Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

Az országgyűlés képviselőházának 11 8. sohase nélkülözzék a tárgyi alapot. (Helyeslés.) Ha azonban meggyőződnék arról, hogy egyoldalú érdekképviseletről van szó, állok elébe a dolgoknak. (Elénk helyeslés balfelöl. — Esztergályos János: Majd ha a mögötte ülő iparnagyságok megengedik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Lázár Miklós: A képviselői összeférhetlenség revízióját is kérjük! — Halljuk! Halljuk!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Miután az iparnál tartok, t. Ház, a közüzemekről is szólnom kell néhány szót. (Halljuk! Halljuk!) A közüzemek kérdésében az az elvi álláspontja a kormánynak, (Halljuk! Halljuk!) hogy azok csak olyan mértékben tartandók fenn, amilyen mértékben azt magasabb érdekek megkívánják. {Helyeslés jobbfelől. — Rassay Károly:* Megvan a takaró!) Minden más közüzemet hajlandók vagyunk lebontani, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert az az elvi álláspontunk, hogy a magángazdaság érvényesüljön és az állam ne csináljon, hívatlan konkurreneiát a magángazdaság számára. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Az a baj, hogy minden ilyen üzem mögött van egy magasabb érdek! — Bródy Ernő: Törvényben is van már! —• Rassay Károly: Ez konkrétum? — Elnök csenget.) Elismerem, azt mondhatná valaki, nem teljes az előadásom, ha a kartellekről nem szólok. (Halljuk! Halljuk! — Kun Béla: Ez a rákfene tíz év óta!) Nézetem szerint nem a kartellen van a hangsúly, hanem _ azon, hogy az a kartell milyen áron bocsátja áruba a maga áruit. (Ügy van! Ügy van!) Elképzelhetek egy kartellt, amely önzetlen (Felkiáltások a baloldalon: Fehér holló! — Peyer Károly: Nehezen! — Friedrich István: Még eddig ilyent nem láttunk!) és elképzelhetek olyant, amely önző. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Mondom, hogy elképzelhetek, de épp úgy elképzelhetek egy egyént is, aki ugyanazt az önző politikát folytatja, mint az általunk sokszor ostorozott kartellek. A kormánynak az az álláspontj kartellekkel szemben is, hogy amennyiben ezek a kartellek nem szolgálják a közösség érdekeit, velük szemben is úgy járunk el, mint mindazokkal szemben, akik a közösség rovására akarnak érvényesülni. (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Ki kell őket irtani!) A magyar kereskedők _ társadalmához is van néhány szavam. (Halljuk! Halljuk!) Ha a kormánv azt mondja, hogy itt Kelet-Európában jelentős szerepet kíván biztosítani a kereskedelemnek gazdasági szempontból, ha továbbmegyek és azt mondom, hogy egy nagy nemzetközi kereskedelemnek akar ez az ország tranzité-állomása lenni, nélkülözhetetlen a jó kereskedelem. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A jó kereskedelem és a jó áru: ez a kettő adja meg erre a lehetőséget azok mellett az egyéb faktorok mellett, amelyek mellett kialakulnak az egyes nemzetközi gazdasági helyzetek Sándor Pál igen t. képviselőtársam annakidején ostorozott azért a megállapításomért. ho.sry amikor a márkázásról volt szó, azt mondottam: nem ártana, ha néhány kereskedőt is márkázással tüntetnénk ki. Értem ezalatt azt. hogy csak azokra bízzuk a magyar áru külföldi képviseletét, akik garantáltan azt a maülése 1932 október 11-én, kedden. 59 gyár árút adják el, amely itt Magyarországon termett. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Miután ismerem Sándor Pált és őt a magyar kereskedővilág egyik reprezentánsának tekintem, tudom, hogy ezen az úton ő lesz az első, aki kiközösíti a kereskedők társa dalmából azokat, akik ennek a célnak meg nem felelnek. De a kereskedelemmel szemben is az a nézetem, mint a hitelszervezetekkel szemben, hogy a túlzott közbeiktatásnak itt is meg kell szűnnie. A kereskedő ne drágítson a fogyasztó felé, mert ha nézem az egyes áruk áralakulását, ha vidékre megyek barátaimhoz, vagy kisgazdákkal beszélek, azt látom, hogy óriási & diszparitás az eladó által szállított és a vevő, a fogyasztó által megfizetett áru ára között. (Berki Gyula: A főváros viszonyait meg kell vizsgálni. — Bródy Ernő: A boltbér és az adó!) T. Ház! A kultuszminiszter úr a tegnapi nap folyamán nyilatkozott az ő kultúrpolitikájáról. (Halljuk! Halljuk!) À kultúrpolitikának is szervesen bele kell illeszkednie a nemzet életébe. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez nem egy külön terület, (Úgy van! jobbfelől.) az a nemzeti célok szolgálatában kell, hogy álljon. Gyakorlati magyar társadalmat kell nevelni. Nem tanítani, hanem nevelni kell. Erre helyezem a hangsúlyt. Helyeslem a kultuszminisz ter úrnak azt az elgondolását is, amely a középiskolákra és az alsófokú iskolákra vonatkozik, mert nézetem az, hogy mindazokat az értékeket, melyek egy nemzetnek mélységes kútjában találhatók és amelyek a géniusz ölében szunnyadoznak, elsősorban a kultúrpolitika van hivatva kibányászni a nemzet számára. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Olyan intelligenciát nem kívánok nevelni, amelyre — ahogy én fejezem ki magamat mindig — ferdén süt rá a nap, amikor zsenge korában tanul. Ha valakinél kis korában észreveszik, hogy az isteni szikra megszállta azt, akármilyen bölcsőben született is, istápolni kell a nemzet érdekében (Élénk helyeslés és taps.) és azt kell, hogy a nap felülről süsse, mint a növényeket, mert hogy a közelmúltban sok elferdült nézetű intelligenciánk volt, az elsősorban arra volt visszavezethető, hogy csak tanítottunk, de nein neveltünk és nem gondoskodtunk arról, hogy a tehetséges szegény gyermek betevő falattal rendelkezzék akkor, amikor nemcsak magának, hanem az iskolán keresztutca, nemzetnek is tanul. (Taps jobbfelől. — Gál Jenő: Kenyeres nem vette fel a jeles zsidó diákot!) Ez a kultúra nemzeti kultúra, magyar kultúra kell, hogy legyen. Ne neveljünk idegenutánzókat. Magyarokat^ kell nevelnünk, akik hozzászoktak — hozzászoktak atavisztikusan is, tudatosan is — ezen a földön állni, mert ez a föld tele van a nemzetnek minden sóhajtásával és aki gyökeret vert ebben a földben, az élni és halni is itt akar, az nem távolodik el semerre sem. Ezért a tanítóság és a lelkészség, a tanárság és >wz egyetemek első pionírjai a nemzetnek, és akiket ők tanítanak, azok úgy fognak annak idején megjelenni a magyar közéletben, ahogyan őket tanították. (Úgy van! Űav van! jobbfelől és a középen. — Egy hang a középen: És a művészeit) T. Ház! Végezetül... (Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Hol a száz pont? — Peyer Károly: Mi van a munkanélküliekkel?) Közbeszóló képviselőtársam laizt kívánja, hogy a művészetről is beszéljek. A művészet a kultúrához tartozik és a legímagasabb kifejezője egy nemzet tehetségének. Én tudom, hogy tehetsé8*