Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

104 Az országgyűlés képviselőházának lé teli megállapodás életbeléptetéséről van szó, mi szociáldemokraták az ország érdekében valónak tartjuk, hogy megragadjuk az alkalmat annak a követelésnek hangoztatására, hogy a kormány az ilyen megállapodásokon túlmenően ne nyugodjék addig, amig nem sikerült neki a szomszédos államokkal való gazdasági összeköttetéseket is minél intenzívebbé és minél teljesebbé tenni. (Kóródi Katona János: A kolozsvári eset is mutatja!) Engedje meg a t. Ház, hogy erre vonatkozólag csak egyetlenegy, szerény véleményem szerint domináló szempontot említsek. Amikor a nagyobb ipari államokkal kötendő egyezményről, megegyezésekről és kapcsolatról van szó, Magyarország részéről — ez a dolog természetében rejlik — rendszerint az úgynevezett agrár, az úgynevezett mezőgazdasági érdekek elsőbbségérői és az ezekre vonatkozó kivitel megerősítéséről van szó, holott ha sikerülne megerősítenünk a kiviteli lehetőségeket, a gazdasági kapcsolatokat a bennünket környékező államokkal is, mondjuk a tőlünk délre, vagy keletre fekvő államokkal is, akkor előállana az az egészséges és szükséges helyzet, hogy ebben a vonatkozásban az ország ipari érdekei is rekompenzáeióra találhatnának, mert ezekkel az államokkal szemben — ipari tekintetben mi erősebbek lévén — az ország ipari exportlehetőségeit fokozni tudnók. Ebben a vonatkozásban sajnálatos elsősorban az, hogy például Csehszlovákiával még mindig vámháborúban állunk. (Jánossy Gábor: Ok kezdték! — Kóródi Katona János: Ök az okai)! Ugyanígy nagy gazdasági kárt jelent, hogy Jugoszláviával sem sikerült még kielégítő kapcsolatokat teremteni. Romániával szemben is exportunk köztudomás szerint nemhogy emelkednék, nemhogy erősödnék, hanem egyre csökken. Romániát illetőleg legyen szabad a nélkül, hogy a legutóbbi sajnálatos incidensekre ki akarnék térni, csak örömmel és megelégedéssel megállapítom, hogy ezekben a sajnálatos incidensekben a irónián szociáldemokráciának semmi része, hogy a román szociáldemokrácia ezektől távol állott. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Sőt! — Kertész Miklós: Szenvedő áldozata a dühöngő sovinizmusnak, nacionalizmusnak!) Sőt legyen szabad megállapítanom, hogy a román szociáldemokrácia maga is céltáblája lett ezeknek a túlzó, uszító nacionalista törekvéseknek és hogy a nacionalista demagógia nyilait a román szervezett munkásság pártja, a szociáldemokrata párt felé is löveli. Ez engem arra indít, hogy amikor ezt a tényt az egész ország előtt megállapítom, a magunk részéről is megüzenjem a román szervezett munkásságnak, hogy a magyar szociáldemkorácia testvérének tekinti őket és hogy a magyar szociáldemokráciának is mindenkoron az volt és az lesz a törekvése, hogy az ilyen túlzó nacionalizmussal szemben képviselje a népek békéjének, a népek egyetértésének, a népek közötti jóviszonynak ápolását (Rakovszky Tibor: Es a revíziónak!) és ugyanezeknek a szempontoknak érvényesítését, ugyanilyen politikát követelünk mindenkor a magyar kormányzattól is. Áttérve a gazdasági kapcsolatok kérdésére, újból csak hangsúlyozni kívánom, hogy a szomszédokhoz való relációban szükséges és sürgős ezeknek a kapcsolatoknak kiépítése. A gazdasági viszony az a bázis, amelyen az országoknak egymás között való barátsága megszilárdulhat. A gazdasági viszony az a bázis, amely