Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-119
Az orszaugyíilés képviselőházának 11 Bethlen István mélyen tisztelt képviselőtársamtól; hiszen éppen azt akarom megmagyarázni, hogy az új stílus ellenére is, — amelyet erkölcsi tisztulásnak látok, legalább a fogalmak terén — miért nem vagyok abban a helyzetben, hogy Gömbös _ Gyula miniszterelnök urat támogathassam. Én a miniszterelnök úr őszinteségében is bízom s meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök úr, majdnem azt mondhatnám, lelkének naiv hevületével komolyan hiszi, hogy ezt az új stílust uralkodóvá tudja tenni Magyarország kormányzásában. Én meg vagyok arról győződve, hogy nem azért gyűjtötte össze ezeket a programmpontokat és fogja még összegyűjteni a százzal jelzett Programm adatait, hogy úgy tegyen, mint a múltban tapasztaltuk, hogy valahányszor egy konkrét kérdést akartunk a megvalósuláshoz vinni, mindannyiszor cinikusan azt a feleletet kaptuk: benne van a programúiban. Én többre becsülöm a miniszterelnök urat. Tudnom, hogy ő komolyan érzi, komolyan gondolja, hogy ezeket megvalósítja. Ha mégis bizalmatlan vagyok, azért vagyok bizalmatlan, mert lélektani képtelenségnek tartom, hogy a miniszterelnök úr az egységespártra támaszkodva ebből a programúiból valamit megvalósítani tudjon, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon, — Szeder Ferenc: Majd egy nem hamisított parlamenttel, amelybe nem csendőrök hozzák önöket! — Simon András: Kivel akar koncentrálni'?! — Szeder Ferenc: Tisztességes választáson választott képviselőkkel. —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot figyelemmel, csendben meghallgatni! Rassay Károly: T. Ház! Én bizalmatlan vagyok azért is, mert úgy érzem, hogy a kormányzatnak az egységespártra való helyezése és a jövő bázisául való megjelölése egyúttal egyéb veszedelmeket is idéz fel. Termiszetes dolog, hogy egy párt, amely 12 év sikertelen kormányzatáért áz ódiumot f viseli, kétségbeesetten küzd a népszerűségért. Ha visszanézek ... Nem értem Bethlen István képviselő urat, miért olyan jókedvű. (Gr. Bethlen István: Szabad nekem! — Szeder Ferenc: Elfelejtette a debreceni beszédét!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Jáuossy Gábor: Ez a szabadságjoga megvan!) Csendet kérek^ képviselő urak. Rassay Károly: Igazán parlamentárisabb módon nem tudom bírálni az ő tizenkétéves kormányzatát. (Esztergályos János: örül, hogy sikerült elpusztítania ebben az országban mindent!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: Tisztelettel kérek egy negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni a meghosszabbításhoz? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kérnem kell azonban úgy a jobb-, mint a baloldalon ülő képviselő urakat, méltóztassanak megengedni, hogy a képviselő úr a rendelkezésére álló kevés idő alatt elmondhassa mindazt, amit elmondani akar. Rassay Károly: Azt mondottam, hogy az egységespárttal való kormányzás egyéb veszedelmet is idéz fel- Ki fogom fejteni, hogy mit. Ha az elmúlt kormányválság okait méltóztatnak keresni, meg fogják találni abban, hogy az egyeségespárt az országban levő ellenzéki hangulat nyomása alatt követelésekkel lépett fel volt kormányával és volt kormányelnökével szemben, amelyeket a volt kormányelnök űr 9. ülése 19 S2 október 12-én, szerdán. 07 kénytelen volt lemondásával kapcsolatban ország-világ előtt veszedelmes, teljesíthetetlen követeléseknek minősíteni. (Zaj.) Tévedett-e gróf Károlyi Gyula ebben az ítéletében vagy pedig megállott-e az egységespárt azon az úton, amelyet Károlyi Gyula gróf akként jelölt meg, hogy olyan útra tévedt, amelyért a kormány összminisztereivel, akik ma ott ülnek az önök táborában, a felelősséget nem viselheti! Erre a kérdésre csak a tényekkel tudok felelni. Ezek a tények le vannak szögezve egyfelől gróf Bethlen István képviselőtársunknak debreceni beszédében; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) le vannak szögezve a kisgazdapárt frakciója által, de az egységespárt hozzájárulásával pártprogramm gyanánt deklarált úgynevezett Öt pontban és le vannak szögezve azok ban a szenvedélyes kitörésekben, amelyekkel a kormányválságot az egyeségespárt egyes tagjai részéről illették. Nézzük meg egy pillanatra, hogy mik a debreceni beszéd programmpontjai, mik azok a programmpontok, amelyek elindítói voltak az előző kormány megbuktatása akciójának, amelyekre akként hivatkozott az egységespárt a kormányválság ideje előtt és alatt, hogy változatlanul áll a debreceni beszéd alapján és amit gróf Bethlen István is kijelentett az egységespárt értekezletén. .(Zaj és mozgás a jobboldalon.) Gróf Bethlen István képviselőtársunk Debrecenben, 1932 májusában felállította a devalorizáció követelését az adósságok tekintetében. Ugyanakkor kimondotta, hogy (olvassa): «Lényeges kamatkedvezményt kell a hitelezőknek tenniök, mert még 4%-os kamatot sem vagyunk képesek fizetni, hanem csak egy vagy két százalékot. (Éljenzés és taps a baloldalon. — Ulain Ferenc: Éljen gróf Bethlen István!) A transzferálás ne a Nemzeti Bankhoz történjék, hogy ott gyűjtsék, hanem csatoltassék a tőkéhez és majd 30 év után, amikor az amortizáció letelik, amortizáltassék- Ami a belföldi kamatkérdést illeti, nagy különbség van a mezőgazdaság kontrahált adósságai között és a között, ami ezen túl fog történni. A mezőgazdaság olyan helyzetben van, hogy tőkét visszafizetni nem tudi, még Öt vagy hatéves törlesztéssel sem. Végrehajtás nem vezet célhoz, mert a hitelező nem kap semmit, az adós pedig tönkremegy. E tekintetben az én felfogásom tehát az, hogy legjobb volna, ha az eddig kontrahált adósságait a földnek rögzítenék és az összes többi kölcsönök után átmenetileg n sem törlesztés, sem visszafizetés követelhető ne legyen». (Jánossy Gábor: Megvan a nemzeti összefogás!) Mint méltóztatnak látni, a debreceni Programm alapján áll ma is az egységespárt és nekem csak az a feladatom lehet, hogy megkérdezzem a pénzügyminiszter urat: teljesíthetőnek tartja-e, végíehajthatónak tartja-e ezt a programmoUi Nincs joga a pénzügyminiszter úrnak 24 óráig sem kétséget hagyni az iránt, hogy a gazdasági válságot illetőleg elfogadja-e ezt a programmot? 1 Amint méltóztatott látni, ez ma is élő programmjia; az egységespártnak. Vagy elfogadhatónak tartja, vagy nem, de én azt hiszem, az utóbbi az igaz, de akkor a pénzügyminiszter úrnak hallgatással nincsen joga fedezni ezt a népszerűségi ver senyfutast. (Kun Béla: Korányi megtagadta! — Friedrich István: Korányi, a suttogó bari ton! — Pakots József: Demagógia Debrecen! — Peyer Károly: A szent magántulajdonnal mi lesz? 1 — Zaj.)
