Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. 47 tosan vigyáztak arra is, hogy a malomellen­Őrök közé valahogyan olyan ember ne kerül­jön, aki belülről malmot látott, sőt úgylátszik, azt sem kívánták, hogy kívülről lássanak malmot. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) T. képviselő­társam meg fogja látni, bebizonyítom akkor, ami­kor nem 15 percig beszélhetek, fel fogom olvasni a névsort és előadom az előéletét azoknak, akiket mint malomellenőröket kifogásolok. De akárhogy is áll a dolog, itt esztendőkön keresztül küzdött ez az oldal az egész ellenőri és kutatói rendszer kifejlesztése ellen. Küzdöttünk azért, hogy ebben az országban végre élni és dol­gozni lehessen az embereknek, azoknak az embe­reknek is, akik a maguk részére nem kívánnak mást, csak nyugalmat és békességet. Erre egy új gazdasági szisztémát építenek ki, amely az orszá­got két részre bontja, az egyik oldalon lesznek az ellenőrök és a kutatók, a másik oldalon az ellenőrzöttek és a kutatottak. Ez az ellenőri intéz­mény és ellenőri kinevezés ebben az országban, sajnos, olyan, mint a régi Rómában volt a pro­consulok intézménye, amikor az érdemes consu­lokat római hivataloskodásuk után elküldöttek a provinciákba, hogy megszedjék magukat. (Zaj jobbfelől.) Ha a t. képviselő úr saját kerületében meg fogja kérdezni a kereskedőket és az iparosokat, akkor t. képviselőtársam fülébe fogják súgni, hogy azok, akik pucéran jöttek oda. mint adóellenőrök, ugyanakkor, amikor az ellenőrzöttek tönkremen­tek és elpusztultak, akiknek házuk volt, a házukat elárverezték, azok az ellenőrök, akik mint falun mondják, ingben-gatyában jöttek oda, mostház­és földbirtokosok lettek, nem abból a fizetésből, amelyet a magyar állam adott, hanem abból a mellékjövedelemből, amelyet maguknak szereztek. (Mikecz Lajos : Ez már nem igaz !) T. képviselő­társam, engedje meg, hogy egyet figyelmébe ajánljak. T. képviselőtársam legyen szíves és men­jen fel a pénzügyminisztériumba, látogassa meg a forgalmiadóosztályt és kérdezze meg a forgalmi­adóosztályban, hogy a forgalmiadó-ellenőri intéz­mény fennállása óta Magyarországon csalásért, sikkasztásért, zsarolásért hány forgalmiadóellenőrt bocsátottak el és akkor t. képviselőtársam még nem fogja megtudni azoknak a titokban elköve­tett szörnyűségeknek, rablásoknak, zsarolásoknak, presszionálásoknak a sorát, (Ügy van! a szélső­baloldalon) amelyek az embereket a mai nyomorú­ságos gazdasági helyzetbe juttatták. T. Képviselőház! Vegyék tudomásul az urak — és ez legyen az urakra nézve Kisvárdának, ez legyen a képviselő urakra nézve Lentinek és ez legyen a képviselő urakra nézve Mezőcsátnak az eredménye — mondom, vegyék tudomásul, hogy ebben az országban az emberek nem akarnak to­vább reszketni, nem akarnak tovább félni, nem akarnak tovább forgalmiadóellenőrök és másféle ellenőrök előtt térdet hajtani, nem akarják legfőbb Istenüknek elismerni a finánchatalmat. Tehát az egyik intézkedés, amely történt, a malomellenőrök kinevezése volt. A másik intézkedésről csak pár szóval beszé­lek azért, mert visszavonták. Itt volt a látszat­adónak gyönyörűséges intézménye. Erről csak annyit akarok mondani, hogy ha visszavonták ezt a látszatadó-rendeletet, nagyon helyes, hogy sürgősen visszavonták, mert a kormány kapott volna önmagával szemben egy olyan egységes magyar társadalmi frontot, amilyent kormány még nem kapott a világon. De bocsássanak meg, én aki törvénytisztelő és hatóságot tisztelő ember vagyok, tisztelettel kérdem, hogyan lehet valamit ilyen szerencsétlen indokolással visszavonni 1 Bocsássanak meg, nem akarok erről az