Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-133
Àz országgyűlés képviselőházának 133. olvassa el ezt a könyvet, «A kartelek tatárjárása Magyarországon». (Szakács Andor: A Nemzeti Banknak kell tudnia!) Ebből majd megtanulhatja a képviselő úr. (Téglássy Béla: Azért mondjuk! Egyetértünk! Egyet mondunk mind a ketten! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: T. Képviselőház! Egy másik írás is van a kezemben, amely nagyon érdekes tükörképet mutat nekünk az adómorál nevében. Egy főszolgabíró — dicséretére legyen mondva — a letenyei főszolgabíró átiratot intéz . a pénzügyigazgatósághoz, amelyben azt mondja, tessék nyomban eljárni a pénzügyminiszter úrnál, hogy a gondjaimra bízott népet ne tegyék tönkre ezzel a szigorúsággal, (Ügy van! Ügy van balfelöl.) és azt mondja, ott van a boruk, hajlandóak természetben vagy kifőzve odaadni adóba. (Friedrich István: Mit csináljanak szegények, ha nincs pénzük?) Fizetni akarnak, polgári kötelességeiket teljesíteni akarjak, azonban nincs rá módjuk, nincs rá lehetőségük, mert a szeszkartel nem támogatja őket. {Nagy zaj half elől.) Összeszorul az ember szíve, ha azt látja, — akik vidéken járnak, láthatják — hogy semmiféle foglalkozási ágnak, a dolgozó emberek tömegének nincs betevő falatja. Amikor a magyar népnek alkotmánytisztelete azt parancsolja, hogy az államnak segítségére jöjjön és azt mondja: itt van a borom, odaadom adóba', fogadjátok el; amikor a főszolgabíró is azt mondja, hogy ezt meg kell tenni és el kell fogadni, a szeszkartell pedig gondoskodjék az értékesítésről és adja oda a pénzt; akkor azt halljuk, hogy mindez nem lehetséges. Az egyik oldalon elhajtják a gazdának utolsó borját, elárverezik az utolsó vánkosát, vetőmagját és gabonáját, a másik oldalon pedig nem fogadják el azt, amit adóba akar fizetni. Higyjék el, ez Shylock-szerű módszer. Nem lehet így kihasználni a verejtékező embereket. Mit csináljon az ilyen tönkrement ember, aki kitapétázza hadikölcsönkötvényekkel a szobáját és odamutatván, azt mondja: En kölcsönt adtam az államnak, az állam nem fizeti meg nekem azt, amit neki kölcsönadtam, sőt még azt sem engedi meg, ami a polgári életben és a világon mindenütt a polgári jogban érvényes, hogy az adós betudhassa a hitelezőjével szemben fennálló adósságba azt, amivel neki a hitelező tartozik. A magyar állam olyan hitelező, aki nem engedi meg, hogy az adós azzal fizessen neki, amivel ő tartozik polgárainak. (Friedrich István: Ügy van!) Mi beszélgethetünk itt nagy problémákról, beszélgethetünk világválságról, tárgyalhatunk zárszámadásokat a múlt bűneiről, de a jelen keserveire és a jövendő garanciáira vonatkozólag sofort kellene cselekedni (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és azzal kellene megmutatni, hogy új sítlus és új rendszer van, hogy a teljesítőképességnek még megmaradt lehetőségeit nem árverezzük el adóban és nem pusztítjuk el. En csak azt akartam elérni, hogy a t. Képviselőház eszméljen rá arra, hogy az ilyen módszerek és rendszerek nagyon veszedelmes gyújtóanyagok. Azt akartam elérni, hogy ébredjen fel <a lelkiismeret a magyar társadalomban és mint egy ember álljon ide ez a társadalom és azt mondja: nem tisztán adakozással és nem tisztán bálokkal, amelyeket jótékony célokra rendeznek divatbemutató alakjában, lehet segíteni a nyomorbajutott társadalmon, ülése 1932 december 2-án, pénteken.