Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. valami megtakarítani valót. (Farkas István: Az optáns-ügyet el kell ejteni!) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: A munkanélküliség ügyében vártuk a miniszterelnök úrnak határozottabb és konkrétebb kijelentéseit. Vártuk a kifejtését annak, — s ez a rádióbeszédből hiányzott — hogy segély nincs, de munka lesz. Mi nem a segélyért harcolunk, aminthogy a miniszter­elnök úr nagyon tévesen ítéli meg a dolgot, ha azt hiszi, hogy a munkanélküliek nyomora az, amely a szociáldemokratapártot erősíti- Erre nézve nagyon sokat tudnék elmondani, ha időm volna, hogy éppen az ellenkezője áll fenn: egy jólszituált, jó kereseti viszonyok között élő munkásosztály az, amely áldozatot tud hozni meggyőződéséért, elveiért, pártjáért és sokkal határozottabban tud fellépni. A lumpenproletariátus — az, amelyre mél­tóztatik gondolni, — mindenkor odaszegődött a hatalom árnyékába és leste azt, mikor dob­nak neki oda egy-egy csontot a katlanból. Nem ezek a mi tömegeink» A mi tömegeink meg­tanulták, hogy nekik joguk van az élethez. Miért? Mert dolgoztak itt ebben az országban egy emberöltőn keresztül, némelyik 40—50 évig egy gyárban, amelyet most lebontanak és a, telkét parcellázzák. Miért nincs joga ennek az embernek ahhoz, hogy dolgozhas-sék? Erre méltózitatik azt mondani, hogy a munkanélküli Megély destruál. Az a 6--8 pengő, amit heten­kint adnának esetleg a munkanélkülieknek, a munkakészséget destruál ja? Hát nem minidén munkás vágyik, hogy valahová elhelyezked­hessék, dolgozni tudjon? Ha tehát nem ad a kormány miunkanélküli segélyt, hol vannak a munkaalkalmak, amelyeket méltóztatott be­ígérni? Hol vannak ezek a munkalehetőségeik? Ttt ma szakemberek elmennek napszámos­munkára, elmennek olyan bérért dolgozni, hogy az egyenesen szégyen, szakemberek el­mennek 30 filléres órabérért dolgozni, mert a 40 filléres órabér nagy szó ma. Ha a miniszterelnök úr súlyt helyez erre. méltóztas­sék megnézni a fővárosi intségmunkánál, vagy a bólapátolásnál, ha lesz a télen: kiket fog ott találni? Ott találja majd a műszerészt, a villanyszerelőt, ott találja a szakképzett ipari munkásokat és a polgári osztály lateinereit, akik más foglalkozás hiányában megragadják az utolsó kapanyelet, az utolsó csákányt, hogy legalább egy-két napig a víz felett tolják tartani magukat. Azt mondani, hogy akinek van, az adjon, régi szólásmondás. Majd azt csinálják, amit Eo'tsiehild csinált, hogy felosztja a vagyonát, kiszámítja, mennyi jut egy emberre és aki hozzámegy, annak azt mondja, hogy a vagyo­nából 10 fillér jut neki és ezt a 10 fillért oda­aldJja miöki. Ezekkel a viccekkel nem lehet ilyen nagy problémát megoldani. Épp úgy, mint Németországban, Ausztriában és más álla­mokban is, ahol igenis, törvényhozási úton rendezték ezt a kérdést, törvényhozás^ úton kell rendezni a munkanélküliség kérdését itt is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi nem akar­juk privilegizálni, kihasználni ezt a problé­mát Ha a miniszterelnök úr bosszút akar ál­lani rajtunk: szüntesse meg a munkanélküli­séget (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), vegye el az egész munkanélküliséget, szün­tesse meg; én mondhatom, hogy a legnagyobb szolgálatot fogja tenni nekünk is, az ország­nak is, Magyarország szenvedő százezreinek is. A választójogra vonatkozólag úgy látom, hogy egy újabb becsapás készül. (Zajos ellent­mondások a jobboldalon.) ülése 1932 október 12-én, szerdán. 