Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-133
• Az országgyűlés képviselőházának 133 ban említenem, hogy az 1929:XLVI. tc.-be iktatott magyar-jugoszláv kereskedelmi szerződésben, amely állategészségügyi rendelkezéseket is tartalmaz, már foglaltatnak bizonyos rendelkezések az állatforgalom számára megnyitott belépő állomások mikénti felhasználása és kibővítése tárgyában. Ugyanebből az okból Romániával szemben is megindultak múlt évi december havában a tárgyalások, amelyek a folyó évi szeptember hó 28-án megkötött végleges szerződés aláírását eredményezték, amely egyezmény részletesen szabályozza a Románia és Magyarország közötti átmentő forgalom kérdését. A genfi vasútügyi egyezményhez tartozó szabályzat 2. §-a elvként kimondja, hogy az átmenő forgalom megkönnyítése és főként meggyorsítása szempontjából lehetőleg közös határállomások állítandók fel az átmenő vasúti vonalak mentén, és mindkét szomszédos állam részéről az Összes hatósági, vámhatósági, rendőrhatósági, postaigazgatási és vasúti eljárás a közös határállomáson bonyolítandó le, hogy ezáltal egyszerűsíttessék és főleg meggy orsíttassék az eljárás. . Ezt az elvet nagyjában úgy Csehszlovákiával, mint az Ausztriával megkötött szerződés elfogadta, amennyiben itt a határállomások tényleg közösen jelöltetnek ki, azon elv szerint, hogy az egyik vonalon magyar területen, a másik vonalon a szomszédos állam területén jelöltetett ki a közös határállomás. A romániai megállapodás azonban ettől az elvtől nagyjából kénytelen volt eltérni a következő okoknál fogva: A szerződés Magyarország és Románia között egyelőre öt átmenő vasútvonalat nyit meg a nemzetközi vasúti forgalom részére, nevezetesen a debrecen-nagykárolyi, a püspökladánynagyváradi, a kötegyán-nagyváradi, a békésesaba-aradi és a mezőhegyes-aradi vasútvonalat. Ezen öt átmenő vonal közül négynél külön-külön határállomásokat állapít meg a szerződési, és egyedül a kötegyán-nagyváradi vasútvonalon állapodtak meg a szerződő felek abban, hogy a magyar területen fekvő Kötegyán állomást fogják használni közös határállomásul. Ezenfelül meg kell említenem, hogy Magyarország és Románia között még hét rendes nyomtávú és egy keskeny nyomtávú átmenő vasútvonalunk van, ezek a vasútvonalak azonban kisebb jelentőségű, helyiérdekű vasútvonalak, amelyeknek forgalma ezidőszerint olyan csekély, hogy nem mutatkozik indokoltnak ezeket a vasútvonalakat megnyitni a nemzetközi forgalomnak, mert ez kétségkívül olyan költséges berendezkedéssel, átalakításokkal járna, amelyek a forgalom csekély mérvénél fogva nem térülnének meg. A szerződésben azonban fenntartottuk magunknak azt a jogunkat, hogy abban az esetben, ha a forgalom várható emelkedése folytán és a gazdasági viszonyok javulása következtében egy vagy több, ma még meg nem nyitott vasútvonal megnyitása és a nemzetközi forgalomba való bekapcsolása szükségessé válik, kérhetjük, hogy ezek a vonalak is kapcsoltassanak be a nemzetközi forgalomba. A szerződés a debrecen—nagykárolyi vonalon magyar határállomásként Nyírábrányt, román határállomásként Ermihályfalvát, a Püspökladány—nagyváradi vonalon magyar határállomásként Biharkeresztest, román határállomásként Biharpüspökit, a békéscsaba— KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december 2-án, pénteken. 109 aradi vonalon magyar határállomásként Lökösházát, román határállomásként Kürtöst, a mezőhegyes—aradi vonalon magyar határállomásként Battonyat, román határállomásként pedig Pécskát jelöli meg, tehát azokat az ál lomásokat, amelyek ma is . határállomásként szerepelnek. A kötegyán—nagyváradi vonalon Kötegyán állomás közös határállomásul jelöltetik ki. Igen előnyös reánk nézve a szerződésnek az a rendelkezése, hogy Kötegyán közös határállomás használatáért a Román Vasutak elég jelentékeny évi bért tartoznak fizetni. T. Ház! A végleges rendezésnek lényeges előnye az is, hogy eddig az egyes szomszédos vasutak között felmerült elszámolások és tartozások rendezése nem volt keresztülvihető, mivel a román államvasutak kitértek az elől, hogy fizetési kötelezettségeiknek eleget tegyenek, azzal az indokolással, hogy ezek a kérdések még nincsenek rendes államjogi szerződésben szabályozva. Most tehát a szerződés életbelépésével jogalapot nyerünk arra, hogy ezeket az elszámolásokat tényleg megejthessük a román államvasutakkal szemben. A szerződés négy fejezetben és 45 cikkben részletesen szabályozza a közös határállomásokat és az ezeken szolgiálatot teljesítő vasúti és egyéb személyzetnek jogait és kötelességeit. Azt hiszem, nem szükséges, hogy ezeket az inkább adminisztratív intézkedéseket tartalmazó pontokat itt részletesen ismertessem. Vitás esetekben kimondja a szerződés a döntőbírósági eljárást, és általában igen üdvös intézkedéseket tartalmaz a tekintetben, hogy a vizsgálatok a lehető leggyorsabban és az utazóközönség minél kevesebb zaklatásával eljtessenek meg. Ezekben voltam bátor röviden ismertetni a Bukarestben 1932. évi szeptember hó 28-án kelt magyar-román vasúti határállomási egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Ház! A magyar-román vasúti határállomási Egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a magam részéről örömmel elfogadóim. Elfogadom pedig azért, mert a legelső lépésnek tekintem ezt a törvényjavaslatot abban az irányban, hogy a két szomszéd állam között a rendes gazdasági forgalom lebonyolításának útjában álló akadályok lebontatnak. Tisztában vagyok azzal, hogy gyakorlati értéke ennelk az egyezménynek abban az időszakban, mikor a normális kereskedelmi forgalmat nemcsak a kereskedelmi szerződésnek a gyakorlati életkövetelmény ein ek meg nem felelő volta, hanem különoöző dievizaikorlátozások, behozatali engedélyek és egyéb tiltó rendelkezések gátolják, nem nagy. Nem olyan élénk ma ez a kereskedelmi forgalom távolról sem 1 , amint az a gazdasági helyzet javítása szempontjából kívánatos volna. Mégis: ha csak szimbolikus értéke is van ennek a lépésnek, örvendve kell azt üd közölnie mindenkinek aki az eddig követett eil zárkózó gazdaságpolitika helyébe a szomszéd államok közötti gazdasági, együttműködést tartja a válságból kivezető legcélszerűbb útnak. Én a magam résziéről ezzel a tÖrvényjavas* lattal kapcsolatban csak azt kívánnám, hogy 17
