Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-133
112 Az országgyűlés képviselőházának 133 felé pedig ipari exportot űzzünk. Közbejönnek azonban a nagy históriai távlatokban efemer jelentőségű, de a mi életünkben, sajnos, túlhosszú ideig tartó zavaró korszakok, amikor az előttem szólott képviselőtársam által helyesen ostorozott elzárkózási és autarchikus politika ezeken a nagy adottságokon és az ezekből következő világos irányelveken bizonyos deformációt, bizonyos változást idéz elő. Ebből,a szempontból kell tekinteni a reálpolitikát, vagyis azt, amit az adott körülmények között meg lehet tenni. Ha ebből a szempontból nézzük a kormány hivatalbalépésekor létezett helyzetet, akkor azt látjuk, hogy nyugat felé egy szinte havonta felmondódó és megújuló provizóriumokra épített helyzet volt Ausztriával. Egy olyan provizóriumos helyzet volt ez, amelyre a gazdasági élet józanul hoszszabb termelést nem tudott berendezni. Olaszországgal volt és van barátsági szerződésünk és az a bizonyos szemmeringi megállapodás, ez a barátságos- viszony azonban — úgy éreztük — nem volt kimélyítve gazdasági tekintetekben. A szomszéd államok, a kelet és a Balkán felé pedig, ahova a nagy adottság szerint élénk ipari exportunknak kellene felállni, mi volt a helyzet? Az, hogy volt egy árucsereegyezmény Komániával, amelyben, sajnos, az a helyzet állott de facto elő, hogy a Romániából Magyarországba irányuló import sokkal nagyobb, mint a mi exportunk, úgy, hogy az utóbbi alig egynegyede már a román importnak. Jugoszláviában meglehetősen nehéz gazdasági és deviza-valuta-helyzet volt akkor, amely megnehezíti mindenféle gazdasági kapcsolat létesítését és kimélyülését. Bulgáriában igen nagy elszegényedés lépett föl és legfeljebb csak néhány cikkel, esetleg dohánnyal vagy rózsaolajjal létesíthető kompenzációs lehetőség van. Tovább nem akarok menni, mert hiszen vannak bizonyos lehetőségek a messze Kelet, Törökország felé is, ahol hiszem, hogy bizonyos kompenzációs forgalom létesíthető, ha ugyan igen szűk keretben és nehezen is. Ez olyan adottság, amelyből egyet hagytam ki még, Csehországot, ahol nem kevésbbé nehéz a helyzet: már 1930 decembere óta fennálló valóságos vámháborúval találkozunk itt. Kérdezem, hogy egyfelől figyelembevéve azokat a nagy adottságokat, amelyek geopolitikai helyzetünkből folynak, másfelől figyelembevéve azokat a keserű, tényleges állapotokat, amelyeket a kormány hivatalbaléptekor talált, a reálpolitika szemszögéből és különösen figyelembevéve az agrártársadalomnak azokat a nehézségeit, amelyek kihatnak az iparra, a kereskedelemre és minden foglalkozási ágra is, mi volt a teendő? Azt hiszem, józanul a helyes teendő az volt: a különböző lehetőségek közül az egyik oldalra helyezni a súlypontot, ebben a fülledt levegőben kinyitni egy ablakot, amelyen szabadság, forgalom, mozgás, élet áramlik be. Ebben az irányban igyekezett a kormány haladni, amikor egyfelől az olasz barátsági szerződést mélyebb gazdasági tartalommal igyekezett megtölteni, — amire vonatkozólag a konkrét részletes tárgyalások is, mint a külügyminiszter úr éppen ma bejelentette, már folyamatban vannak —- másfelől pedig be akarta fejezni és pontot akart tenni az osztrák szerződésre, amely olyan hosszú idő vajúdásai után sem tudott eddig létrejönni. Ez meg is történt. ülése 1932 december 2-án, pénteken. Ezáltal olyan helyzet teremtődött, amikoz 1 nyugodtabban és egy bizonyos biztonsággal, niem a napi élet gondjaitól és a termeivények el nem helyezbetésének tényétől nyomva, hanem bizonyos kontemplációs és mtegfontolási idővel tudunk a többi vonatkozásban ^ hozzáfogni gazdasági kapcsolataink rendezéséhez. Ami ezt a vonatkozást illeti, a kormánynak is az az álláspontja, hogy a békeszerződések revíziónára békés eszközökkel való törekvés nem gátolhatja ezt, nem lehet ennek akadálya, mert hiszen mi ezzel nem liarcot, hanem a békés eszközök érvényesítését akarjuk és — ami igen fontos, t. Ház — mi nem felfordulást akarunk ezen a világon, hanem rendet. Mind mondani szoktam, mi nem a régi római mondást követjük, hogy legyen igazság, pusztuljon bár bele a világ. Mi nem azt mondjuk: fiat iustitia, pereat mundus, hanem azt, hogy: fiat iustitia, ne pereat mundus, legyen igazság azért, hogy rend legyen a világon és a világ rendje fel ne bomoljék. Ami a szorosan vett reális megfontolást illeti, mi készen vagyunk józan,^ okos, belátó megállapodásokra jutni az utódállamokkal. * Természetesen figyelembe kell vennünk^ a do. ut des alapszabályát, mert — hogy például román vonatkozásban beszéljek — az mégis csak lehetetlen, hogy mi fát, kőolajat, benzint veszünk onnan és kiderül, hogy az, amit mi oda kiviszünk, negyedrészét sem teszi ki annak, amit onnan vásárolunk. (Ügy van! Ügy van!) Egyoldalúlag csak vásárolni és az illetőnek semmit sem eladni: ez nem olyan állapot, amely fenntartható lenne és amely bárkinek ebben az országban érdeke lehetne. Ennélfogva arra kell törekedni, hogy ebben az irányban javulás álljon be. Természetesen mi nem arra törekszünk, hogy ezt a forgalom zsugorításával érjük el. Mert mindenütt a forgalom kiterjesztése, a volumen nagyobbítása az, ami döntő. Ez áll az osztrák szerződésre is % Nem fontos az az 1'5 :1 arány, amelyet egyébként mi örökségként voltunk kénytelenek átvenni; az a fontos, hogy nagyobb terjedelmű forgalom induljon meg. Komániával szemben is ez a fontos. De ennek vannak bizonyos határai, mert nem tudok nagyobb volumenben vásárolni, ha nagyobb méretben eladni az illetőnek nem lehet. (Gr. Hunyady Ferenc: Miniszter úr, nem tetszett sokat örökölni?) Ami Csehországot illeti, Csehországgal most tárgyalások indultak meg egy kompenzációs szerződésre vonatkozólag, amely kimélyülhet. Ugyanez a^tárgyalási készség megvan bennünk Romániával szemben is, szem előtt tartva azonban azokat a vitális fontosságú érdekeket, amelyeket már megemlítettem. Nagyon hosszan lehetne még ezekről a kérdésekről beszélni, de nem akarom ez alkalommal a t. Ház türelmét hosszasabban igénybevenni, (Halljuk! Halljuk!) annál kevésbbé, mert ezekről a kérdésekről ugyanennek a törvényjavaslatnak az egyesített r bizottságban való tárgyalásakor már igen részletesen nyilatkoztam. Kérem ennélfogva, méltóztassanak a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni. Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.