81 Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy az ilyen sértő kijelentésektől tartózkodjék! Peyer Károly: Politikai vonatkozásban mondottam. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ötven éve szélhámoskodnak Magyarországon a választójoggal. — Zaj.) Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, ne méltóztassék szembehelyezkedni a házszabályokkal! Peyer Károly: A szabadságjogoknak egy­oldalú, osztályuralmi szempontból való keze­lése, gazdasági téren a teljes tájékozatlanság, szociális téren pedig a teljes elutasítás: ez rö­viden az, amit eddig hallottunk azon nagy általános kijelentések közepette, amelyeket a miniszterelnök úr elmondott. Most csak kí­váncsi vagyok, hogy a százpontos programm­ban mennyi lesz benne az, ami konkrétum, ami esetleg bennünket közelebbről érdekelhet. Ez az új irányzat, amelyet a miniszterelnök úr hirdet, nem alkalmas az országot ebből a súlyos gazdasági válságból kivezetni. Nem vezetheti ki azért sem, mert a miniszterelnök úr kijelentéseiben ellenmondások is vannak. Üj irányt akar csinálni és a régi pártra tá­maszkodik. Hogyan lehet ezt a kettőt össze­egyeztetni? Hogyan lehet összeegyeztetni azt, hogy a miniszterelnök úr mindezt meg akarja valósítani, a pipázó hivatalnoktól kezdve a közigazgatás racionalizálásáig végleg, ugyan­azzal a párttal, amely párt árkon-bokron át követte tíz és egynéhány éven keresztül az előző rendszert, amely idáig juttatta az orszá­got? Feltételezi-e a miniszterelnök úr, hogy ugyanez & párt hajlandó lesz az ellenkezőjét is csinálni annak, amit eddig csinált* Elnök: Kérem^ a képviselő urat, méltóztas­sék beszédét befejezni. Peyer Károly: Ha ez fennáll, akkor ez a legnagyobb ok arra, hogy (bizalmatlansággal nézze az ország ennek a pártnak tevékenysé­gét és azt mondja: most már pláne el kell ren­delni az új választást és egészen új embereket kell idehozni. Ennek a parlamentnek felfogásom szerint egy kötelessége van: törvénybe iktatni az ál­talános, egyenlő és titkos becsületes választó­jogot (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és feloszlatni ezt a Képviselőházat, Ha ez a száz­pontos programm megjelenik és ha ez népsze­rűvé válik, lehet, hogy a miniszterelnök úr titkos választás mellett is megkapja a több­séget. Ha a miniszterelnök úr nem trükkökkel és nem a politikai erőnek és a politikai hata­lomnak kihasználásával kíván politikai ellen­feleivel megbirkózni, hanem nyilt harcban, akkor ez a legbecsületesebb út és a legegyene­sebb megoldás, amely kínálkozik, és nemcsak mi kérjük, hanem a polgári pártok is kérik, hogy ezt vigyék döntőbe. Végeredményben sú­lyos válság van itt. Más országban azóta négy­szer is volt választás, ami nem olyan nagy esemény, legfeljebb egy történik meg, az, hogy a Tébe.-nek és a Gyosz.-nak gyakrab­ban kell adnia a pártkasszába valamelyes költségeket. Ez se lesz baj, legalább megint egy kis pénz jön forgalomba az emberek közé, ha már másképpen nem lehet ezt a pénzt for­galombahozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen harc után ez a parlament össze­ül, akkor ez az új parlament, amely a népet képviseli, jogosult arra, hogy a nép nevé­ben beszéljen belföldön és külföldön is tilta­kozzék az elkövetett igazságtalanságok ellen, jogosult azért, mert idehaza sem tűr igazság-

Next

/
Thumbnails
Contents