Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-134
138 Az országgyűlés képviselőházának külön-külön a maguk idejében tárgyaltassanak le. Elég, ha nemzetközi érdekeinkre utalok. A kegyetlen trianoni szerződés alkotói az állami zárszámadások évenkénti rendszeres tárgyalásából meggyőződhettek volna arról, hogy emberi életre nem alkalmas ez az ország, a trianoni Magyarország. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Eddig élt az ország, de élete felélése volt a háború utáni gyötrődések mellett is megmaradt állami és magánvagyonnak. A Nemzetek Szövetsége megállapíthatta volna a maga idejében letárgyalt zárszámadásokból, hogy nyugdíj címén évenként 224 millió pengőt fizetünk azért, mert az utódállamok nyugdíjterhét is ránk hárították. E miatt, de csakis e miatt Csonka-Magyarország nyugdíjterhe Nagy-Magyarország nyugdíjterhének többszöröse. Az idejében letárgyalt zárszámadásokból láthatta volna a Nemzetek Szövetsége a számok tükrében •— habár ezek a számok homályosak — azt is, hogy megtépett és szétvagdalt országunkban a magángazdaságoknak tízmilliárd aranyértékü állami kötvénybe, főleg hadikölcsönbe fektetett tőkéjét összemorzsolta azáltal, hogy^ elzárta a lehetőséget a kötvények valorizálásától, az idegen állampolgárok kezében levő magyar kötvények messzemenő valorizálása által. Felsorakoztathatnék még több külföldi magyar erdőket a zárszámadások sürgős tárgyalása mellett, de ebben a házszabályok meggátolnak, mert kevés időt engednek a beszédre, éppen a zárszámadások tárgyalásánál. Különben már az elmondottak is kétségtelenül igazolják, hogy egyedül kormányérdek volt a zárszámadások tárgyalásának kitolása, azzal a célzattal: az idő mindent meggyógyít, az idő mindent elfelejtet. A kormánynak különös érdeke volt, hogy a parlament minél később tárgyalja az 1930/31. évi zárszámadást, — amelyre az igen i pénzügyminiszter úr is utalt felszólalásában — főképpen azért, mert ez a zárszámadás arról tanúskodik, hogy a kormány a bevételeket kölcsönök igénybevételével ebben az évben felszöktette 1.600 millió pengőre. De ez a horribilis bevétel sem volt elég az utalványozott kiadások fedezésére. (Ügy van! balfelől ) Azt is a jobb idők megérlelésére kívánta bízni a kormány, hogy az 1929/30. évi kezelésben jelentkező 49 6 millió pengő előírási, illetőleg 88 millió pengő lerovási, pénztári hiányt a legfőbb állami számvevőszék a zárszámadásban átfestette 40 4 millió előírási. 2.5 millió lerovási pénztári feleslegre. (Rassay Károly: Hogy lehet ezt csinálni? Hiányból felesleget? Ha ezt magáncég csinálja, mit csinálnak? — Mala sits Géza: Becsukják! 4- Gál Jenő: Ha a képviselő úr számvevőszéki elnök lett volna, milyen javaslatot tenne 1 ? — Jánossy Gábor: Az indokolásban megmondja!) Igen t. Ház! Ami az 1923'24, évi zárszámadást illeti, a legfőbb állami számvevőszék terhére írom, hogy sem a jövedelmi, sem a vagyonmérleget nem mutatta be, holott ezeknek a mérlegeknek bemutatását az 1880. évi LXVL te. rendelkezései szoros kötelességévé teszik. Nem lett volna szabad a legfőbb állami számvevőszék elnökének magáévá tenni a kormánynak azt az álláspontját, hogy az állami vagyon kezelése csak új számviteli törvény alapján történhetik meg. Ezt az álláspontot egymagában megdönti az, hogy a részvénytársaságok, sőt az állami üzemek is átértékelt vagyontényezőik