Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

108 Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1932 december 2-án, pénteken. való behozatal azért tesz ki még ma is jelentékenyen nagyobb értéket odavaló kivitelünknél, mivel iparvállalataink egész sora kénytelen nélkülözhetetlen nyersanyagait odaátról, az elszakított felvidékről beszerezni, és ezek állandóan rontani fogják — még szerződések mellett is — külkereskedelmi mérlegünk számadatait. Csehszlovákiával szemben. A forgalomnak ez a mindkét részről való nagymérvű letörése és a gazdasági nyomorúság — hogy úgy fejezzem ki magamat — végre azt eredményezte, hogy Magyarország és Csehszlovákia között Prágában ez év augusztus hó 19-én sikerült megkötnünk egy ideiglenes áruesereforgalmi megállapodást, amely aránylag kis értékben, összesen 10,820.000 csehkorona értékben kölcsönösen kompenzációs alapon és kontingentálva biztosítja a két szerződő félnek bizonyos cikkek behozatalát. A megállapodás jegyzékváltás formájában történt meg, és mi Csehszlovákiának biztosítottuk faszénnek, gömbfának és fürészeítfának. rotációs papírnak, különböző pamutfonalaknak és pamutszöveteknek, bizonyos speciális cipőknek, sav- és lúgálló tégláknak, porcellánnak és egyéb kisebb iparcikkeknek behozatalát, ezzel szemben Csehszlovákia Magyarországnak biztosított kontingenseket különféle gyümölcsökre, főzelékekre, paprikára, hagymára és borra nézve. Mivel a szerződés már a nyár vége felé köttetett meg, amint a végrehajtása megkezdődött, sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a nekünk biztosított kontingenseket a szezoncikkekben, nevezetesen a gyümölcsökben, főzelékekben, zöldségekben nem tudtuk kihasználni. S mivel a szerződés legtöbb vonatkozásban az évi november 30-án lejárt, egyedül csak a borra és a hagymára nézve áll fenn ez év december végéig, s ugyancsak lejár a kontingens-megállapodás Csehszlovákia felé is a gömb- és fűrészelt fa kivitelével a többi cikkekben, ennélfogva meg kell állapítanunk, hogy ez a szerződés gyakorlatilag igen kis jelentőséggel bír, (Müller Antal: Semmi jelentőséggel !) egyedül azzal a fontossággal bír, hogy remélhető, hogy ez csak kezdet volt, és rövidesen módunkban fog állani Csehszlovákiával széniben is lényeges és sokkal tágabb körre kiterjedő rendes kereskedelmi megállapodást létesíteni . A lebonyolítást illetőleg csupán azt említem meg, hogy a szerződés kiegészítését képezi az értékek mikénti elszámolása, és hogy itt a két nemezti bank clearing-megállapodást létesített egymással, amely a fizetési módozatokat szabályozza. , Abban a reményben, hogy ez az ideiglenes megállapodás, amely — mint említettem — ig-en szűk keretek és főként igen kis értékhatárok között mozog, csak kezdeti lépés volt, és rövidesen sikerülni fog Csehszlovákiával való kereskedelempolitikai viszonyunkat is végleges szerződéssel rendezni, (Magyar Pál: Nagyon kívánatos volna!) kérem, méltóztassék a külügyminiszter úrnak e megállapodásra vonatkozó jelentését tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nincs felírva senki. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt külügyminiszteri jelentést tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a külügyminiszteri jelentést tudomásul veszi és hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a Bukarestben 1932. évi szeptember hó 28-án kelt magyar-román vasúti határállomási egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 351, 408) tárgyában. Az előadó Görgey István képviselő úr, őt illeti a szó! Görgey István előadó: T. Képviselőház! A trianoni békeszerződés nemcsak Magyarország ideálisnak mondható földrajzi egységét darabolta fel, hanem az új határok megállapításával együtt szétszakította azt a szervesen kiépített vasiiti hálózatot is, amely az ország gazdasági és kulturális viszonyaihoz alkalmazkodva, egyrészt Budapest felé irányította és kapcsolta be a vidéki gócpontokat, másrészt a vidéki nagyobb városokat látta el megfelelő vasúti hálózattal. Az új határok megállapításakor nein voltak tekintettel ezekre a fontos gazdasági szempontokra. A vasútvonalak a gazdasági éiet vérkeringési szervei lévén, a vasútvonalak elmetszésével és a vasúti hálózat ezétdarabolásával olyan nehézségek és akadályok állottak be ia<z egyes vidékek egymásközötti forgalma tekintetében, hogy ennek súlyos hátrányait nemcsak az első időkben éreztük, hanem kénytelenek vagyunk azokat még ma is minden vonalon konstatálni. Amennyiben mégis figyelemmel voltak a vasúti vonalak jelentőségére, meg kell állapítanunk, hogy csakis az utódállamok javára történtek ilyenirányú intézkedések, mert olyan vasúti vonalakat vettek el, amelyeket csak azért kellett odajuttatniok az illető utódállamoknak, hogy íaiz egyes nekik juttatott területek egymásközötti közlekedése lehetővé váljék. Utalok itt pl. a kassá—Sátoraljaújhely— beregszászi—máramar osszigeti vonlaira, amely kétségkívül azért jutott Csehszlovákiának, hogy Csehszlovákia nyugati és keleti része között legyen vasúti összekötővonal. Ez a helyzet mindjárt az összeomlás után arra késztette úgy a magyar, mint a szomszédos vasútigazgatásokiat, hogy az átmenő forgalom és a határállomások mikénti használata, berendezése és .kiépítése tekintetében megállapodásokat létesítsenek. Ezek a megállapodások az első időben csak ideiglenes jellegű helyi megállapodások voltak, azonban már a nemzetközi fórumok is látták, hogy szükséges, hogy ezek az egyezmények, amelyek nemcsak a vasúti forgalom kérdéseit, hanem ezzel kapcsolatosan a szomszédos államok vámigazgatási, rendészeti igazgiatási, postaszolgáltatási, állategészségügyi és hasonló kérdéseit is szabályozzák, ezek az egyezmények államközi szerződésekbe foglaltassanak és ezért vált szükségessé, hogy mi is a szomszédos államokkal ilyen szerződéseket kössünk. f Leghamarabb sikerült nekünk Csehszlovákiával szabályoznunk az átmenő vasúti forgalmat és a határállomások kérdését. Nevezetesen Csehszlovákiával már 1922 november 22-én írtuk alá a közös vasúti határállomásokra vonatkozó egyezményt, amely az 1926. év óta érvényben is van. Ausztriával 1930. évi június hó 30-án kötöttük meg a kölcsönös vasúti forgalmat szabályozó államszerződést. E szerződés a törvényhozás által le is tárgyaltatott és az 1931:XXIII. tc.-be iktattatott be. Jugoszláviával évek óa folynak szintén hasonló tárgyalások, eddig azonban Jugoszláviával szemben csak ideiglenes jellegű helyi megállapodásaink vannak, végleges államszerződést még nem tudtunk kötni. Meg kell azon-