Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-134

144 Az országgyűlés képviselőházának gyünk, Ennem érzem magam baleknak és nem érzik magukat balekoknak azok sem, akik velem együtt egy párton ülnek. Egyelőre, sajnos, érzem én is és az a társadalmi osztály is, JÍmelyet képviselek, hogy mi ma kisebbségben nagyitok. Érzem azt a mellőzést is, amely rajtunk keresztül azt a társadalmi osztály éri, amelynek képviselője vagyok. De mi bízunk az erőnkben, bízunk a történelmi fejlődésben, bí znti'k Magyarország feltámadásában abban az irányban, hogy lesz még idő, amikor számadásra vonjuk azokat az urakat, akik idáig juttatták az or^záuot. Azt kérdi Bródy t- képviselőtársam, hogyan lehetséges az, hogy ez a zárszámadás nyolc esztendő után ma került csak a Ház elé. Az okokat én sem tudom, (Felkiáltások a balés szélsőbaloldalon: Mi tudjuk!) de azt hiszem, van valami abban, amit gondolok: nevezetesen a kormány úgy gondolta: stílusosabban nem terjeszthetné elő ezeket a jelentéseket, mint most, amikor gróf Bethlen István három kötetben kiadta mosakodásait. (Felkiáltások batfelol: Két kötetben!) Azt hittem, három kötetben, mert három kötetben sem fér el az a mosakodás, amelyet végbe kell vinnie. En csak egyik kötetét olvastam; ebben nagyszerű kézmosást rendez, állítván, hogy mind arról, ami a legutóbbi tíz esztendőben ebben az országban történt, ő nem tehet semmit; ami nyomorúság, haj ezt az országot érte, abban n és minisztertársai teljesen ártatlanok, mindent a gazdasági válság csinált. A Bethlenkormány ártatlanságára és fel nem menthetőségére nézve mindennemű vád alól a legjobb bizonyíték ez a zárszámadás, amely előttünk fekszik és amelyre még rátérek. A pénzügyminiszter úr azonban ma délelőtt itt kijelentette, hogy ez a kormány nem tekinthető felelősnek azokért a túlkiadásokért, amelyeket az előző kormányok költöttek el. A Gömbös-kormány pénzügyminisztere tehát elhárítja magától a felelősséget a történtekért s igyekszik itt alibit bizonyítani azzal, hogy ő ártatlan az ország pénzügyi gazdálkodásának ebben a módjában, amely itt a jelentésben kifejezésre jut s amelyért ez a kormány nem felelős. Természetesen, mint enyhítő körülményt, hozzátette a pénzügyminiszter úr, hogy: pénzpocsékolás azonban nem volt. Strausz István és Bródy Ernő t. képviselőtársaim éppen elég példát hoztak fel a. pénzpocsékolásra. Akinek ez kevés, annak ajánlom, olvassa el figyelemmel ebeket a jelentéseket, mert ha. nem pénzpocsékolás az, ami ezekben foglalta tik, akkor nem tudom, mi a pénzpocsékolás Ügy érzőm, hogy minden más alkotmányos állami) an azokat a kormányokat, amelyek így gazdálkodnak az ország pénzével • mint ami lyeii gazdálkodás ezekből a jelentésekből viszszatiikröződik, már réges-régen a vádlottak padjára ültettek volna s csak Magyarország, ez a letiport. Leigázott ,niíagyar nép, amelyet megfosztottak minden jogától és szabadságától, amelyet ezenfelül a gazdagsági válság úgyszólván Európa helotájává aljasít le, - bízom benne, bogy csak átmenetileg — nem bír véde kőzni az ellen, amit ellene elkövettek. Valami ellenmondás azonban mégis van a pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök ár között. Nevezetesen, amint méltóztattak hallani, a pénzügyminiszter úr kijeieutette, hogv ez a^ kormány nem lehet felelős azokért a dolgokért, amelyet az előző kormányok csináltak illetőleg az előző kormány csinált. A pénzű gy3h. ülése 1932 december 12-én, hétfőn. miniszter úr elhárítja magától a felelősséget. Ezzel szemben Gömbös t. miniszterelnök úr Szolnokon nagy hangon arról beszélt, hogy a Bethlen-kormányt senki sárral ne dobálja, mlert a Betl/ilen-kormány érdemei igen nagyok. Felemlítette, hogy igaza van az egyik képviselőnek, amikor azt mondotta, hogy a régi Macedóniában egyetlen egy büntetőparagrafus volt, amely kimondotta hogy a hálátlanság büntetendő cselekmény, tehát nem szabad hálátlannak lenini a Bethlen-kormányzat iránt, amely gyönyörűszépen gazdálkodott. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminiszter úr elhárítja magáról a felelősséget a történtekért, a miniszterelnök úr pedig

