Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-134

Az országgyűlés képviselőházának 134.. ülése 1982 december 12-én, hétfőn. 143 mondották, hogy meg fogják szüntetni és a Ricó még ma is él és működik, (Pakots József: Fütyül mindenre!) mert nincs erejük, nincs képességük, nincs akaratuk s a bürokráciának azzal a hálózatával, amely ilyen közüzemek fenntartását tőlük kívánja, megbirkózni képte­lenek es tehetetlenek. Snájdig beszédeket tud­nak mondani de egyetlen cselekedetet nem látunk ezeknek a közüzemeknek kérdésében. (Gáspár dy Elemér: Igazgató! — Friedrich lát­ván: Pedig benne van a kozmikus diagramm­ban, most látom! — Fábián Béla: Mi az a Murga abban a kozmikus diagrammban 1 ? — Friedrich István: Az a Saturnus szomszéüja! — Derültség!) A következő tétel 1 (olvassa): «A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete üzletrészjegyzésénél 500 millió koronát, a Falusi Kislakásépílő Szö­vetkezet részjegyváltásánál 250 millió koronát utalványoztak, — most jön a generális szósz, magyarul generalszósiz, amely azt mondja — hogy a magyar korona lerolmlása folytán az anyagiakban meggyengült, egyes közcélokat szolgáló intézmények kötelezettségeiknek meg tudjanak felelni s működésüket tovább folytat­hassák. Itt még meleg apell van ezeknek a tár­sula + oknak érdekében, nehogy valaki rosszat gondoljon a Futuráról, nehogy valaki a Rikó­ról feltenni merje- hoigy az nem szolgálja a magyar állam érdekeit. Itt megmagyarázzák nekünk, hogy legyengültek, tehát segíteni kell rajtuk. Nem az adózókon, a polgárságon kell segíteni, hanem a kereskedelemnek és iparnak odadobnak; mézes szavakait, ellenben támogat­ják azokat az alakulatokat, amelyek a keres­kedelmet és az ipart megölik és tönkreteszik. (Ügy van! a balolda'on.) Itt ennél az eljárásnál kezdődik, ennél az 1923/24-ik évnél fedezzük fel ezeket a kérdése­ket, amelyeiken végigmenve, megdöbbenéssel látjuk ennek a tízéves rendszernek rettenetes dúlását, amelyet elkövetett a magyar állam­háztartás hitelének' szempontjából. (Sándor Pál: Ez csak kezdete volt!) Itt van előttem Szaíbóky Alajos volt állam­titkár úr jelentése, könyve, ö a mindenható egységespártban 1929 március 19-én egy elő­adást tartott, amelyben eldiesekiödett azzal, hogy egymilliárd pengőt költöttek el a magyar adófizetők pénzéből. ö azonban megmondja egészen őszintén, hogy az adókat fel kellett emelni, szükség volt az adózás terén mutatkozó lehetőségeket átmenetileg jobban kihasználni. Azt mondja: átmeneilileg. Akkor tehát az volt az átmenet» most ez az átmenet. Minden kormánynak mindig van egy át­menete, (Pakots József: A kimenetet szeretnénk látni!i) amelyben önmagának gyűjti az adó­filléreket és az adózókkal szemben a legnagyobb atrocitásokat követi el. Itt nincs különbség a vidék és a főváros között. Az én igen t. mező­gazdasággal foglalkozó képviselőtársaim pa­naszkodnak arról, hogy mi történik az adó­végrehajtások terén a vidéken. Nekem, mint fővárosi képviselőnek, szintén nyújtsák a rész­vétnyilatkozatot abban az irányban, hogy mi történik a fővárosban, mert a fővárosban is lehetetlen dolgok történnek az adóbehajtások terén. Nem azoktól követelik és hajtják be kö­nyörtelenül az adókat, akiknek fizetőképessé­gük van, hanem azokat a leromlott, elesett exisztenciákaJt, kergetik a kétségbeesés örvé­nyébe, akik kínosan és keservesen dolgoznak napról-napra betevő falatjukért. Itt van Szabóky Alajos könyve. Ebben előadja, hogy mire költött a