Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-134
Az országgyűlés képviselőházának 134.. ülése 1982 december 12-én, hétfőn. 143 mondották, hogy meg fogják szüntetni és a Ricó még ma is él és működik, (Pakots József: Fütyül mindenre!) mert nincs erejük, nincs képességük, nincs akaratuk s a bürokráciának azzal a hálózatával, amely ilyen közüzemek fenntartását tőlük kívánja, megbirkózni képtelenek es tehetetlenek. Snájdig beszédeket tudnak mondani de egyetlen cselekedetet nem látunk ezeknek a közüzemeknek kérdésében. (Gáspár dy Elemér: Igazgató! — Friedrich látván: Pedig benne van a kozmikus diagrammban, most látom! — Fábián Béla: Mi az a Murga abban a kozmikus diagrammban 1 ? — Friedrich István: Az a Saturnus szomszéüja! — Derültség!) A következő tétel 1 (olvassa): «A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete üzletrészjegyzésénél 500 millió koronát, a Falusi Kislakásépílő Szövetkezet részjegyváltásánál 250 millió koronát utalványoztak, — most jön a generális szósz, magyarul generalszósiz, amely azt mondja — hogy a magyar korona lerolmlása folytán az anyagiakban meggyengült, egyes közcélokat szolgáló intézmények kötelezettségeiknek meg tudjanak felelni s működésüket tovább folytathassák. Itt még meleg apell van ezeknek a társula + oknak érdekében, nehogy valaki rosszat gondoljon a Futuráról, nehogy valaki a Rikóról feltenni merje- hoigy az nem szolgálja a magyar állam érdekeit. Itt megmagyarázzák nekünk, hogy legyengültek, tehát segíteni kell rajtuk. Nem az adózókon, a polgárságon kell segíteni, hanem a kereskedelemnek és iparnak odadobnak; mézes szavakait, ellenben támogatják azokat az alakulatokat, amelyek a kereskedelmet és az ipart megölik és tönkreteszik. (Ügy van! a balolda'on.) Itt ennél az eljárásnál kezdődik, ennél az 1923/24-ik évnél fedezzük fel ezeket a kérdéseket, amelyeiken végigmenve, megdöbbenéssel látjuk ennek a tízéves rendszernek rettenetes dúlását, amelyet elkövetett a magyar államháztartás hitelének' szempontjából. (Sándor Pál: Ez csak kezdete volt!) Itt van előttem Szaíbóky Alajos volt államtitkár úr jelentése, könyve, ö a mindenható egységespártban 1929 március 19-én egy előadást tartott, amelyben eldiesekiödett azzal, hogy egymilliárd pengőt költöttek el a magyar adófizetők pénzéből. ö azonban megmondja egészen őszintén, hogy az adókat fel kellett emelni, szükség volt az adózás terén mutatkozó lehetőségeket átmenetileg jobban kihasználni. Azt mondja: átmeneilileg. Akkor tehát az volt az átmenet» most ez az átmenet. Minden kormánynak mindig van egy átmenete, (Pakots József: A kimenetet szeretnénk látni!i) amelyben önmagának gyűjti az adófilléreket és az adózókkal szemben a legnagyobb atrocitásokat követi el. Itt nincs különbség a vidék és a főváros között. Az én igen t. mezőgazdasággal foglalkozó képviselőtársaim panaszkodnak arról, hogy mi történik az adóvégrehajtások terén a vidéken. Nekem, mint fővárosi képviselőnek, szintén nyújtsák a részvétnyilatkozatot abban az irányban, hogy mi történik a fővárosban, mert a fővárosban is lehetetlen dolgok történnek az adóbehajtások terén. Nem azoktól követelik és hajtják be könyörtelenül az adókat, akiknek fizetőképességük van, hanem azokat a leromlott, elesett exisztenciákaJt, kergetik a kétségbeesés örvényébe, akik kínosan és keservesen dolgoznak napról-napra betevő falatjukért. Itt van Szabóky Alajos könyve. Ebben előadja, hogy