Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-119
82 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 19S2 október 12~én, szerdán. talanságokat. Csak az a nép követelhet a maga számára igazságot külföldön, amely maga nem követ el igazságtalanságokat a maga tömegeivel szemben. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor következhet el az tideje annak, hogy azt mondják: fogjunk össze valamennyien, hogy az országot kivezessük ezekből a szenvedésükből és a sokat szenvedett magyar népnek tényleg szebb és boldogabb jövőt tudjunk teremteni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat beszédében nem akartaim félbeszakítani. A képviselő úr beszéde elején egy társadalmi egyesülettel szemben sértő kifejezést használt, amiért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Szólásra következik 1 ? Takách Géza jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A.z igen t. miniszterelnök úrnak itt, a Képviselőházban elmondott programmját azokban a rövid megjegyzésekben, amelyeket hozzáfűzni kívánok, Összevetem kinevezése óta történt egyéb nyilatkozataival, mert azt gondolom» ezen az úton jutok legközelebb ahhoz, hogy felfogásának teljességét megkonstruálhassam és bírálat tárgyává tehessem. Az igen t. miniszterelnök úrnak ebből az összeállításból kivilágló programmja egészen világossá teszi, hogy nem ad hoc kinevezett kormánnyal van dolgunk, nem olyan kormánnyal,^ amely csak egy speciális feladat megoldására tartja magát hivatottnak és azután átengedi helyét másnak, hanem egy olyan kormánynak és egy olyan állanférfiúnak nyilatkozatával van dolgunk, aki magát hivatottnak érzi egyáltalában — amint ő maga kimondja — új stílus létesítésére, a nemzet vezetésére, • egy állandónak ígérkező és magának állandóságot (követelő új éra megkezdésére. Nekem, igen t. képviselő urak, nincs kifogásom elvileg ez ellen a kombináció ellen, a jelen súlyos feladatainak ilyen általános koncepcióba való beállítása ellen. Mert én mindig azt vallottam és vallom ma is, hogy amikor a nemzetnek olyan súlyos terheket és áldozatokat kell elvállalnia, amilyeneket a helyzet tőlünk követel és amelyeknek vállalása és viselése alól nem tudná a nemzetet mentesíteni egyetlen kormány sem, amely ma a hatalmat kezébe veszi, a nemzettel szemben nemcsak formai jogcímre van szükség, hanem szükség van olyan lélektani behatásokra is, (Ügy van! Ügy van!) amelyek a nemzetet akképpen hangolják, hogy nemcsak a lehető legnagyobb rezignációval. hanem készséggel is vállalja ezeket a terheket. Ehhez pedig nemcsak az szükséges, hogy a jelent illetőleg helyes utakon járjon, — bár elsősorban ez szükséges — hogy a jelent illetőleg azokat a terheket ne fokozzuk a föltétlen szükségen túl és amennyiben azok elkerülhetetlenek, azok elosztásában a szociális igazságról gondoskodjunk, (Helyeslés balfelől.) mondom, nemcsak az szükséges, hogy az elgondolás a mai óra súlyos feladatának szempontjából helyes legyen, ámbár — ismétlem — elsősorban ez szükséges, hanem szükséges az is, hogy az ekképpen súlyosan igénybe vett nemzetig energiái és lelkületet egy szebb, de reális jövő (kilátásaival erősítsük meg, ezeknek a súlyos elviselésére lélektanilag képesítsük. Ebből a szempontból, mélyen t. Képviselőház, nem tagadom, hogy én is azok közé tartozom, akik leghelyesebbnek tartották volna, — természetesen a lehetőség szerint — egy új, a nép akaratának szabad megnyilvánulását biztosító választójog alapján a választóközönséghez fordulni, egy új Házat választatni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha nekem ,azt mondják, hogy ilyet tenni a mostanihoz hasonló helyzetek által előidézett hangulatokban veszedelmes és meggondolandó dolog, én ezt feltétlenül elismerem, de azt kérdezem: egy vagy két vagy három év múlva jobb lesz-e a helyzet? (Gr. Sigray Antal: Nem bizonyos!) Egy új Képviselőház, amelynek eredetéhez az autenticitás hiányának gyanúja sem férhet, egy új Képviselőház, amelyről az is, aki abban a Képviselőházban nem látja érvényesülni a maga felfogását, kénytelen elismerni, hogy a nemzet szabadon döntött, más helyzetben volna. Hiszen láttuk, hogy Angliában az utolsó választások után az a párt is, amelyet ezek a választások előbbi domináló helyzetéből aránylagos jelentéktelenségre juttattak, csak azt mondta, hogy a nemzet tévedett, de soha nem mondta, hogy nem autentikus, nem igazi megnyilvánulása a nemzeti lelkületnek,^ a nemzeti akaratnak az, ami történt és azért bele is nyugodott. (Ügy van! balfelől.) Ezen az úton, egy ilyen választásban létrejött többségben meglett volna a kvalifikáció arra, hogy necsak formai jog szerint határozhasson és rakhasson — ha kell — súlyos terheket a nemzetre, hanem ennek meglett volna lélektani hatása is, hogy nagyobb megnyugvással — kevesebb alkalommal arra, hogy a szélsőségek az idők sanyarúságát kihasználhassák — viselje el a nemzet ezeknek az időknek súlyát. Dehát nem így történt. Csak el akartam^ ezt mondani, hogy felfogásom a maga teljességében egészen tisztán álljon a Ház előtt. Nem így történt. Ezt a hiányt, a jelenlegi többségnek a kívánt lélektani hatások elérésére való csekélyebb kvalifikációját a miniszterelnök úr pótolni akarja azzal a szuggesztív erővel, amely — és ezt nem kritika gyanánt mondom, hanem elismerésként — az ő önérzetéből, az ő elhatározásából, az ő önbizalmából és azoknak a céloknak kitűzéséből fakad, amely célok felsorolásában nagyon sokat találok olyat, ami nekem nagyon rokonszenves, amivel teljesen egyetértek. Ne vegyék a t. túloldalon rossznéven, ha azt mondom, hogy kevésbbé kvalifikált ez a többség ezeknek a lélektani hatásoknak előidézésére. Ez senki ellen személyesen nem irányul, hanem azon kettős momentumon alapszik, hogy a múltban érvényben volt választási törvény és válaszitási prakszis nem engedte annak általános elfogadását, hogy a választások eredményében a nemzet őszinte akarata nyilvánult meg, és hogy másrészt, a választások óta egészen új helyzet állott elő, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) illetőleg vált közismertté. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A választások alkalmából a beavatottakon kívül és némely kiváló szakemberen kívül, aki már régen előrelátta a bekövetkezhető nehézségeket és súlyos helyzeteket, a közönség nem sejtette, hogy ilyen súlyos helyzetnek az előestéjén állunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem volt tehát informálva arról,
