Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

88 Az országgyűlés képviselőházának 1 Elnök: Csendet kérek! A szó Rassay képviselő urat illeti! Rassay Károly: Engem nem lep meg az a kép, amely itt kialakult. A tegnapi napon Gaal Gaston mélyen t. képviselőtársaim az ő jóhiszemű elgondolásával követendő programúiul állította oda gazdasági téren a mai deflációs politikával való szakítást, nem ugyan az inflációt, de a pénzjegyek szaporítását és felállította azt a tételt, hogy általános moratóriumra van szükség. Ekkor én néztem a t. túloldalt és láttam a t. kormány megrökönyödését, megdöbbenéséi (Ellentmondások a jobboldalon. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az sem stílusom, hogy megdöbbenjek!) Én nem akarom feljelenteni a minisztereket a miniszterelnök úrnál, de akik itt ültünk ezen az oldalon, láttuk a komor fejcsóválásokat, (Derültség és) [ellentmondások a jobboldalon.) olyan megdöbbenést, t. miniszterelnök úr, amely majdnem elérte azt a komorságot, amely odakint a Kossuth-szobor mellékalakjainak arcán ül. (Élénk derültség.) Ugyanakkor láttuk a párt hallgatását, megzavarodottságát, nem tudták, hogy a népszerűségért folyó versenyfutásban mit kell most csinálni, odaállhatnak-e ezek mellé a követelések mellé vagy nem! (Kelemen Kornél: Nagyon féltjük a népszerűséget, nagyon! — Sándor Pál: Azt úgy sem érik el! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez az a veszedelem, amit én egy pártra és különösen a mai időkben az egységespártra való támaszkodás esetében látok. Ez, a párt nem tudja magát kivonni az utolsó hetek eseményei alól; nem tudja magát kivonni a párt vezérének programmja alól és azok alól a kitörések alól, amelyekkel gróf Károlyi kormányát elbuktatták. Vagy azt a plattformot kell megtagadni, amellyel gróf Károlyi Gyulát megbuktatták, vagy ha elfogadják ezt a plattformot, meg vagyok róla győződve, hogy pénzügyi káoszt, anarchiát fognak előidézni. (Zajos ellentmondások a jobboldalon.) r En azt kérem a miniszterelnök úrtól, bocsássa meg nekem azt, hogy ha általános nagy kérdések mellett ezeket a detail kérdéseket is idehozom, mert nemzeti öncélúság, magyar testvériség, társadalmi válaszfalak lebontása, bátorság, böleseség, becsület, lelkek koncentrációja, magyar feltámadás: ezek mind szavak, de a rideg valóság az, ami itt van előttünk. ÍPropper Sándor: Mind frázis! Nevezzük nevén őket.) Ezekkel a költői képekkel, t. miniszterelnök úr lehet lelkesíteni, de nehéz, konkrét kérdésedet megoldani nem lehet. En nem értek a magasabb harcászathoz, nem tudom, hogy a modern harcászatban (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nincs magasabb harcászat!) a regősök milyen szerepet és milyen hatást tudnak kifejteni, azt azonban tudom, hogy elveszett az a hadsereg, ahol maga a generális áll be regősnek. (Tetszés, derültség és taps a balés a azélsőbaloldalon. — Kóródi-Katona János: Ojság!) T. Ház! Ugyanígy kell nekem tovább mennem , az államháztartás, a pénzügyi politika terén is. Az igen t. miniszterelnök úrnak különféle megnyilatkozásaiból azt olvastuk, — amit mi évek óta követelünk — hogy az államháztar-'' tás bevételi oldalainak arányban kell lenniök a teherviselő képességgel. Ugyanakkor azt olvastuk, t. Ház, hogy a bevételek elmaradását a kormány bizonyos intézkedésekkel pótolni akarja. Homályos mondat. Remélem, ítj adókra nem gondol a miniszterelnök úr? Talán a I 9. ülése 1932 október 12-én, szerdán. transzferpénzek felhasználására gondol a miniszterelnök úr? Lehet, nem tudom, én csak azért teszem meg ezzel a homályos mondattal szemben megjegyzésemet, hogy egyre figyelmeztessem 'a miniszterelnök urat: új adókat, új terheket behozni ebbe az országba nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Felkiáltások jobbfelöl: Igazságos elosztás kell! — Elnök csenget.) Marad a másik oldal, a kiadások csökkentése. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy nem akar lineáris csökkentést. Ö is mondotta, a pénzügyminiszter úr is mondta, hogy funkciókat és intézményeket kell megszüntetni. (Gr. Sigray Antal: Már régen mondjuk! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyese] ték!) T. Ház! Nézzünk szembe annak a kérdésnek érdemével, hogy funkciókat és intézményeket kell megszüntetni. Nagyon helyes, de hol? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Reorganizációra van szükség.) T. miniszterelnök úr, mi együttültünk a 33-as bizottságban, mi vitatkoztunk a hatosbizottság jelentésén, mi láttuk a lehetőségeket és állítom, hogy csak három tárcánál van lehetőség funkciók és intézmények megszüntetésére. A honvédelmi tárcánál, (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem engedjük!) — tudom, csak azért mondom el, hogy tisztán lássuk ennek a kijelentésnek gyakorlati értékét — a belügyi tárcánál (Felkiáltások a jobboldalon; Azt sem engedjük!)

1 és a közoktatásügyi tárcánál. A belügyi és honvédelmi tárcát illetőleg az önök közbeszólása nélkül is teljesen tisztában voltam, (Peyer Károly: Csendőrökön alapszik az egész uralmuk! — Zaj jobhfelöl.) hogy ott funkciók és intézmények nem szüntettetnek be. (Peyer Károly: Szuronyok nélkül nem tudnak élni!) Nem fognak beszüntethetni egyszerűen azért, mert — én sem a miniszterelnök úrnak, sem a belügyminiszter úrnak komolyságát nem akarom kétségbevonni — mindkét úr, betöltve az elmúlt évi szanálás ideje alatt ezen tárcákat, kijelentette, hogy tárcájában pedig további engedményeket, további megtakarításokat elérni nem lehet. A kultuszminiszter úr már nyilatkozott és kijelentette, hogy a kultúrpolitika nem lehet a pénzügyi politika függvénye

v Ezzel szintén el van intézve a kérdés. Ezek után hol méltóztatik gondolni közel százmillió pengőt megtakarítani? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem mondtam, hogy százmilliót!) Mert ezzel kell számolnunk. (Janossy Gábor: összeget nem mondott senki!) De én mondok, igen t. képviselőtársam. (Peyer Károly: Wekerle is azt mondotta, hogy nem lehet és 106 helyett 120 lett belőle! — Propper Sándor: Wekerle is döngette a mellét!) De én mondok összeget, t, képviselő úr, mert ha ön kissé foglalkozott ezzel a kérdéssel, akkor tisztában kell lennie, hogy itt százmilliós megtakarításról van szó, amit el kell érnünk, ha az üzemeket radikálisan meg nem szüntetjük és ha a bevételeket — ami előrelátható — fokozni nem tudjuk. Hol fogunk tehát megállani? En nemi állítom, hogy a költségvetésben nem lennének úgynevezett bántó tételek, melyeket lefaragni nem lehet, pedig ez komoly pénzügyi akadályt nem jelent, de ezekkel a bántó tételekkel is foglalkozni kell. A magyar államot egész adminisztrációjában és külső megjelenésében is le kell vinni a nemes puritán egyszerűségig (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) s itt engedje meg a miniszterelnök úr, hogy egy kitérést tegyek. A napokban voltam egy mozgófénykép-