Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október ll-én, kedden. 53 Megszületett Briand gondolata, a páneurópai gondolat, bizonyára abból a nézetből kiindulva, hogy a népek egymásrautaltságából kifolyólag közelebb kell hozni egymáshoz elsősorban a gazdaságig területeket, hogy megindulván a gazdasági vérkeringés a béke jegyében, biztosíttassék az a normális élet, amely nélkül fejlődés és építő munka nincs. A páneurópai gondolatot én nagy gondolatnak tartom, csakhogy megvalósíthatatlannak. Helyesnek tartom azonban a tendenciát, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a magam részéről tehát azon az állásponton vagyok, hogy keresni kell erre a lehetőségeket a reálpolitikai határokon belül. Egy másik bántó, sértő és zavaró momentum a békeszerződések által diktált helyzet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Jánossy Gábor: Ez az alap-ok!) Becsületesen és őszintén megvallom, — és azt hiszem Magyarországnak és a világnak is teszek szolgálatot, Kelet-Európának mindenesetre — ha azt hangoztatom, hogy mivel a békéket olyan atmoszférában diktálták, amely nem felel meg a mai lelki adottságoknak, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) helyes a békerevízió gondolatával való foglalkozás. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps.) Amikor mindenütt világbékéről beszélnek és amikor e békés hangulatot és atmoszférát előfeltételül odaállítják a világ gazdasági helyzetének megváltoztatása szempontjából, akkor nem lehetnek kitagadott népek a népek közösségéből, (Ügy van! jobbfelől.) nem lehetnek olyan népek, amelyeknek nem adatik meg az egyenjogúság, mert ha van nép, amely egyenjogúságot és elismerést kívánhat Európától, akkor a magyar nép az, amely joggal kívánhatja, mert a nyugati civilizációnak és kultúrának állandóan őre volt itt a Kelet kapujában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amikor a lausannei konferenciára ültek össze a hatalmak és amikor világszerte ismeretessé vált a lausannei konferencia határozata, valahogyan mindenki úgy érezte, hogy nagy események küszöbén állunk- Ezt érezte mindenki, ezért gondol ma mindenki Lausannera s ezért kívánja mindenki, hogy ez a lausannei szellem érvényesüljön az egész vonalon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Es amikor a leszerelési konferencia asztalához ülnek, akkor is ez a szellem kell, hogy vezessen. Nem lehetnek azok az egyenlőtlenségek itt Európaszerte, mert amiként mint honvédelmi miniszter mondottam egynéhányszor, ezek az egyenlőtlenségek sokkal inkább veszélyeztetik a békét, mint az egyenjogúságot, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi nem felszerelést akarunk, mi nem háborús politikát akarunk folytatni, de azt kívánjuk, hogy a nemzeti szuverenitás kérdéseiben egyenrangú tárgyalófelek lehessünk, (Helyeslés a jobboldalon.) és azt kívánjuk, hogy ha mások nem hajlandók leszerelni, nekünk is adassék meg az a jog, hogy a nemzet védelme szempontjából szükséges intézkedéseket megtehessük, amely intézkedések önvédelmi és nem háborús tendenciájú ak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, köz)épen és balközépen.) T. Ház! A krízis másik oka véleményem szerint az arany után való futkosás, az anyagias élet, a valláserkölcsi élet háttérbe szorítása, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, a középen és a balközépen.) a lezüllött erkölcsök, az élvhajhászás, a szülők és gyermekek közötti viszony meglazulása (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ahogy mondottam, az igazi hitélet lehanyatlása. (Ügy van! jobbfelől.) Bármilyen nehéz is legyen az anyagi helyzet, sohasem fogom akceptálni, hogy akár politikai, akár nemzeti, akár más szempontból, az anyagiasság domináljon. Ha magyar érdekekről lesz szó, csakis ezeket az érdekeket fogom szem előtt tartani. Az anyagi érdeknek is fontos szerepük van, ezt elismerem, de domináló szerepet csak a nemzet egyetemes érdeke játsziba tik. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) De azt állítom, t. Ház, hogy politikai krízisek is vannak- Parlamenti krízisnek is nevezhetném ezt, ha azt akarom kifejezni, hogy valahogyan a közvélemény, parlament és államhatalom harmóniája sok helyütt — európai viszonylatról beszélek — megszűnt. Polgárháborúkat látunk; emészti egymást az emberiség, ahelyett, hogy alkotó és békés munkához lát. (Ügy van! a jobboldalon.) Valahogyan a társadalom is széttagoltan él, nincs nagyvonalúság az elképzelésekben, az elhatározásokban és főleg a végrehajtásokban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az, aki egocentrikus életet folytat, legyen az egyén, vagy társadalmi réteg, sohasem szolgálhatja a közösséget. Lemondani tudni annyit jelent, mint megérezni az egész nemzet sorsát. (Ügy van! a jobboldalon) Sok tekintetben az is hibája a világnak, t. Ház, hogy nincsenek kialakult, határozott vonalú politikai világnézetek, harcban állnak különböző világnézetek, amely harc ma még nincs befejezve. Arra kell tehát törekedni, hogy egységes nemzeti közvélemény alakuljon ki, ez lesz az egyik első feladatom: nem pártszempontból, hanem egyetemes nemzeti szempontból nézve a kérdéseket. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Mit szól hozzáf — Jánossy Gábor: Helyesli minden jóérzésű ember! — Peyer Károly: Csodálkoznám, ha az ellenkezője volna!) T. Ház! Ha mindezeket a kérdéseket Magyarország felületére vetítem, akkor meg kell állapítanom, hogy nálunk is, mint mindenütt, ezek a kérdések vagy lappangó, vagy talán már kifejlődött formában jelentkeznek. Hozzájárul még e ikrizis fokozásához területeinknek széttagoltsága, a békeszerződések siílyossága, a háború utáni aléltságból keletkező forradalmi és ellenforradalmi atmoszféra, a világnézetek küzdelme, régi és új ideák összecsapása, (Ügy van! balfelől.) fiatalok és Öregek harca. Mindebből egy feladat vár rám és mindenkire, aki művelője akar lenni a magyar sorsnak: egy nevezőre hozni, a nemzetet. Ez lesz első kötelességem, amint mondottam. A független államélet kellékeit minden vonalon megteremteni, befelé erős harmonikus nemzeti életet, kifelé pedig — beleilleszkedve az új európai helyzetbe — józan, céltudatos és öntudatos politikát folytatni. (Élénk helyeslés ,a jobboldalon \és a> középen. — Halljuk! Halljuk!) Ha ebből a szemszögből nézem közéletünket, legyen szabad megjegyeznem — anélkül, hogy személyeskedni akarnék — valahogyan atavisztikusan jelentkezik nálunk a kritikára való hajlamosság. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Más ma a világ, és más volt a világ az osztrák-magyar monarchia keretén belül. Egy önálló, független államban is, amint azt már hangoztattam, elismerem a kritika jogosult-