1 odaáll és glerifikálja a Bethlen-kormányt, azt a Bethlen-kormányt, amelynek sikerült az adókat mintegy 600 millióról 1000 millió fölé emelni és amelynek közgazdasági és pénzügyi politikája nagy mértékben — ha nem túlnyomó mértékben — bűnös abban, hogy az ország gaz dasági állapotai idáig jutottak. A népképviseleten^ alapuló törvényhozói szuverenitásnak, szerintünk, szociáldemokraták szerint, három kelléke van. Az egyik a költségvetés megszavazásának és a megszavazott költségvetés felhasználásának ellenőrzési joga, a -másik nagyon fontos alkotmányos jog az újoncmegajánlás, a harmadik a hadüzenet jog-a. helyesebben a háború és béke feletti döntés joga. Mindezekből az alkotmányos jogokból a magyar törvényhozásnak idáig csak morzsák jutottak, annyi jutott nekünk, hogy előterjesztették a költségvetést, a Képviselőház a költségvetést gyors r menetben, túlmunkával ledarálta. Hogy azután

1 a kormány a megszavazott költségvetést mekkora összeggel lépte túl. ezeket az Összegeket mire költötte el erre a Képviselőháznak, a törvényhozásnak semminemű befolyása nem volt. A zárszámadás csak nyolc év után kerül ide, nyolc év után tiltakozhatunk az ellen, amit a t. kormány 1923-ban és 1924-ben elkövetett. Azt hinn© az ember, hogy azzal az európai fejlődéssel együtt, amelyet egész Európában egyöntetűen tapasztalhatunk Olaszországon és Oroszországon kívül, Magyarországon is az alkotmányos szabadságok nagyobb kiterjesztése következik _ be. Magyarországon azonban ennek ellenkezője következett be. A Képviselőháznak anélkül is szűkre mért ellenőrzési jogát a kormány méginkább megszorította azzal, hop'y kreált egy 33-as bizottságot, amely [ — miután ellenzéki igen kevés van benne, a kisgazdapárt nem vesz részt tárgyalásain, mi sem veszünk részt — azon a pár ellenzékül kívül tisztára kormánypárti férfiakból áll, akik természetesen hű fejbólintó Jánosokhoz méltóan mindent megszavaznak, amit a 33-as bizottság elé terjesztenek. De kérdem, mi szükségünk van nekünk 33-as bizottságra? Annakidején

1 a pánik hónapjaiban, a bankzárlat idején, ha nem is volt helyeselhető, de érthető volt a

r kormánynak az az elgondolása, hogy a szükségrendeletek kii bocsátását valami ellenőrizze. Ma azonban | ezen régen túl vagyunlk. Ma a nyomor stabilij zálódqtt, ma a nyomor, a tönkremenés mindem\ r»api jelenség. Ma már senki sem ije>J meg a ; tönkremenéstől, mindenki csak azt várja, mi! kor fois tönkremenni. Ma tehát a 33-as bizottságra semmi szükség nincsen, nincs szükség arra. hogy a Képviselőház ellenőrzési jogát » ; kormány korlátozza. ! De ezenfelül is van még valami és ez az, '-'.ogv az előttünk fekvő számvevőszéki jelentések beszédes bizonyítékai annak, hogy a' váltakozó kormányok egyike sem tartotta be a