Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

46 Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. zatnak éppenúgy, mint minden pártnak, különbség nélkül gondoskodni kellElnök ; Méltóztassék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar : Méltóztassék még megengedni, hogy egy mondattal befejezzem. Ez pedig az, hogy kérem a kormányzatot, hogy a múlt pénzügyi kormányzat álláspoutjától térjen el, mert ha nem is lehet, nem is helyes, meg nem engedhető az, hogy a fiatalság csakis az államnál, az állami üzemeknél, városoknál, nyugdíjas, fix fizetési poziciót foglaljon el, igenis meg kell követelni, hogy az egész vonalon a kiszolgáltak mind nyugdíjaztassanak és helyet adjanak a fiatalságnak ! (Taps a jobboldalon és a középen.) Ez nem lehet csak kormányzati Programm, ez a pártokon felül áll, ez a -nemzetnek, a nemzet jövőjének jól felfogott érdeke. Uraim, mi és a pártunk nem személyeskedést, nem disszonanciát, nem személyi harcokat, hanem harmóniát hirdetünk és követelünk, kívánjuk és megkívánjuk az országnak ebben a nehéz helyzetében, ebben a súlyos időben, hogy a nemzeti alapon álló összes erők álljanak össze az ország boldogítására. (Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző : Fábián Béla ! Fábián Béla : T. Ház ! Mélységesen meglepetve hallottuk itt ma a képviselőházban egyrészt Bessenyey Zénó igen t. képviselőtársamnak és most előttem Homonnay képviselőtársamnak a beszédét, akik úgy beszélnek itt a 10 esztendő óta dúló állapotról, mintha 10 esztendő óta mi dúlnánk itt Magyarországon és az urak lettek volna a mi ellenzékünk, akik állandóan kritizálták azokat a politikai intézkedéseket, amelyeket mi tettünk. Hát t. Bessenyey képviselő úr, t. Homonnay képviselő úr, t. egységespárti és keresztény párti képviselő urak, akik most ennek a két úrnak tapsoltak, méltóztassanak gondolni arra, hogy 10 éven keresztül hányszor követeltük mi kormányprogramjaiként azt, amire az urak ma jöttek rá, amire a katasztrófában ma ébredtek rá, (Ellenmondások a jobboldalon) hányszor ostoroztuk itt az ellenzéken azt a politikát, amelyet ma az urak a katasztrófa pillanatában már maguk is helytelenítenek és az a Bessenyey Zénó képviselő úr áll ma ide kereskedelmi szerződéseket követelni, szerződéseket sürgetni ! Hát hol laktak az urak eddig? Hát kik kormányoztak eddig? Kik nem kötöttek eddig kereskedelmi szerződéseket ? Kik csinálták a vámháborút ebben az országban ? Kérdem, kik vesztek össze mindenkivel, akár a szomszéd államokkal, akár pedig más állammal ? És hol volt aa a párt és melyik párt volt az, amely itt Bethlen István grófnak, aki a képviselőházban a Csehszlovákiával való vámháborút bejelentette, egységesen tapsolt? És melyik pártnak a plakátja hirdette a budapesti és az országos választások alkalmával azt, hogy Bethlen István gróf harcol az egész világ ellen ? Hát ha az urak az egész világ ellen akartak harcolni, akkor ne álljanak ma ide a mezőcsáti választás katzenjammeres hangulatában azért, hogy hirdessenek egy új gazdasági programmot, — Bessenyey Zénó t. képviselőtársam beszédét értem, — amely nem egyéb, mint egy alacsony ösztönökre épülő demagógia. (Élénk ellentmondások jobbfelől.) Elnök : A képviselő urat rendreutasítom. (Kelemen Kornél : Miért kiabál ? — Jánossy Gábor : Egészen belerekedt.) Fábián Béla : A t. elnök úr rendreutasít azért, mert azt mondottam Bessenyey Zénó t. képviselőtársam beszédéről, hogy az demagógia. Elnök : A képviselő urat én a jelzőért utasítottam rendre. (Rassay Károly : Szóval a demagógia megmarad jelző