Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-133
Í30 Az országgyűlés képviselőházának 1 jezem ki azt a kérésemet és kívánságomat: (Helyeslés.) higgadtan, fegyelmezetten, törvénytisztelőén várjuk ki azt az időt, amely már nincs messze és amely meghozza ennek a nemzetnek a maga igazságát. (Hosszantartó helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Szinyei Merse Jenő! Szinyei Merse Jenő : T. Képviselőház ! (Halljuk Halljuk!) Előttem szólott Eckhardt Tibor t. képviselőtársam szavaihoz nem lehet sok hozzátennivalóm, mert a mi pártunk, de úgy vélem, a parlament valamennyi pártja is mindenben osztja azokat, amiket ő a román atrocitásokkal kapcsolatban volt szíves előttem elmondani. A magam részéről örömmel állapítom meg és szögezem le, hogy Eckhardt t. képviselőtársam beszédéből ugyanaz a hang csendült ki, melyet éppen a tegnapi nap folyamán a külügyminiszter úr is megütött, tudniillik az önérzetes, a bátor, a higgadt hang, amely azonban óva int mindenkit attól, hogy hasonló atrocitásoknak felkeltésével iparkodjék azt a sérelmet, amely az erdélyi magyarságot érte, megtorolni. (Helyeslés.) Miután előttem szólott t. képviselőtársam az elnök úr naprendjével szembenálló indítványt nem is tett, további felszólalásra részemről nincs szükség. Csak még egyszer vagyok bátor örömmel megállapítani azt, hogy a mi pártunk is teljes mértékben osztja azt, hogy a magyar revízió ügyének akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha továbbra is kitartóan szolgáljuk azokat az eszméket és azokat a gondolatokat, amelyeket a kormány képvisel. Azt hiszem, nem lehet messze az az idő, amikor az európai nemzeteknek jobb belátása révén megvalósul majd mindannyiunknak az a hő óhajtása, amelyért annyit kell szenvednünk itt bent az országban és odakünn az elszakított területeken is. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ebben a nyomott hangulatban, amely minden magyar ember lelkét megüli az előbb felsoroltak hallatára, kénytelen vagyok még egy fájdalmas húrt megütni. Kénytelen vagyok a magyar nép nyomorúságának olyan jelenségeit feltárni a t. Ház előtt, amelyek azt mutatják, — el sem hinné az ember — hogy hivatalos részről, hivatalos írással, hivatalos tekintéllyel és hivatalos hatalommal a magyar nép nyomorúságát, a magyar nép szegénységét a legszembeszökőbb módon és a legkegyetlenebbül használják ki. (Mojzes János: Államilag megszervezett fosztogatás!) Ebben az órában, amikor mi tanácskozunk, Nógrád vármegyének Nagylóc községében olyan eseményekre van kilátás, amelyek kell hogy megdöbbenéssel töltsenek el bennünket. Itt van egy hivatalos írás a kezemben, hivatalos pecséttel ellátva, a körjegyzőnek kibocsátott körlevele. Megengedi a t. Képviselőház, rövid, de ezt fel kell olvasnom és be kell mutatnom, (Halljuk! Halljuk! bal felől. — Mojzes János: Kortörténelem!) hogy mi történik itt Magyarországon a magyar néppel, milyen szívtelenül, milyen kegyetlenül s merem mondani: milyen bűncselekménnyel történik a magyar nép kifosztása. (Kuna P. András: Hadd hallják az oláhok is!) így szól a hivatalos pecséttel ellátott körlevél (olvassa): «Tisztelettel közlöm, hogy 1912 december 2-án délelőtt 12 órakor Nagylóc és ] '3. ülése 1932 december 2-án, péniekeü* Hollóköz községben adóhátralékos terhekre 17 darab tehén, 41 darab ökörtinó, 6 darab borjú, 19 darab másik borjú, 7 darab sertés, továbbá különféle gabonaneműek, takarmány kerülnek nyilvános árverésen eladásra. Megfelelő nagyságú karhatalom (Zaj a baloldalon.) az árverés idejére biztosítva van, úgyhogy az árverés zavartalansága s az eladott állatok elszállítása kellő módon biztosítva van. (Zaj a baloldalon.) Tekintettel hogy a fenti napra kitűzött adóárverés a legnagyobb eréllyel lesz keresztülhajtva abból a célból, hogy községeinkben a megingott adómorál helyreállíttassék, tisztelettel kérem, hogy az árverésen, mint árverező megjelenni szíveskedjék.» (Meskó Zoltán: Mennek az árverési hiénák s majd megveszik olcsón! — Vázsonyi János: Természetes!) Tessék csak meghallgatni. «Az eladásra kerülő .marhaállomány jórésze még becsáron alul is el fog adatni és ily módon az árverési vevők a vásárlással megfelelő haszonra fognak tudni szert tenni. (Zaj balfelol. — Dinnyés Lajos: Hallatlan! Hihetetlen!) Az árverés helye Szécsényben a piactéren lesz. Vonatközlekedés Budapestről Szécsénybe», — előírva, hogy mikor és hogy mikor lehet visszautazni. (Zaj balfelol.) Hivatalos pecséttel van ellátva s megkapta Budapesten minden, marhákkal és gabonával kereskedő valamelyes cég, (Friedrich István: Ezért mennek le az árak! — Zaj.) T. Képviselőház! Tegnap ezek a cégek értekezletet tartottak és kijelentették, hogy bűnnek tartanák ott megjelenni e hatósági meghívásra s elhatározták, hogy egyetlen egy sem megy oda le árverelni, (Helyeslés balfelol.) hogy részt vegyen a magyar nép ilyen hatósági tönkretételében. (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Sofort-programm! Szabad ilyet csinálni! Botrány!) En a t. Ház bölcseségére bízom, hogy mit kell ezzel szemben tenni» Végtelenül sajnálom, hogy ezt a referátumot üres miniszteri székek előtt keil megtennem, (Dinnyés Lajos: Mit szól ehhez a pénzügyminiszter úri) de remélem, hogy a belügyminiszter úr meg fogja hallani, hogy mit müvei az ő körjegyzője. Hiszen ha egy polgárember uszít árverésre, vagy hasznot hajtó olyan összebeszélésre, amely árverés megtartását célozza, ez súlyosan büntetendő cselekmény és a polgárembert ezért becsukják. Mi fog azonban történni ezzel a körjegyző úrral, (Friedrich István: Jelvényt kap! — F. Szabó Géza: Megüti >a sarkát.) aki ilyen módon gyűjti össze a közönséget az adófizetők tönkretételére. Miféle adóbehajtási rendszer az, amely összetereli az adófizetők utolsó kis vagyonkáját Szécsény piacára és odatereli az embereket az ország minden részéből, mondván: hordjátok szét, karhatalom biztosítja, hogy viheti tek. (Szakács Andor: Becs áron alul!) Az ilyen dolgok a lelkek háborgását idézik elő. Ezekután ne beszéljünk mindig arról, hogy a falut támogatjuk, (Ügy van! Ügy van! balfelol.) ne beszéljünk arról, hogy a gazdáknak kíméleti időket engedélyezünk, amikor a hatóság másiík kezével ezt műveli. (Téglássy Béla: Le kell bélyegezni a pénzt, akkor majd megtudjuk, hogy kinél van ez a pénz! —• Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: Nem értem, hova tetszik célozni. Arra vonatkozólag, hogy hol van a pénz, ajánlanám t. képviselőtársamnak, hogy
