Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-134

146 Az országgyűlés képviselőházának 13 U. ülése 1932 december 12-én, hétfőn. Ha a kormány a múltban bizonyos érde­keltséget fel akart segíteni, ezek szövetkeze­tet alapítottak, kertek a kormánytól pénzt, sub titulo szövetkezet és megkapták reszjegyzés formájában. Pár ev múlva kiderült, hogy a milliók, amiket az Lyen szövetkezetek kap­tak, elfogytak, eltűntek. A magyar állam eb­ből a pénzből rendszerint egy fillért sem látott többe. 1923/24-ben kezdték meg ezt a gazdálkodást, akkor kezdték ezeket az álszövetkezeteket pénzzel felnízlaini, akkor indult meg az a fo­lyamat, amely mind a mai napig tart, hogy adót fizessen a polgár, fizessen a munkás, fi­zessen mindenki, aki Magyarországon él, dol­gozik és liheg, az úriosztály szamara, azokat a különböző szubszidiumokat, amelyeket a poli­tikai hatalom birtokában ki tudnak maguknak eszközölni, ezeken az álszövetkezeteken keresz­tül zavartalanul /megkapják. T. Képviselőház! Engedjék meg, hogy egy példával illusztráljam, hogy ez mennyire így van. A legutóbbi adóstatisztika kimutatja, hogy a magyar földbirtokosok 58-8 millió pengő adót fizetnek. Ezzel szemben néhány százezer magána.kalmazott, az ország lakosságának alig 2%-a fizet 53-9' millió pengő adót A magán­alkalmazottak, akik 11—12 órát dolgoznak na­ponta olyan fizetésért, amelyet egy előkelő úr a parádéskocsisának szégyelne adni, húzzák az igát, mint az iroda robotosai és teszik tönkre egészségüket, — ismétlem, ez a szűkre szabott társadalmi osztály fizet egy esztendő­ben 53-9 millió pengő adót, amivel szemben a földbirtokos osztály 58-8 millió pengő adót fizet. Az adózásnál a különbség alig valami, alig 5 millió a jogok és a hatalom gyakorlása^ te­kintetében el.énben már óriási különbséget látunk. A szegény magántisztviselőnek semimi hátalma nincs a jogok tekintetében csak any­nyi jut neki, amennyit az osztály állam szá­mára engedélyez. Ha egy gyűlésen akar fáj­dalmának kifejezést adni, akkor zsandárököl belefojthatja a szót, a szolgabíró akkor enge­délyezi, amikor akarja s amikor a szegény pá­ria védelemre szorul, amikor rámutat arra hogy mindenütt a világon már bevezették a 40 órás munkahetet, akkor az állam süket, ezt nem hallja meg. Amint Magyarország egy znérában a birtokososztály valamelyik tagja, vasrv 3—4—5—6 tagja összeáll, eszükbe jut va­lami és telesírják ezzel a lapokon keresztül az országot, hogy milyen baj éri a földbirtokos­osztályt, rögtön szalad a kormány rögtön nézi, hoarv miként lehetne a bajon segíteni. Így jöt­tek létre a tyúkkölcsönök, így jöttek létre a takarmányköV-sönök. így jöttek létre mindazok a milliók, amelyek itt ezekben a zárszámadási füzetekben bennfoglaltatnak és amelyek a» utolsó fillérig elvesztek. Az urak tiltakoznak az osztály állam kifeje­zés ellen. Számtalan bizonyítékát lehet hozni annak, hogy milyen osztály államban élünk» hogy a munkásosztálynak, q, magánalkalma­zottnak, a dolgozó millióinak Magyarországon szociális védelemben alig van részük, politikai jogaik rendkívül szükreszabottak, a szabad­ság tekintetében teljesen vogelfrei-ek, mert minden szolgabíró, rendőrkapitány csendőr, csendőrőrmester akkor rúg beléjük, amikor akar, büntetlenül rúghat beléjük, mert sotha még rendőri közteget, csendőri közeget nem büntectek meg azért, mert munkások jogaiba belegázolt. Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék talán a tárgynál maradni. Malasits Géza: Köszönöm a figyelmezte­tést. Ezeknek a zárszámadási jelentéseknek, amelyek előttünk fekszenek, — hiszen majd még a közelebbiekről bővebben lesz szó, s arról, ami 1923/24-ben történt, már úgyis hiába beszélnék, mert hiszen azok rég elmúlt idők — csak egyik tételét akarom a t. Ház figyelmébe ajánlani, amelyet egyébként Strausz igen t. képviselőtársam is megemlített már. . Nevezetesen 448 milliárd papírkorona volt a kezelési hiány és akkor a kormány fel­hatalmazást kért arra, hogy ezermilliárd ko­rona értékű államjegyeket bocsáthasson ki. 480 milliárd papírkorona fedezésére tehát ki­bocsátott az állam 1*196 milliárd korona ér­tékű papírpénzt. Ha ez nem bankóhamisítás, akkor nem tudom mi az: minden feaezet nél­kül, minden megfogható, minden látható fe­dezet nélkül 1'196 milliárd papírkoronát ki­bocsátani. Amilyen mértékben szüksége volt a kormánynak pénzre, olyan mértékben nyúlt vagy a bankópréshez, vagy az adópréshez és párhuzamosan dolgoztatta mind a kettőt. Be­vezették a forgalmi adót ebben a korszakban, ebben a korszakban kezdődött meg az adóprés erős megszorítása, ekkor indult meg a bankó­készítési folyamat. A kormány ennek semmi kárát nem látta, sőt akkor kezdett berendez­kedni a Bethlen-korszak, amely azután autók­ban, luxusépítkezésekben, paloták építésében csattant ki. Ekkor indult meg az adóprés és a bankóprés: ennek a két présnek zenéjével indult meg az a szörnyűséges szimfónia, amely­nek ma a magyar nép szenvedő áldozata. (Propper Sándor: Harácsoltak és pocsékoltak!) Még caak néhány szót arról, hogy az ilyen zárszámadási jelentéseknek mik lehetnek a következményei. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) A következményei azok lehetnek, amelyeket előre látunk, nevezetesen a ma­gyar népnek kinyílik a szeme és a magyar nép a beszédek és cselekedetek közt nagysze­rűen tud majd válogatni. A miniszterelnök úr nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy rámutasson az adómorál fontosságára. Legutóbb Szolnokon eresztette meg tremoló hangját, beszélt az adómorálról és tiltakozott az ellen a gyanúsítás ellen, hogy hat pengőért transzferálnak, ellenben a gazdag embereket nem bántják. Az adómorál­nak első feltétele az, t. Képviselőház, hogy az a kormány, amely adómorált, tehát adóerköl­csöt hirdet, maga is erkölcsi alapon álljon, ne költsön többet, mint amennyit a törvény­hozás számára engedélyezett (Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) és ha kénytelen tényleg közér­dekű célokra valamivel többet költeni, akkor álljon a törvényhozás elé és igazolja be, hogy miért kell neki az az összeg. (Bródy Ernő: Ide jöjjön!) Engedelmet kérek, a Képviselő­háztól törvényhozási felhatalmazást kérni bi­zonyos összegek elköltésére és ezeket minden lelkiismereti furdalás nélkül túlhágni, senki­nek számadást nem tenni s nyolc év múlva hozni a Képviselőház elé a zárszámadást: ez minden, csak nem erkölcsös dolog és olyan kormány, amely ilyesmit csinál, elveszítette maga alól az erkölcsi talajt, az nem prédikál­hat a szegény adózónak erkölcsöt a fizetés­ben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) A mellett a miniszterelnök úrnak nincs is teljesen igaza, mert 6 pengőért valóban transz­ferálnak és nagyon súlyos eseteket tudnék felhozni az adók tekintetében. (Ügy van! Ügy van! bal felől — Bródy Erna: A kisembereket

Next

/
Thumbnails
Contents