beállításával évről-évre elké13 U. ülése 1932 december 12-én, hétfőn. szítik jövedelmi és vagyonmérlegüket. A inérlegek elmaradása azért is súlyos megítélés alá esik, mert az állami vagyon kezelésében az ellenőrzést csorbítja. A jövedelmi mérleg elkészítéséhez még a vagyon átértékelésére sincs szükség. Elég, ha a zárszámadás leltárába az eddig kihagyott követelések felvétetnek és a vagyonban évenként beálló fogyatkozások megfelelő értékkel a leltárba beállíttatnak. Ilyen nagy kérdéseken a legfőbb állami számvevőszék elnökének nem szabad átsiklaíiia. (Úgy van! balfelől.) A legfőbb állami számvevőszék elnökének jelentéseiben már szakítania ke 1 lett volna a 60 éves rendszerrel, mert a szövevényessé vált állami gazdálkodásban az elavult rendszerű jelentés inkább takargat, mint tájékoztat. (Ügy van! balfelől.) Már az a példa is beszélőén igazolja álláspontomat: zárszámadási hiányt lehet átfesteni zárszámadási feleslegre a jelentés útján. (Gál Jenő: Borzasztó!) r Nagy hiba az is, hogy a legfőbb számvevőszék e'nöke engedte a számvevőségi ellenőrzést elposványosítani. (Úgy van! balfelől.) Megítélés alá esik, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke az alapok és az alapítványok nagy horderejű jogi helyzetének és ellenőrzésének rendezéséről évek óta csak azt jelenti: folyik a munka. (Rassay Károly: Azt jelenti: nem lehet megcsinálni!) Bírálatom során azt észleltem, hogy az államháztartás vitelében a rendszertelenségeket, az ebből származó bonyodalmakat és a gazdálkodásban elharapódzott hibákat — hogy enyhe szóval éljek — az okozta, hogy nincs államháztartási törvényünk. Ilyen törvény fundamentuma lenne az állami közigazgatásnál és az állami üzemeknél annyi évek óta hangoztatott egyszerűsítésnek is. Nem elég itt a Képviselőház igen t. tagjai között 3—400, talán még több oldalra terjedő tanulmányt kiosztani az egyszerűsítések elgondolásáról, külföldi minta alapján. Nekünk, de nem is nekünk, hanem az országnak konkrétumok, tettek kellenek! Az országnak arra van szüksége, hogy az egyszerűsítések a lehető leggyorsabban keresztülvitessenek a közigazgatásban és magában az állami kormányzatban is. (Helyeslés a baloldalon.) Szinte elképzelhetetlenek az okok. amelyek miatt az egyszerűsítések megvalósítását halogatja a kormány. Egyenesen taktikázik a kormány e nagy horderejű kérdés megoldása körül. Nem elég az, hogy Gömbös igen t. miniszterelnök úr egyik beszédében kijelentett, hogy azt kívánja: ha a telefonkagylót felveszi, az utolsó községben is megszólaljon a jegyző. Ezért az új kormánynak külön is figyelmébe ajánlom az egyszerűsítés kérdésének megoldását, amely az államháztartásban egyszersmind nagy megtakarításokat is jelent. T. Ház! Áttérve az 1923/24. költségvetési év zárszámadásának tulajdonképpeni bírálatára, sajnálom, hogy erre a zárszámadásra és a legfőbb állami számvevőszék azt kísérő jelentésére nem tehetek olyan megállapítást, mint a milyent Nagykőrösön az egyik kisbirtokos tett Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr beszédére. Ez a kisbirtokos tudniillik azt mondotta: a miniszterelnök úr beszéde olyan világos és érthető volt, mint a helyes számadás. Egy mög egy, az kettő. (Jánossy Gábor: Ez csak világos!) Ez a zárszámadás nem ezen a számtani örök igazság törvényén építtetett fel. Ez a zárszámadás olyan szövevényes, hogy