indoko­lásról többet mondani, de hogy a bölcsesség kövé­nek érdemrendjét nem fogjuk odaítélni annak, aki ezt az indokolást megcsinálta, abban azt hiszem, az egész képviselőház egy és ugyanazon a véleményen van. Hogy lehet általában egy or­szágban, ahol gazdasági baj van, arra gondolni, hogy az embereket a költekezésben megakadá­lyozzák ? Ha én büntetni akarom valamiért az embereket, azért büntetném őket, mert 'nem köl­tenek eleget azok, akiknek van. (Úgy van ! Úgy van ! balfelől.) Én ma megbüntetném azt, aki zsíros kalapban jár, holott vehetne magának új kalapot, (Propper Sándor: Teleszky kalapja!) és megbüntetném azt, aki rossz, foltos ruhában jár, holott csináltathatna magának új ruhát. Én meg­büntetném azt, aki csámpás cipőben jár, aki odahaza ül a kuckóban a pénzen, ahelyett, hogy színházba menne érte, mulatóhelyekre menne érte, hogy embereknek exisztenciát adjon, És erre jön egy magas pénzügyi koponya, egy zsenialitás, amely tízesztendős működését itt csak betetőzte, jön és azt mondja, hogy : nekem ne költs, nekem ruhát ne csináltass, nekem ékszert ne végy, nekem mulatóhelyre ne járj, mert akkor meg­büntetlek. (Ellenmondások jobbfelől és a közé­pén.) Nehéz időkben az országban a gazdagok pénze arra való, hogy ne üljenek rajta, hanem elköltsék azt, arra való, hogy az embereknek exisztenciát adjon, nem pedig arra, hogy az adóhatóság avval kapcsolatban exiszteneiákat megszüntessen. Elnök: Méltóztassék befejezni, Fábián Béla : T. Képviselőház ! Végtelenül sajnálom, hogy kénytelen vagyok beszédemet be­fejezni, mert figyelmébe akartam a képviselőház­nak és a kormánynak ajánlani azt, hogy az elmúlt esztendőben Budapesten az adóhatóság működése következtében 78 orvos, 1932-ben 105 orvos jelen­tette be a tisztifőorvosi hivatalnál azt, hogy magán­praxist nem folytat, mert magánpraxisa nagyobb adóval volt megadóztatva, mint amennyi az egész jövedelme volt orvosi praxisából. Figyelmeztetni akartam a kormányt arra, hogv hány autót állítottak le, nem személyautót, de teherautót is; figyelmeztetni akartam a kormányt arra, hogy fizetésképtelenség esetében olyan szörnyű eljárást tanúsítanak a hátralékos adózókkal szemben, hogy azok az emberek örök életükre meg vannak nyo­morítva- Figyelmeztetni akartam a kormányt a kereseti adónál lévő becslési eljárásra, a bírság­pénzekre és arra, hogy legyen szíves, mondja meg a kormány a forgalmiadóellenőr uraknak, hogy vidéken ne izgassanak azzal, hogy amikor az ellenőrzőiteknek nincs semmiféle jövedelmük, akkor ők nyilvános helyen, a kocsmákban mulat­nak és pezsgőznek, mert ez minden beszédnél sokkal jobban izgat. Ezeket elmondván — hiszen talán lesz még módom és lesz még alkalmam rövidesen a kép­viselőháznak esetleges egy behívása folytán ezek­ről a dolgokról bővebben beszélni (Felkiáltások jobbfelől: Megint?) — tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a képviselőháznak legközelebbi ülé­sét szeptember 3-ára összehívni és annak napi­rendjére a gazdasági élet alakulását, az ipar és a kereskedelem általános helyzetét kitűzni. (He­lyeslés balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Szólásjoga többé senkinek nincs. A vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Három képviselő úr tett napirendi indít­ványt. Ulain Ferenc képviselő úr azt indítvá­nyozza, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a választójog reformjának tárgya­lása ; Peyer Károly képviselő úr pedig azt indít­ványozza, hogy a Ház holnapi ülésére a minisz­terelnök úrnak az egységespárt szeptember 1-én tartott ülésén a munkanélküliek segélyezéséről és

Next

/
Thumbnails
Contents