S,. ülése 1932 december 2-án, péntekért. sebeket is orvosolhat, sebeket is gyógyíthat, mert a szomszédokkal való viszony csak érzelmi kapcsolatoknak tekintetik talán, én ellenben azt merem állítani, hogy a szomszédokkal való gazdasági viszony ezeken az érzelmi kapcsolatokon túlmenően is a lehető legreálisabb törekvést jelenti. Mindenen túlmenően és minden egyéb viszonylatoktól eltekintve az országok geográfiai adottsága, ebben az esetben a geográfiai közelség az, amely a dolgokat eldönti. Miután az olasz megállapodás van napirenden, errevonatkozóan egy majdnem megcáfolhatatlan példát hozhatok fel. Itt van az olasz-jugoszláv gazdasági kapcsolatok kérdése. Köztudomású, hogy Jugoszláviának Olaszországba való exportja nagyobb, mint például a mienk, pedig állítólag a helyzet az volna, hogy érzelmileg Olaszország hozzánk közelebb áll, mint Jugoszláviához. Ellenben a tények, ezek a gazdasági tények mutatják és bizonyítják, hogy milyen szempontok és milyen törvényszerűségek a döntők ezekben a kérdésekben. (Propper Sándor: Szíve a miénk, pénze a másé!) Miután Jugoszlávia Olaszországhoz közelebb van, mint mi, abba a helyzetbe jut, hogy gazdaságilag is kihasználja ezt a fekvését, exportját kifejlesztheti, erősebbé teheti még azzal az állammal szemben is, amelyhez való érzelmi viszonyai és kapcsolatai köztudomás szerint nem olyan szív béliek, mint amilyeneknek nevezik és tekintik azokat, amelyek fennállanak Olaszország és mi közöttünk. (Propper Sándor: Olaszország messze van!) Ugy, hogy ez a földrajzi szempont, a közelségnek ez az adottsága az, amelynek, azt hiszem, döntőnek kellene lenni a magyar kormány gazdasági politikája, a magyar kormány gazdaságpolitikai törekvései szempontjából is, de szól a mellett a követelésünk mellett is, hogy minden egyébb ilyen gazdasági kapcsolat, minden egyébb országgal való gazdasági kapcsolat kimélyítése mellett elsősorban a szomszédokkal való kapcsolatok kimélyítésére és megerősítésére törekedjünk. Szól e mellett az is, hogy mi például nem vagyunk abban a helyzetben, hogy olyan túlzott reménységeket táplálhassunk az olasz megállapodásokra vonatkozólag, mint amilyen reménységektől el van telve a kormány akkor, amikor ezt a megállapodást forszírozza és propagálja. Két fő oka van ennek. Az egyik olyan köztudomású, mint a másik. Olaszországban az úgynevezett autarchikus törekvések — azt lehet mondani — nemcsak olyan erősek, mint másutt, hanem erő seb bek és ezek az autarchikus törekvések különösen ;a mezőgazdasági termelés területén lehetetlenné teszik, kizárttá teszik azt, hogy teljesedésbe menjenek azok a reménységek, amelyeket ezzel szemben Magyarországon hivatalos részről táplálnak. A legutóbbi esztendők gazdasági statisztikai adatai mutatják, hogy Olaszország minő erőfeszítéseket tesz abban az irányban, hogy a külföldi behozataltól és főképpen a mezőgazdasági termékek behozatalától függetlenítse magát. Ezért azt hiszem, hogy ezeken az autarchikus törekvéseken meg fog akadályoztatni azoknak a reménységeknek beteljesedése, amelyeket nálunk táplálnak. A mási ok az, hogy Olaszország gazdasági válsága ugyanolyan erős, mint akármely más államé, gazdasági bajai semmivel sem kisebbek, nem tudom tehát, hogy ezen az alapon hogyan remélhetünk mi ettől a megállapodástól annyit, amennyit ebben a tekintetben hangoztatnak. T. Ház! Nagyjában ezeket kívántam ezzel