Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedden. 65 az egész gondolatot és célkitűzést helytelenítik és akik nem merik vagy nem akarják Programm jukba tudatosan felvenni a keresztény világnézetet. Tehát, mint a múltban sem támogattam a balratolódást, (Propper Sándor: 1918-ban igenl — Zaj.) úgy most sem akarom. Akkor is — 1918-ban — keresztény alapon állottam; olvassa el minden cikkemet, hogy demokráciát és kereszténységet hirdettem. Evvel én csak azt akarom mondani, hogy tessék elhinni, egy nemzetre és egy fajra — talán ezt a szót is szabad még használni — nem nagyon vigasztaló az, hogy ha ma Budapesten, tehát az ország szívében elmegy bárhova, — legyeu az szellemi szórakozás, az anyagi jólét élvezése, vagy a testi kultúra, a sportélvezet — azt látja, hogy ez a faj, a magyar faj a maga gyengeségénél, pénztelenségénél, kiszipolyozottságánál, visszaszorítottságánál fogva jóformán sehol sem tud megjelenni. (Zaj. — Elnök csenget.) Én várom Gömbös Gyulától, várom ettől a minisztériumtól, bogy erősebb keresztény gondolatot fog képviselni. (Farkas István: Jó kis vádbeszéd önmaguk ellen! — Zaj. — Homonnay Tivadar: A legnehezebb helyzetben vagyunk! — Berki Gyula: Látjuk!) Hamar most a miniszterelnök úr nemzeti munkatervét nézem, — amely most már nemcsak az (alapirányt, hanem a konkrét dolgokat is magában foglalja — erről is megállapítom, hogy ez igen felemelő, fellendítő, nagy perspektíva jú dolog, — sok jót el tudok mondani róla — mégis az az érzésem, hogy valamivel kevesebb talán több lenne. f Most .annyira benne vagyunk néhány problémának forgata gában, hogy azt hiszem, csak akkor fogunk ráérni arra, hogy egyébhez foghassunk, ha ezeknek a megoldása megtörtént. A programm — mint éppen Östör József t. barátom mondotta — általánosságban mozog, és ezért is kell tar tózkodó álláspontot elfoglalnia egy független pártnak, mert hiszen egy programm annyit ér, amennyit a miniszterek megvalósítanak belőle. Én tehát ehhez a nagy munkatervhez csak annyit mondhatok, hogy örülök ezeknek az ideáknak, »ezeknek a célkitűzéseknek é? ágy én, mint pártom fenntartjuk álláspontunkat arra az időre, amikor ezek a dolgok konkrete idekerülnek. Különösen ki kell emelnem azonban, hegy nagyon örülünk annak, hogy a tekintély elvét, amely tényleg lerombolódott, magasra akarja emelni. Egyáltalában örülök annak, hogy a miniszterelnök úr megütötte az erkölcsi komolyságnak azt a szavát, amelyet mi állandóan hirdetünk, mert hiszen 1920 óta szüksége van erre a nemzetnek és szükséges, hogy tűre felülről tanítsák. Ide próféták kellenek, akik önzetlenséggel példát mutatnak. Ha a miniszterelnök úrnak ez az erkölcsi felfogása, akt or ezt örömmel üdvözöljük. Nagyon szép és nagyon örülök annak, amit az adómorál emeléséről mondott; éppúgy annak, hogy a jobb fizetőknek kedvezni akar. Ennek nagyon örülök és ha időm megengedi, még külön is rá fogok térni, mert a közterhek csökkentését feltétlen szükségességnek tartom éppen az adómorál fenntartása és a gazdák érdekében. Amit a miniszterelnök úr a tőkéről, a munkáról, a munkásproblémákról, a tisztviselői kérdésről és a nyugdíjkérdés rendezéséről mondott, mind felsorolhatnám, mint olyan pontokát, amelyekben azt hiszem teljesen egyetértünk. Engedjék meg, hogy most még néhány szóval a programm hiányaira, vagy homáKÉPVISBLÖHÁZT NAPLÓ XI. lyaira