Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-134
Az országgyűlés képviselőházának IS ha bírálatába belemélyed az ember, idegrohamot kap, beteg lesz. Hozzá meg, amennyi világosság van a tulajdonképpeni zárszámadásokban, annyi sötétség^ van a legfőbb állami számvevőszék jelentésében. Különben erre majd később fogok rátérni az egyik zárszámadás bírálatánál — hogy ami világos a zárszámadásában, azt eltakarja a számvevőszéki jelentés. (Jánossy Gábor: A számok beszélnek! — Sándor Pál: Azok kiabálnak, nem beszélnek. Az önök bűnét kiabálják. — Zaj.) A számok beszélnek, de a számokat is lehet takarni. A nagykőrösi kisgazda nagyon helyesen juttatta kifejezésre a helyes számadás követelményét. (Propper Sándor: Hova tették a pénzt, az a kérdés! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elherdálták! — F. Szabó Géza: Szüts Andrásnak hívják az illető kisgazdát!) Elnök: Csendet kérek! Strausz István: En csak azt szeretném, hogy ha hatása lenne a kormányzat számadásaira a kisgazda megállapításának. (Jánossy Gábor: Azt mondotta, hogy világos!) Mondtam: Olyan tiszta és világos volt — elmondom mégegyszer t. képviselőtársamnak — a miniszterelnök úr nagykőrösi beszéde, mint a számadás: «egy mög egy, az kettő». (Jánossy Gábor: A legszebb kritika! — Berki Gyula: Mi az? Nem értem!) Nem érti? (Mozgás.) Az 1923/24. évi zárszámadást az teszi különösen bonyodalmassá, (Halljuk! Halljuk!) hogy ebben az évben a papírkorona értéke a legmélyebbre süllyedt: egy aranykorona értéke az év végén 18.000 papírkorona volt, (Jánossy Gábor: Ügy van!) Természetes, hogy annak folytán beállott drágaság az állami életben is éreztette hatását. Ezért a legliberálisabban bírálom el a felmerült túlkiadásokat és előirányzat nélküli kiadásokat: indokolásuk alapján elfogadom utalványozásuk jogosultságát. De az 1923/24. évi költségvetés végrehajtása során is történtek a törvényes rendelkezésektől eltérések. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Strausz István: Kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Strausz István: Történtek — mondom — ebben a zárszámadásban is a törvényes rendelkezésektől súlyos eltérések. Az 1923/24. évi költségvetés ugyanis 1.149 milliárd papírkorona hiánnyal zárult, amelynek fedezetére a költségvetési törvény állam jegyek kibocsátását engedte meg. A zárszámadási hiány azonban csak 480 milliárd papírkorona volt, a kormány mégis a 480 milliárd papírkorona hiányon felül 1966 milliárd korona kölcsönt vett igénybe, amely a zárszámadásban feleslegként jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy ennek a feleslegnek produkálása nem alapszik a törvény felhatalmazásán. Törvényt sértett a kormány azáltal is, hogy az 1966 milliárd feleslegből 690*5 milliárd koronát az átfutó kezelésbe utalt be, amellyel később az 1925. évi IX. te. alapján (Rassay Károly: Satöbbi alapján!) létesített alapot Itáplálta. (Rassay Károly: Satöbbi alapján! -— Jánossy Gábor: Olyan is van? — Rassay Károly: Bizony van! A képviselő úr szavazta meg! — Jánossy Gábor: Satöbbit nem szavaztam meg! Mindig tudtam, mit szavazok meg!) Igen t. képviselőtársam közbeszólása % ülése 1932 december 12-én, hétfőn. 139 , után, azt hiszem, igazán felesleges azt a megállapítást itennem, hogy ez az alap az államháztartásban a szabad gazdálkodás kapuját nyitotta meg. (Rassay Károly: Nagyon szépen van kifejezve: szabad gazdálkodás. Garázdálkodás!) Rá kell mutatnom még arra is, hogy az 1923/24. évi zárszámadásból megállapítható, hogy az Osztrák-Magyar Bank, illetőleg az állami jegyintézet felszámolásából 1980 milliárd adósság hárult a magyar államra, de viszont 418V2 milliárd követelésre is elismerte tett az állam jogosultsága. (Rassay Károly; Ügy van!) Ez a követelés kísért a zárszámadásokon át! Pengőben kifejezve is nagy összegű értéket jelent az Osztrák-Magyar Bank felszámolásából a magyar államnak jutott 418V2 milliárd korona. Megfelel 33*5 millió pengőnek. Ennek a követelésnek az állami zárszámadás leltári részében nincs semmi nyoma, sőt a zárszámadási jelentés sem ismerteti a követelési értéknek a tényezőit. Nagy fontosságúnak tartom annak fel említését, hogy ebben a zárszámadási évben fizetett ki a kormány 146 millió aranykorona kölcsönt papírkoronában. Ezt a kölcsönt a magyar állam, illetőleg a kormány a kezelése és felügyelete alatt álló alapokból vette fel. A kölcsön nasryrészét állami beruházásokra fordította. Ebből az állami beruházásból a legtöbb az utódállamok birtokába került. A kormánynak kötelessége lett volna az alánok és alapítványok, mint jogi személyek érdekében fellépni, az utódállamokkal szemben a kölcsönök valorizált visszatérítése érdekében. Az akkori t. kormány azonban ennek a nagy horderejű jogi kérdésnek letárgyalását egyenesei átaludta. Rá kell mutatnom még a zárszámadási év alatt a költségvetésben megállaoított fizetési és állomány rend szertől eltérő kinevezésekre és az ebből folvólag folyósított illetményekre. A költségvetéssel és az 1897 : XX. te. rendelkezéseivel össze nem egyeztethető kinevezések^ száma: 1149 volt. A kinevezések jogosultságát azzal indokolja az akkori t. kormány, hogy erre megvolt a lehetősége. Igen t. Ház! Nem folytatom tovább az 1923/24. év zárszámadási bírálatát. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Minek is folytatnám? Hiszen az ilyen témák iránt nincs fogékonyság a Ház tagjainak nagyobb részében. (Jánossy Gábo*-: Elég hiba, ha nincs!) Kivétel nélkül beszélünk a folyosón, beszélünk a magánéletben a kormány gazdálkodásáról és ak j kor, amikor sorra kerül a bírálat lehetőséére, alig várjuk, hogy eltemessük a zárszámadási témákat. (Rassay Károly: Ez így van!) Elhangzott bírálatom és az ezzel kapcsolatosan tett megállapításaim alapján bátor vagyok előtérj észten i egy határozati javaslatot, amely a következőképpen hangzik (Olvassa. — Halljuk! Halljuk!): «Határozati javaslat. Utasítja a t. Képviselőház a t. kormányt, illetőleg a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökét a következőkre: 1. Készítsen a t. kormány oly törvényjavaslatot, amely azt céloizza, hogy az 1923/24. évi költségvetési év alatt állomány- és fizetésrendszeren nem alapuló, az 1897 : XX. törvénycikk 33. §-ának rendelkezésébe ütköző 1149 ál láe betöltésére és az illetmények utalványozására ia számadási felmentvényt az intézkedésben érdekelt miniszterek megkaphassák. (HeI ly estés bal felől.)