magyar állam. Azt mondja, hogy a beruházások keretében en­gedélyezett összegeknek több mint fele, 482 mil­lió pengő, nem térül vissza a masrvar állam­nak, míg 442 milliót tesznek ki azok a beruhá­zások, amelyek kölcsönként engedélyeztettek, vagy üzletrész jegyzésére fordíttattak. (Zaj.) Ö maga is bevallja, hogy az egymilliárd pen­gőből körülbelül a fele nem jön vissza, a má­sik feléről pedig azt mondja hogy azok vagy rendszeresen kamatozó kölcsönök alakjában vagy üzletrészek jegyzésére engedélyeztettek és így megfelelő kamatot, illetőleg osztalékot hoznak, vagy pedig kamatnélküli kölcsiönkép­pen bocsáttattak rendelkezésre. Majd az állami zárszámadások fognak arról tapasztalatokat adni. hogy mi folyt vissza ezekből a pénzekből, (Felkiáltások a baloldalon: Semmi sem!) mi folyt vissza tőke, osztalék vagy t a kamatnél­küli kölcsön visszafizetése címén és akkor majd méltóztatnak látni, hogy nagyon kis összegek, nagyon összezsugorodott összegek azok, amelyeknek befoyásáról egyáltalán szó­lani lehet. Nem folytak be ezek az összegek semmiféle módon semmiféle címen és ma itt áll egy elesett társadalom, egy elesett polgái­sá*r, (Rassay Károly: Felhasználták a rezervá­kat!) itt van egy keresetné'küli munkásság, egy fa T usi fnldmívesmunkásság amelynek alig van belevő falatja, esy falusi jobbmódú lakos­ság, amely a ma terheit nem bírja el, itt vau egy leromlott társadalom, egy értelmiségében megfertőzött társadalom, amely sokszor nem méltó és nem megfelelő módon viselkedik a vele szemben megnyilatkozó terrorral. A he lyett, ho'íy a polgárságot .gerincre, önérzetre tanítanák, (Ügy van! tfay van!) le akarják zülleszteni ^ hogy mamelukok módiára lefeküd­jék a korbács és ostorcsapások alatt. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Mi pedig, törvényhozók, itt vagyunk, mint statiszták szép szóval mondom, hogy statisz­ták, mert mint balekok vagyunk itt, akiknek egyáltalán n'ncs szavunk, itt vaavunk, mint önmagunk á^ozatai, a közélet önzetlen áldoza­tai, akik itt járnak, kelnek, dolgoznak, kutat­nak, kiásnak Ezzel szemben jönnek kormá­nyok, amelyek nem száVmolnak, hanem költe­nek; ezzel szemben jönnek kormányok, ame­lyek a törvényt felró ffják és nem akceptálják; ezzel szemben jönnek kormányok, amelyeknek még ez a Ház is sok és felesleges, folytonosan 1 elnapolnak bennünket, ahelyett, hogy ebben a Kén viselőházban folyna le a magyar élet. A helyett, hoev itt becsületes és tárgyilagos al­kotó vitákban a nemzet súlyos helyzetéhez ké­nest megmondanánk a magunk vé^ményét és komolv vita fei'ődnék ki a jövendő teendők fe]ől, íryerekfs kérdésekkel foglalkoznak: dél­előtt vagy délután legyou-e az ülés. Ez a fő kérdés és folyton azon jár az eszük. ho<?y mi­nél kevesebb módia legyen a Képviselőháznak, akár dé'e'őtt, akár déhitán. együtt ülni. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! (FelkiáHások: Meghosszabbítjuk!) T. Ház! Azt mondom, örüljenek az urak a parlamentarizmusnak s igyekezzenek idehozr.i mindent. Ha titkolnivalójuk van, bez.áiihatják a parlamentet, de ha nyilt és becsületes poli­tikát akarnak csinálni, jöjjenek ide, hogy megbírálhassuk és ellenőrizhessük az önök Kzámadását. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalnn.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Egy pont­ban ellent kell mondajiom az igen t. előttem szólott képviselőtársamnak. T. képviselőtár­sam ugyanis azt mondta, hogy balekok va­21*

Next

/
Thumbnails
Contents