Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-134
Az országgyűlés képviselőházának 13U- ülése 1932 december 12-én, hétfőn. 141 ségvetósről. hogy azokban rejtett tételek vannak, rejtett és titkos alakulatok támogatására és amikor a költségvetési rendszer a beruházási programmal kapcsolatban nem tár fel előttünk világos képet, akkor a zái számadásoknak fokozott jelentőségük van és fokozott jelentősége volna annak, hogy a képviselő abba a helyzetbe^ jusson, hogy a kormány^ sáfárkodását megbírálhassa és arról véleményt mondhasson. (Úgy van! Ügy van!) Ettől azonban mi megfosztattunk és úgy ez a törvény, mint a számviteli törvény geuerális intézkedései hatályon kívül helyeztettek. (Ügy van! Ügy van!) Mert mi a 'helyzet? A számviteli törvény megállapítja, hogy abban az esetben, lia túlkiad ásókról vagy rendkívüli kiadásokról van szó, a Képviselőház e T é törvényjavaslatot kell terjeszteni, kivéve, ha a kiadás elodázhatatlan vagy ha az országgyűlés nincs együtt. Hát itt be fogunk mutatni egy ki* csokrot azokról a sürgős kiadásokról, meg fogjuk mutatni azokat a tételeket, amelyekből egészen nyilvánvaló, hogy nejn voltak elodázbatafan és sürgős kiadások. ÍRassay Károly: Az államnak nem, de esetleg egyeseknek!) Igen, csak egyeseknek! Én ohiektív ember vagyok ós elismerem, hogy ha vis major-ról van szó, akkor nem lehet várni, hanem cselekedni ke 1 !; ha^ fagykárról van szó, ott nem lehet sokat várni, ott cselekedni kell, ha temetésről van szó ; amelyhez az ágamnak köze van, ott is sürgősen kell intézkedni. Itt azonban másról van szó, arról hogy ez a tízéves kormányzati rendszer kijátszotta a Képviselőház költgiéfirvetési_ és ellenőrzési jogát és állandóan olyan kiadásokat eszközölt, amelyek nem vágytak a nyilvánossáqra, mert a nyilvánosság- é' F ő tüzében leszállottak volna a maguk eredeti mivoltára. Itt van a kezemben az 1923/24. évi zárszámadás. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban rögtön rátérjek a dolgok lénye gére. Itt van ez a zárszámadás, amely billiókban és milliárdokban van összeállítva, úgy, hogy egy matematikust kellene az ember mellé adni, aki meg tudja magyarázni, mert különben véges emberi elmével azt megérteni nem lehet. Itt csak nagy számokkal fogunk dolgozni. Ebből is látszik, hogy milyen módon jártak el ezekkel a számviteli feladványokkal. A költségvetésben kiadásra előirányoztatok 3 milliárd, bevételre 2 milliárd, tényleg pedig, a zárszámadás szerint, a kiadás volt — kerek számokat mondok — 6 milliárd, bevétel 6 milliárd, tehát éppen mégegyszer annyi volt a bevétel, mint amennyi az előirányzott kiadás és a zárszámadás, sokkal,kedvezőbb eredményi állapít meg, mint amennyi az előírás volt, Miből állott elő ez a kedvező eredmény? Abból, amiből ma élnek, abból, ami ma mint új stílus hangzik, az adósróf megszorításából. Ma is azt a verset halljuk örökösen: adót fizetni' Transzferálnak, a legrettenetesebb eljárásokat teszik folyamatba az adófizető közönséggel szemben, de ez nem újdonság, ezt mindig csinálták, mindig ez volt a kormányok rendszere, mindig ez volt a kormányok eljárása. Mert, ha nézem, hogy miből támadtak az előirányzat nélküli bevételek, hogy tornázták fel ezeké' ilyen magasságra, megtalálom a magyarázató* ezekben a zárszámadásokban. Méltóztassanak csak ide figyelni. Azt mondja az Állami Számvevőszék jelentése: szükségesnek tartom rámutatni, hogy a rendes kezelés előirányzatában jelentkezett hiánnyal szemben — még ki mondani is sok — 1,210.094,842.000 K-val kedveKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. zőbb eredményt tüntet fel a zárszámadás. Mi vezetett erre az eredményre, melyek a nevezetesebb tételek ebben az eredményben?' Ezt rögtön megmagyarázza a következőkben, amikor azt mondja, hogy a nagyobb tételeket felemlítve, a rendes bevételeknél előírt bevételek az előirányzatot eredményben felülmúlták: a forgalmi adóknál és illetékeknél 1,481.897,896.00(1 koronával, — ennyivel több forgalmi adó folyt be ebben az évben — az egyenes adóknál 701.471,650.000 koronával, az Államvasutaknál 374.493,912.0(10 koronával, a fogyasztási és italmérési adóknál 204.884,131.000 koronával. Méltóztatnak tehát látni, hogy az adósróf itt már régebben megkezdte a maga működését: az adósrófból csinálták a bevételi feleslegeket, a bevételi feleslegek egy részét pedig luxuskiadásokra fordították és költötték. (Gr. Slgray Antal: Meghatalmazás nélkül!) Maga a jelentés is beismeri azts hogy az 1923/24. éy folyamán előírt kölcsönbevételek és utalványozott kölcsöntörlesztési kiadások legnagyobbrészt külön törvényes felhatalmazáson alapulnak. Ebben tehát azt is beismerik, hogy van egy rész, ahol nincs törvényes felhatalmazás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az előttünk fekvő zárszámadási adatok és anyagok alapján tehát azt mondhatjuk és azt állapíthatjuk meg, hogy itt rendszerré vált, törvényes felhatalmazás, törvényes alap nélkül kiadásokat eszközölni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt rendszerré vált a parlament előleges hozzászólását és^ utólagos ellenőrzését lehetetlenné tenni és azáltal, hogy a zárszámadásokat éveken keresztül nem hozták a Képviselőház elé, azáltal, hogy a költségvetésben a tételeket előre nem fixírozták, a Képviselőháznak és a törvényhozásnak úgy költségvetési, mint ellenőrzési jogát minden vonalon és teljes mértékben t kijátszották, (Rassay Károly: Illuzoriussá vált ez a jog!) úgy hogy mi úgy tűnünk fel itt magunk előtt, mint léleknélküli statiszták, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik ugyan itt vagyunk, de csak évek, majdnem évtizedek múlva jutunk abba a helyzetbe, hogy régen eltemetett, régen elmosódott viszonyokat most vizsgáljunk és most bíráljunk. Mert, ha bejemegyek e költségvetési és 'zárszámadási tárgyalásnak az egyes tételek szerinti vizsgálatába, ha nézem ezeket a zárszámadási tételeket, milyen szempontból fognak ezek ma feltűnni nekem? (Halljuk! Halljuk!) Nézzük: pl. az 1923/24. évi zárszámadásnál a külügyminisztérium túlkiadásait. A következőket látjuk. A beruházásoknál többek közt a következő túlkiadásokat látjuk (olvassa:) «Diplomáciai szolgálat. A belgrádi követségi épület építési költségeinél 1.467,479 301 K. A párisi követségi épület vételárának törlesztésénél 3.224 852.203 K. A prágai követségi épület vásárlásánál 1583,427.710 K». Ilyen sürgős volt a magyar államnak a külföldi- Collegium Hungaricumok mellett mindenütt követségi paloták emelése és vásárlása! Ugyancsak a külügyi tárca 1923/24. évi zárszámadásánál előirányzat nélküli kiadások voltak a következők (olvassa): «Londoni követségi épület vásárlásánál 1,632 239.567 K. Központi igazgatás: a minisztérium építkezésénél 399.192.160 K.-val nagyobb összeget utalványoztak, mivel a korona értékének csökkenése folytán a külföldi fizetési eszközöket csak igen magas áron lehetett beszerezni». Ez a helyzet a külügyinél. 21