nélkül. Derültség.) Fábián Béla : Mennyivel kevesebb követelést foglalt magában az a programm, amelyet a t. kisgazdapárti képviselő urak új gazdasági programmként követeltek a képviselőházban, mint az a programm, amelyet itt ma Bessenyey Zénó t. képviselőtársam az egységespárt tapsai közben mintegy reformált debreceni programmot, vagy ahogy Friedrich István t. képviselőtársam mondja, mint egy radikalizált debreceni programmot előadott. Tudom nagyon jól, hogy sem Bessenyey Zénó t. képviselőtársam, sem az egységespárt egy betűt abból, amit Bessenyey elmondott, sem megvalósítani nem akar, sem el nem hisz. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Kuna P. András : Rosszul tudja ! —• Rassay Károly : Kivéve az adósságelengedést ! — Peyer Károly : Közben a pénzügyminiszter folyton ígéri, hogy fizetünk ? — Kelemen Kornél : Már programmot sem lehet adni ?) T. Ház! A t. egységespártnak van egy programmja, amelyet akkor alkalmaz, amikor nyugodt vizek folynak és van programmja a kétségbeesés óráira, épp úgy, mint ahogy a volt miniszterelnök úrnak is voltak veszett kutyái, amelyeket a nemzet megmozdulásának pillanataiban mindig eleresztett azokról a láncokról, amelyekre ő fűzte őket- Bessenyey Zénó t. képviselőtársam is ma egy ilyen veszett kutyát akart behozni a t. Házba. Figyelmeztetem a képviselő urat és mindazokat, akik ebben az országban veszett kutyával akarnak játszani, hogy sohsem lehet tudni, vájjon az a veszett kutya nem azt marja-e meg, aki a másik ellen akarja felhasználni. Ez az ország már be van oltva a veszett kutyák ellen. Ez az ország agyonveri a veszett kutyákat és ez az ország Kisvárdán és Mezőcsáton megmutatta, hogy a veszett kutyáknak a kisértetétől sem fél. Bessenyey Zénó t. képviselőtársam ideáll az ország közvéleménye elé kereskedelmi szerződéseket hirdetni és akkor, amikor Bessenyey t- képviselőtársam kereskedelmi szerződéseket hirdet, mindenkivel, aki a régi világban vásárlónk volt, háborúban és harcban állunk, sőt most egyszerre csak a világsajtóban megjelenik egy hír, amely azt mondja, hogy Olaszországban tizenkét hónapra a búzabevitel betiltatik, hogy Olaszországban, amelyre a t. földmívelésügyi miniszter úr beszéde szerint fel volt építve az egész magyar gazdasági jövendő, egyszerre megállapították, hogy a világon a legjobb kenyér az, amelyikben 40% krumpli van és a 40%-os krumplis kenyér megterem Olaszországban is és azt, ami nem terem meg, hozzák aeroplán ért, gépért meg hadihajóért Szovjet-Oroszországból- Mi az egész világgal össze vagyunk veszve, annak dacára, hogy Bessenyey t. képviselőtársam itt hirdeti a kereskedelmi szerződéseket. (Herczegh Béla: Hát ne hirdesse?) Itt, uraim, az a katasztrófája ennek az országnak, hogy minden bajban és a veszedelem pillanataiban, amikor érzik, hogy a nemzet önöknek leckét ad, ideállanak az ország elé, elmondanak egy programmot és azután alusznak megint addig, amíg nem jön a legközelebbi alkalom, hogy az önök tehetetlenségét és tétlenségét kimutassa. (Friedrich István: Nincs is miniszterelnökünk, látszat-miniszterelnök van!) Hogy mi történik ebben az országban ? Csak néhány perc áll rendelkezésemre, hogy gazdasági kérdésekről beszélhessek. Amióta utoljára együtt volt a képviselőház, a kormány nemzetmentő tevékenysége két irányban kulminált. Az első akként, hogy az országban kereseti lehetőségeket adott, új kereseti lehetőségeket azáltal, hogy kinevezett 700 maloméi len őrt. Hála a mindenható Istennek, 700 ellenőrrel több van. Nem a forgalmiadóellenőrök közül vették őket, sőt óva-