Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

Az országgyűlés képviselőházának 133 nek akkor, amikor gazdasági problémák megoldásáról van szó. A magyar békés revíziós mozgalom már régen túl van azon a határon, hogy tiszta magyar ügy legyen. Ez ma már Közép-Európa, mondhatnám az egész világ ügye és nem kell igazolásul újból hivatkoznom arra, hogy mérvadó nagyhatalmak felelős vezetői és az angol parlamentnek tárgyilagosságukról ismert vezető politikusai is a revíziós mozgalom jogossága, sőt szükségessége mellett foglalnak állást. De igenis kell hivatkoznom arra, hogy a békés revízió jogosságát és szükségességét minden írott paragrafusnál, tehát a népszövetségi alapokmány 19. §-ánál is messzebbmenően indokolja az a ténykörülmény, hogy nem lehet nemzet, amely történelmi hivatásáról, történelmi múltjával ellentétben álló jelenének megváltoztatásáról megnyugvással lemond. Az a nemzet, amely ilyen magasabb célkitűzésekkel szemben tehetetlennek bizonyul és az azok felé való törekvésről önként lemond, nem a béke ügyét szolgálja, hanem életképtelenségéről tesz tanúságot. T. Ház! A magyar gazdasági élet e szörnyű nehéz idejében mégis nekünk hidegen és a lehetőségek mérlegelésével kell fogadnunk az eseményeket és kitartanunk változatlanul amellett a meggyőződésünk mellett, hogy Magyarország az őt ért sérelmek revízióját és reparálását békés eszközökkel kívánja elérni és ezekkel a békés eszközökkel egyáltalán nem tartja összeférhetetlennek azoknak az utaknak megkeresését és ápolását, amelyek a szomszédi jóviszony mellett a szomszédokkal minél intenzívebb kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére irányulnak. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ezen az úton eredménnyel fogunk előrehaladni, ha a gazdasági kapcsolatok révén a szomszédos országok népei egymást jobban meg fogják ismerni, sokkal inkább ki fog alakulni az a politikai légkör is, amelyben a magyar politikai problémák is inkább megoldhatók lesznek. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Ház! A most tárgyalt egyezmény távolról sem meríti ki azokat a teendőket és azokat a lehetőségeket, amelyek Romániára és Magyarországra nézve gazdasági szempontból fennállanak. Hiszen speciálisan ez a két ország az, ahol már a felületes gazdasági szemlélés is azt az eredményt mutatja, hogy kevés olyan ország van egymás mellett, amelyekben olyan minden kétséget kizáróan mutatkozik a gazdasági együvétartozás, a gazdasági egymásrautaltság helyzete. Nem szólva arról, hogy a magyar iparnak igen számottevő nyersanyagai elsősorban és legjobban Romániából volnának beszerezhetők, kétségtelen, hogy azok a meg nem szakított rokoni és társadalmi kapcsolatok, amely e két ország népe közt fennállanak, maguk is hatalmas gazdasági erőt képviselnek, de hatalmas gazdasági erő rejlik abban a tényben is, hogy a két ország lakosságának igen számottevő része azonos kulturális színvonalon mozogva, igényeiben, ízlésében, szokásaiban egymással megegyezik, aminek gazdasági jelentősége abban jut kifejezésre, hogy ipari ellátásukban sokkal nagyobb piaci lehetőséget biztosítanának a magyar iparnak és ezen keresztül számottevő olcsóbbodást mind a mi fogyasztóinknak, mind az ottani fogyasztóknak, ha ennek a lakosságülése 1932 december 2-án, pénteken, 111 nak ipari ellátása a mi feladataink körébe utaltatnék. Éppen ezért azt hiszem, hogy magyar részről helyes az a politikai törekvés, amely változatlanul kitart annak propagálása mellett, hogy mi hajlandók vagyunk minden környékező állammal a jó szomszédi viszony elve alapján olyan gazdasági megállapodásokat létesíteni, amelyek érvényesítik azt a szempontot, hogy mindegyik állam elsősorban^ azokat a cikkeket termelje, amelyekre természeti adottságai és termelési feltételei predesztinálják. Ha ez az elv a gyakorlatba át fog menni, akkor nem maradhat fenn tartósan az a helyzet, hogy Csehszlovákiával hosszú két éven át szerződésnélküli állapotban legyünk és nem fog sor kerülni artfai, hogy mint nagy teljesítményt kelljen üdvözölnünk ilyen inkább teoretikus értékű törvényjavaslatot is. A gyakorlat fog bennünket ez esetben meggyőzni arról, hogy az elzárkózásnál, az egymás legyűrésére törekvő gazdaságpolitikánál mennyivél nagyobb eredményt produkál valamennyi érdekelt állam részére az egymással való együtthaladás. Át kell hatnia nemcsak bennünket, hanem szomszédainkat is annak az igazságnak, hogy egy ország szegénysége sohasem lehet a másik ország gazdagodásánlak forrása. Azzal, hogy Magyarországot gazdaságpolitikailag és politikailag elfogult politikusok szeretnék szegénnyé tenni, nem tesznek hasznos szolgálatot országuknak. Csak egy gazdag, termelő erőit érvényesíteni tudó Magyarország képvisel értéket^ mind szomszédai, mind az egész világ gazdaságára nézve. Meg vagyok győződve arról, hogyha nem az lesz a mérvadó gazdaságpolitika, hogyan lehet hegyeken búzát termelni, és miként lehet tyúktenyésztésre alkalmas területen, indokolatlanul csak magas vámvédelemmel fenntartható ipari vállalatokat létesíteni, akkor sokkal gyorsabb lépésben teremtődik meg nálunk is, szomszédainknál is az a gazdasági atmoszféra, amely végeredményben minden reálpolitikus ideálja kell hogy legyen: a gazdasági virágzáson keresztül a béke lehetőségét megteremteni. T. Ház! Ezeket óhajtottam ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával elmondani. A törvényjavaslatot, ismétlem, mint egy lépést az általam kifejtett gazdaságpolitikai irányzat felé, örömmel látom és éppen ezért azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván szólni, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetésével általában egyetértek. Kétségtelen, hogy ez az előttünk fekvő javaslat igazán élni, gazdasági tartalommal megtelni csak akkor fog, ha élénkebb, nagyobb terjedelmű gazdasági forgalom lesz a két itt szóbanlévő ország, Magyarország és Románia között. Kétségtelen az, hogy a nemzetközi kereskedelemben a nagy geopolitikai és földrajzi, természeti adottságok, ha hosszú periódusokat nézünk, eldöntik a relációkat. így nevezetesen az a geopolitikai helyzet, amelyet Magyarország itt a Dunamedencében elfoglal, hosszú időkre viszonyítva, eldönti annak szükségességét, hogy mi nyugat felé agrártermékeket exportáljunk, kelet és a Balkán 17*