mutassak rá, amelyek az én álláspontomat még inkább alátámasztják. A kamatleszállítás kérdésében ma ugyan hallottunk konkrét nyilatkozatot, de csak anynyit, hogy pár napon belül jön, a mértékét azonban nem tudjuk. Ezt mindenesetre megfogjuk várni. A közterhek kérdésében legyen szabad megmondanom — ne vegye sértésnek a kabinetnek egyik tagja sem, — hiszen magam se falun élek — de vidéki kerület képviselője vagyok, járom a községeket, hogy ma nem szabad a falutól elszakadt embereknek korma*nyozni az országot. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) Nem látok ilyen vágású és ilyen irányú embereket eléggé képviselve a kabinetben és nem látom a programmot sem. Én az agrárgondolatnak igazán híve vagyok, nemcsak annak a frázisnak, hogy az agrárérdekeket kell mindenek fölé helyezni, de meg kell állapítanom, hogy az agrárérdekeknek a programúiban olyan vörös fonálként való átvonulását nem látom. (Egy hang a baloldalon; Volt «rá Ígéret!) Nem hallottam például a programmokban semmit a devizapolitikáról, amely pedig ma mélyen belenyúl az agrárérdekekbe. Boldog voltam, amikor a rádióban azt hallottam, hogy nem lesz munkanélküli segély, de lesz munka. De vájjon így lesz-e? Magyarországon 700.000 mezőgazdasági munkás van, akik az idén a mai bérek mellett nem keresték meg egész esztendőre való kenyerüket, egy része ezeknek tehát beletartozik az Ínségesek közé. A munkanélküli mezőgazdasági munkások száma a statisztikusok szerint egymagában 350.000. Tudjuk azt is, hogy törpebirtokos 840.000 van az országban, akiknek nagyrésze még beletartozik a mezőgazdasági munkások kategóriájába, _ mert csak külön munkavállalással tud megélni. Itt a gazdatársadalomról, a falu nagy rétegéről van szó. Én járom a megyéket, érdeklődöm mik lesznek azok a munkák, de nem látom, hogy hogyan képzeljük el a munkanélküliek foglalkoztatását? Hogyan akarjuk megszüntetni azt, hogy az uradalmak borral fizessék a cselédet? Teljes lehetetlenség, hogy egy liter borral akarjam a bért megfizetni, mert ez nemcsak, hogy nem táplálék, hanem még demoralizálja is a népet. Méltóztassék tehát elhinni, nem merem olyan könnyen kimondani azt a szót, hogy lesz munka, vagy legalább is meg akarom látni előbb azt, hogy mik azok a mélyreható tervek, amelyek rajtunk segítenek. (Mojzes János: A tízéves mulasztás következményei) A közigazgatás szellemét sem tudom mindig helyeselni. Az az új miliő, az az új levegő, lamelyről a miniszterelnök úr beszél, és amelyről — remélem — tanúságot is fog tenni cselekedeteivel, nemcsak a budapesti bürokráciában nincs meg, hanem a vidéki bürokráciában sem. A községek helyzete, a községi háztartások egyensúlya pedig mind labilisabb, vagy felborult; a tanítók, a jegyzők most is két-három hónapig fizetés nélkül vannak és akárhogyan akarta is az a rendelet ezt helyrehozni, mais ezt az állapotot látom a községekben. Teljes tisztelettel tehát csak annyit mondok: elsősorban a falu lelkére, a falu gondjaira méltóztassanak fordítani figyelmüket, mert a lelkeknek ebben az elkeseredett elernyedtségében nagy veszedelmekot látok. — Végül — mert lejár az időm — a külpolitikáról szeretnék néhány szót mondaui. (Halljuk! Halljuk!) Én a miniszterelnök úrnak és a külügyminiszter úrnak éppen külpolitikai nyilatkozatait okosaknak, boícseknek és körültekintőknek mondom. Örülök, hogy az a V