Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-118
60 Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedden. ges a fajtám, büszke vagyok erre. Az én t, ba; rátom, a kultuszminiszter úr pedig történelmi távlatból nézve az életet, nálam is jobbiain tudja, hogy kik az igazi művészek, kicsoda az álművész... (Zaj. — Peyer Károly: Hózika miniszter! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Jöjjenek el a kultuszminisztériumba és nézzék meg ia'Z aktákat! — Rassay Károly: A halottakat hagyjuk békében! — Zaj. — Elnök csenget! — Peyer Károly: Miből éljenek a vicelapok, ha nem volnának hózik a miniszterek. A kabaréknak is kell kabarészám! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi tárca keretében a rokkantügyet .kívánom rendezni. Eltekintve attól, hogy isímerem ebben a kérdésben a Ház egyöntetű állásfoglalását, amúgy is becsületbeli kötelességnek tartom, hogy ezt a kérdést mielőbb a Ház elé hozzam és közmegnyugvást biztosító megoldást találjak, mert az a nézetem, hogyha vannak itt, akiken igen sürgősen és intézményesen segíteni kell: a hadirokkantak azok! (Ügy van! Úgy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Talán ebbe kapcsolom bele a munkanélküli segély kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) A kormánynak az a hivatalos álláspontja, hogy munkanélküli segély nincs, (Helyeslés jobb felől. — Propper Sándor: Ezt már hallottuk!) viszont munkaalkalmakat teremteni kötelességünknek tartjuk. (Propper Sándor: Boletta viszont van!) A munkanélküliség kérdése nem egyszerű karitatív kérdés. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen az urak táboráról tudom, hogy a munkanélküliség problémáját elsősorban arra szokták felhasználni, hogy pártjukat növeljék. '(Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A munkanélküli segély egész Európában megvan! — Peyer Károly: Miért nem in formáltatja magát rendesebben. — Propper Sándor: Még frázisnak is szerencsétlen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Képviselőtársaim, akik elég jól ismerik a fórra' dalmak történetét... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Azt hittük, hogy új stilus jön. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Buchinger Manó: Ez az új stílus!) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Képviselőtársaim, akik ismerik a történelmet, tudják, hogy a történelemformáló erők nem mindig őszintén jelennek meg a történelem porondján. Vannak olyan erők is, amelyek a látszat köpenyegében jelennek meg. Ilyen a munkanélküli segély is. Ha rálépünk erre az útra, akkor nincsen megállás, (Propper Sándor: Adjanak munkát!) mert destruálják a munka szent fogalmát- (Kabók Lajos: Azért nem adnak segélyt, mert nem akarnak! — Farkas István: Beszél nemzeti problémákról és fogalma sincs egy nemzet életéről. — Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Kabók képviselő úr. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csendben meghallgatni a miniszterelnök urat. (Kabók Lajos: Ez a nemzeti összefogás?) Kabók képviselő urat figyelmeztetem, tessék csendben maradni. (Propper Sándor: A munkanélküliek haljanak meg éhen, fagyjanak meg?) Propper képviselő urat rendreutasítom. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A munkanélküliek támogatását államigazgatási feladatnak, és nem pártpolitikai feladatnak tartom. (Farkas István: Annak kellene tekinteni!) Minden magyar ember egyformán követelheti a kormányzattól és a társadalomtól is, — hangoztatom — hogy az, akinek van, adjon, hogy itt éhező magyar ne legyen. (Helyeslés.) Ez azonban nem az önök privilégiuma, t. uraim, hanem a mi kötelességünk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Esztergályos János: Tessék (megcsinálni ! Két év óta követeljük! Tessék megcsinálni! — Propper Sándor: Átengedjük a probléma megoldását önöknek! — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Munkát adni nem tudnak, segélyt adni nem akarnak! — Zaj. — El nök csenget.) T. Ház! Ezekben voltam, bátor köryonalozni azt a politikát, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a száz ponti — Kabók Lajos: Nagyon üres Programm!) amelyet én és kormányofm magunk elé tűztünk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) r Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszólástól tartózkodni! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezekben voltam bátor körvonalozni la'zokat a gondolatokat és talán azt a politikai világnézletet is, amelybe beleilleszkedve kívánom kormányommal együtt vezetni az ország ügyeit. (Propper Sándor: Hat hónap!) Az időről ne beszéljünk, [inert az energiák határa 1 ismeretlen önök előtt. (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Károlyi is ezt mondta! Az is önérzeteskedett!) Jól tudom, hogy teljességet senki sem tud adni és ezért szólítottam fel mindenkit, hogy aki akar segíteni, segítsen, akiknek eszméi és ideái vannak a> megvalósítás szempontjából, (Kabók Lajos: De nem fogad el semanit, csak amit az osztály uralomtól kap! — Za§, — Halljuk! Halljuk!) azok jöjjenek hozzám, bennem tárgyilagos bírálót méltóztatnak találni. Nem vagyok csökönyös ember, aki ragaszkodik elgondolásaihoz, hogyha mások {meggyőznek elgondolásaimnak helytelenségéről. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen. Helyeslés a baloldalon.) Hittel és elhatározottsággial megyek az; utamon. (Éljenzés jobbfelől.) Nem délibábos magyar eget hirdetek, hanem életvalóságot. Tudom, hogy göröngyös és sziklás ez az út, amelyen járok a nemzettel együtt, azonban ímunkateljesítésben, kötelességteljesítésben és hazafiúi szeretetben első akarok lenni. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és Itiarps jobbfelől és a középen. — A szónokot minden oldalról üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. T. Képviselőházi Az eddigi parlamentáris gyakorlatnak megfelelően a képviselő uraknak módjukban áll az előterjesztett kormányprogrammhoz hozzászólani. E felszólalások a házszabályok 154. §-a értelmében egy-egy negyedóráig tarthatnak, a felszólaló képviselő uraknak azonban jogukban áll beszédidejüknek negyedórával való meghosszabbítását kérni. Az előző kormány működése alatt részben előterjesztett, részben bejegyzett interpellációk pedig a miniszterelnök úr kérésére — az eddigi szokásnak megfelelően — a nyilvántartásból töröltetnek.
