Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. a megállapodási tervezettel szemben kifeje­zésre juttatni és végül még csak egyet: mi­titán ^mai ülésünk napirendjén még más ilyen természetű megállapodások is vannak, egye­bek között szó van itt egy magyar-francia kereskedelmi megállapodás meghosszabbításá­ról is, azt akarom kijelenteni, hogy különö­sen ennek a javaslatnak előterjesztését és a francia viszonylat mélyítését megnyugvással veszem'tudomásul. Franciaország ma valóban Európa leggazdagabb, legpénzesebb országa és így helyénvalónak tartanám, ha nemcsak en­nek az előterjeesztett javaslatnak arányáig, hanem ezen túlmenően általános külpoliti­kánkban is igyekeznék a kormány érvényesí­teni azokat a szempontokat, amely szempon­tok érvényesítése mellett remélni lehetne azt, hogy ebből a helyzetből, tudniillik Francia­ország mai elsőbbségi és felsőbbségi helyzeté­ből a kormány a magyar gazdasági viszonyok számára is hasznosít ^ annyit, amennyit csak lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? A jegyző urak nincsenek itt. Kérem Erődi­Harrach Tihamér képviselő urat, szíveskedjék a jegyzői teendőket ellátni. A jegyző urak távollétüket majd igazolni fogják előttem. Erődi-Harrach Tihamér: Nincs felszólaló. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A külügyminiszter úr kíván szólni. Puky Endre külügyminiszter: Mélyen t. Képviselőház! Buchinger képviselő úr felszó­lalását igen nagy figyelemmel hallgattam és örömmel állapítom meg, hogy egészben és nagyjában egyetértek vele a tekintetben, ami külkereskedelmi politikánk főbb irányvonalait illeti. Ó azzal kezdte felszólalását, hogy ne fűz­zünk túlságosan vérmes reményeket az Olasz­országgal kötendő kereskedelmi szerződéshez. Igen t. Képviselőház! Mi egyáltalán nem tu­dunk még sem vérmes, sem vértelen reménye­ket fűzni ehhez, mert éppen most ezekben a na­pokban indulnak meg az errevonatkozó tár­gyalások. A tegnapi napon alakult meg az a vegyesbizottság, amelynek megalakításában Olaszországgal megállapodtunk, amelybe há­rom tagot Olaszország és három tagot Magyar­ország delegál és amely azután meg fogja be­szélni a részleteket: azoknak a kiviteli cikkek­nek és behozatali áruknak arányát, amelyek egyáltalában szóbajöhetnek helyesen és ész­szerűen a két állam közötti kereskedelmi relá­cióban. Ezt tehát be kell várni. Míg ez meg nem történik, a legjobb akarat mellett sincs a kor­mány és nem vagyok én abban a helyzetben, hogy errenézve konkrét kijelentéseket tehes­sek. Bizonyára nagyon természetesnek . méltóz­tatnak találni, hogy a folyamatban lévő tár­gyalások részleteiről nyilatkozni igazán nem lenne célszerű. Teljesen osztom azonban Buchinger képvi­selő úrnak azt a felfogását, hogy egyoldalúan magunkat kereskedelmi szerződéssel csak egy irányzat mellé lekötni nem akarjak. Mi a sza­badkéz politikáját hirdetjük és akarjuk kö­vetni, úgy politikai, mint kereskedeLemponti­kai tekintetben is. Az olaszokkal való igen benső és baráti viszonyunk tehát (Helyeslés jobb felől.) GlS ci létesítendő szoros kereskedelmi kapcsolatok mind nem gátolnak meg minket abbian, hogy mi a szomszédállamokkal is a le­hető legbensőbb gazdasági közeledésbe jussunk. Ami az osztrákokat illeti, akiket Buchinger képviselő úr elsősorban említett, talán fölösle­ges itt a Ház előtt bővebbsn fejtegetnem, ~r ülése 1982 december 2-án, pénteken, 105 nagyon jól méltóztatnak tudni — hogy velük lefolytatott kereskedelmi szerződési tárgyalá­saink igazán már úgyszólván a végső napok­ban, vagy talán a végső órákban vannak; vár juk azok teljes finalizálását. Természetei do­log, hogy ezeknek a tárgyalásoknak részleíei­rol is, minthogy ezek még nincsenek teljesen lezárva, nem lenne helyénvaló, sem az osztrák kormánnyal szemben lojális, ha nyilatkoznám. (Ügy van! jobbfelől.) Ami Csehországgal való viszonyunkat illeti, örömmel állapíthatom meg, hogy ott is bizonyos megváltozását tapasztalom a menta­litásnak, ami feljogosít arra, hogy kereske­delmi kapcsolataink nagyobb mértékben meg­indulhatnak, mint amilyenek eddig voltak. E kijelentésemben támaszkodom Benes külügy­miniszter úr legutóbbi expozéjának egy kije­lentésére, amikor ezeket a szavakat használja: «Mi is r óhajtjuk egy kereskedelmi szerződés megkötését Magyarországgal, és amennyiben tárgyalásra kerül a sor és erre fog a sor ke­rülni» — teszi hozzá. Ezt a részt emelem csak ki annak bizonyítására, hogy az ő részükről is mutatkozik olyan mentalitás, amely a kö­zeledést és megértést gazdasági téren lehetővé teszi a két ország között. (Buchinger Manó: Benes részéről régen megvan!) Azonkívül pe­dig közölhetem, hogy éppen a legutóbbi na­pokban megindult a tárgyalás egy nagyobb­arányú keretkompenzacionális árucsere dolgá­ban Magyarország és Csehország között, amely azt hiszem, ha^ létrejön — sa kormánynak megvan a reménysége arra, hogy létrejön — mindkét ország gazdasági érdekeit — elsősor­ban mezőgazdasági érdekekről van szó — al­kalmas lew kielégíteni (Helyeslés o mbbolda J on ) Ami Komániát illeti, — Buchinger Manó képviselő úr ezt is megemlítette — Romániá­val szemben nekünk kereskedelmi szerződé­sünk van, most is érvényben van, sajnos azon­ban állandóan passzívek vagyunk Komániá­val szemben. Ennek a viszonynak intenzivebbé tétele semmiesetre sem rajtunk múlik, mi szí­vesen vesszük minden szomszédos országgal kereskedelmi viszonyainknak erősebbé tételét. Távol legyen tőlem is, mint ahogy Buchinger Manó képviselő úr is megemlítette, hogy a saj­nálatraméltó romániai incidenseket bármiféle kapcsolatba hozzam ebben a tekintetben. Azt hiszem, nem lenne helyes ezt a két szempontot összekeverni. Ez minket nem fog befolyásolni. Us:y, hogy e tekintetben teljesen objektíve ülünk le velük továbbtárgyalni, amennyiben a meglevő kereskedelmi szerződésen belül az ő részükről nagyobb arányú behozatalra nyíl­nék kilátás. Ezekben óhajtottam válaszolni a képviselő úr felszólalására, és kérem a t. Házat, mél­tóztassék előterjesztett jelentésemet szívesen tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a jelentést tu­domásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi és hasonló el­járás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az 1931. évi XVIII. tcikkbe iktatott magyar-francia keres­kedelmi megállapodás meghosszabbításáról, és az 1925. évi október hó 13-án kötött magyar­francia kereskedelmi egyezmény kiegészítésit képező III. pótegyezmény megkötéséről szóló külügyminiszteri jelentés tárgyában, (írom. 349, 391.)

Next

/
Thumbnails
Contents