- Í3Í hanem elsősorban úgy lehet segíteni, ha a hatóság melléje áll. A hatóság ne arra szolgáljon, hogy karhatalmat rendeljen ki, amikor elviszik a szegény ember holmiját, hanem arra szolgáljon a karhatalom és arra legyen a hatóságnak gondja, hogy megvédelmezze a polgárokat ezeütől a szerencsétlenségektől. {Nagy zaj. — Elnök csenget.) Azt hiszem, a kormánynak észbe kell kapnia» a kormánynak intézkednie kell az irányban, hogy az ilyenfajta jelenségek meg ne ismétlődhessenek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert ha ezek napirenden lesznek, akkor sem 95, sem 195 ponttal sem semmiféle mennyiségű pontozattal ezen az országon segíteni nem tudnak. Ezeket kívántam a t. Képviselőház tudomására hozni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következük 1 ? Herczegh Béla jegyző: Tabódy Tibor. Tabódy Tibor: T, Képviselőház! Azt hiszem, nincs, ember ebben a Képviselőházban, aki nagyban és egészben egyet ne értene Gál Jenő igen t. képviselőtársammal abban a kérdésben, hogy ha egyszer valamely hatóság részéről hiba történik, akkor azt a hibát meg kell szüntetni. Ennek a t. nagylóci jegyzőnek, j akinek kiadványát igen t. képviselőtársam volt szíves felolvasni, (Friedrich István: Utasításra csinálja!) végre is meg van a fegyelmi hatósága, amely fegyelmi hatóság minden körülményeik között meg fogja tenni a megtorló lépéseket, ha azokra a kellő indok megvan. (Friedrich István: Utasításra csinálja! — Mojzes János: A központból szervezik ezt meg! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Egy dolog azonban feltűnt nekem ebben a kiadványban, (Dinnyés Lajos: Az adómorál?!) és pedig az, hogy azt mondja, hogy a községben megromlott adómorál indította a jegyzőt arra, hogy ehhez az eszközhöz forduljon. T. képviselőtársam, azt hiszem, ön éppúgy tisztában van azzal, mint mi mindannyian, (Mojzes János: Az adómorál a vesszőparipa!) hogy egy állam adófizetés nélkül fenn nem tartható; (Zaj.) ha tehát egyszer az adómorál megromlott... (Mojzes János: Immorális az adóztatás! — Dinnyés Lajos: Nincs pénz, miből fizessenek? — Zaj.) Éppen ezt akarom kedves Dinnyés képviselőtársam mondani. Ne méltóztassék elébem vágni. Ha valaki ellen, aki képes fizetni adót és nem fizet, a legszigorúbb eljárást folytatják le, ezt mindenkinek helyeselnie kell. (Dinnyés Lajos: De nem ez ellen csinálják!) Viszont a kormány is és ez az oldal is teljes mértékben azon van, hogy azok, akik adót nem képesek fizetni, a legteljesebb kíméletben részesüljenek. (Zajos ellenmondások a baloldalon. — Friedrich István: Látjuk a kíméletet!) Benne van a jegyző kiadványában, hogy a falun megromlott az adómorál és ezért kell ezt az eljárást így lefolytatni. (Mojzes János: A jegyző morálja romlott meg!) Egyébként pedig, amint mondottam, ha hiba történt, annak megtorlását mi kívánjuk elsősorban. (Mojzes János: Állandóan történnek hibák!) Teljesen tisztában van ennek a Háznak minden tagja azzal, hogy ebben az országban, sajnos, éppen ama körülmények folytán, amelyekre Eckhardt igen t. képviselőtársam olyan györnyörűen és olyan megkapóan mutatott rá, lehetetlen helyzet van. Egy trianoni börtönben vagyunk, trianoni nyomorúságban, (Dinnyés Lajos: Itt pedig granicsárok vannak! — Némethy Vilmos: Egymást nyúzzuk meg? Egymást raboljuk? — Zaj. — Elnök