mire költött a magyar állam. Azt mondja, hogy a beruházások keretében engedélyezett összegeknek több mint fele, 482 millió pengő, nem térül vissza a masrvar államnak, míg 442 milliót tesznek ki azok a beruházások, amelyek kölcsönként engedélyeztettek, vagy üzletrész jegyzésére fordíttattak. (Zaj.) Ö maga is bevallja, hogy az egymilliárd pengőből körülbelül a fele nem jön vissza, a másik feléről pedig azt mondja hogy azok vagy rendszeresen kamatozó kölcsönök alakjában vagy üzletrészek jegyzésére engedélyeztettek és így megfelelő kamatot, illetőleg osztalékot hoznak, vagy pedig kamatnélküli kölcsiönképpen bocsáttattak rendelkezésre. Majd az állami zárszámadások fognak arról tapasztalatokat adni. hogy mi folyt vissza ezekből a pénzekből, (Felkiáltások a baloldalon: Semmi sem!) mi folyt vissza tőke, osztalék vagy t a kamatnélküli kölcsön visszafizetése címén és akkor majd méltóztatnak látni, hogy nagyon kis összegek, nagyon összezsugorodott összegek azok, amelyeknek befoyásáról egyáltalán szólani lehet. Nem folytak be ezek az összegek semmiféle módon semmiféle címen és ma itt áll egy elesett társadalom, egy elesett polgáisá*r, (Rassay Károly: Felhasználták a rezervákat!) itt van egy keresetné'küli munkásság, egy fa T usi fnldmívesmunkásság amelynek alig van belevő falatja, esy falusi jobbmódú lakosság, amely a ma terheit nem bírja el, itt vau egy leromlott társadalom, egy értelmiségében megfertőzött társadalom, amely sokszor nem méltó és nem megfelelő módon viselkedik a vele szemben megnyilatkozó terrorral. A he lyett, ho'íy a polgárságot .gerincre, önérzetre tanítanák, (Ügy van! tfay van!) le akarják zülleszteni ^ hogy mamelukok módiára lefeküdjék a korbács és ostorcsapások alatt. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Mi pedig, törvényhozók, itt vagyunk, mint statiszták szép szóval mondom, hogy statiszták, mert mint balekok vagyunk itt, akiknek egyáltalán n'ncs szavunk, itt vaavunk, mint önmagunk á^ozatai, a közélet önzetlen áldozatai, akik itt járnak, kelnek, dolgoznak, kutatnak, kiásnak Ezzel szemben jönnek kormányok, amelyek nem száVmolnak, hanem költenek; ezzel szemben jönnek kormányok, amelyek a törvényt felró ffják és nem akceptálják; ezzel szemben jönnek kormányok, amelyeknek még ez a Ház is sok és felesleges, folytonosan 1 elnapolnak bennünket, ahelyett, hogy ebben a Kén viselőházban folyna le a magyar élet. A helyett, hoev itt becsületes és tárgyilagos alkotó vitákban a nemzet súlyos helyzetéhez kénest megmondanánk a magunk vé^ményét és komolv vita fei'ődnék ki a jövendő teendők fe]ől, íryerekfs kérdésekkel foglalkoznak: délelőtt vagy délután legyou-e az ülés. Ez a fő kérdés és folyton azon jár az eszük. ho<?y minél kevesebb módia legyen a Képviselőháznak, akár dé'e'őtt, akár déhitán. együtt ülni. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! (FelkiáHások: Meghosszabbítjuk!) T. Ház! Azt mondom, örüljenek az urak a parlamentarizmusnak s igyekezzenek idehozr.i mindent. Ha titkolnivalójuk van, bez.áiihatják a parlamentet, de ha nyilt és becsületes politikát akarnak csinálni, jöjjenek ide, hogy megbírálhassuk és ellenőrizhessük az önök Kzámadását. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalnn.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Egy pontban ellent kell mondajiom az igen t. előttem szólott képviselőtársamnak. T. képviselőtársam ugyanis azt mondta, hogy balekok va21*
