Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

40 Az országgyűlés képviselőházának 117, tönkretenni, ha választási kortéziákkal és képviselőházi felszólalásokkal adónemfizetésre s az adósságok nemfizetésére biztatjuk a népet. (Igaz ! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nem igaz ! Nem igaz ! — Hegymegi Kiss Pál : Tessék megmondani az ország színe előtt, hogy ki volt az, aki ezt mondta ! Mondjon konkrétumot ! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Kuna P. András : Ott is így lármáztak ! Ott is így lázítottak ! — Hegymegi Kiss Pál : Kend mindig be volt rúgva Kápolnán, nem tudja ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, Hegymegi Kiss képviselő úr! (Hegymegi Kiss Pál : Kérjük a konkrét adatokat! Egy miniszter sem mondhat ilyet általánosságban! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter : Én mindenkinek a lelkiismeretéhez kívánok appellálni. (Hegymegi Kiss Pál: Kérem a konkrét adatokat! így vádolni nem lehet!) Elnök : Csendet kérek ! (Malasits Géza : Bethlen is ezt hirdette Debrecenben ! — Kun Béla : Azt mondottuk: az adót fizetni kell, de enyhíteni kell a közterheken!) Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter : Kijelentem, gondoskodni fogok róla, hogy mindazok a panaszok, amelyek felhozattak és amelyek felmerültek a választási eljárás során, az illetékes hatóság elé utaltassanak s ott fognak elbírálást találni. Ezért ma nem kívánok konkrétumokkal foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon. — Eckhardt Tibor : Több mint egy éve nem csináltak semmit!) Ellenben igenis, appellálok ebben a Házban és ebben az országban mindenkinek a lelkiismeretéhez, mert ha a dolog így megy tovább, ha a köztekintélyt ilymódon teszik tönkre ebben az országban, akkor mindenki, aki ehhez hozzájárul, felelős lesz azért, ha ezt az országot a forradalomba és végromlásba viszi. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaldalon. — Propper Sándor : Nyilt szavazás és statárium!) Elnök : T. Képviselőház ! Ulain Ferenc képviselő úr a házszabályok 188. §-ának 7. bekezdése értelmében a további teendők iránt indítványt tett. Ehhez az indítványhoz a házszabályok 132. §-ának 3. bekezdése értelmében négy képviselő úr szólhat hozzá. (Felkiáltások a baloldalon : Miről van szó 1 — Bródy Ernő : Felvilágosítást kérünk !) Az Ulain-féle indítványról, a további teendők iránti indítványról. (Patacsi Dénes : A napirendi indítványról !) Ki az első szónok ? Petrovics György jegyzó' : Bessenyey Zénó ! Bessenyey Zénó : T. Képviselőház ! (Nagy zaj a baloldalon. — Halljuk ! Halljuk !) Kérem, kegyeskedjenek engem csendesen meghallgatni. Mindössze csak 15 percem van arra, hogy reflektáljak a háromórás panaszokra. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni nekem az összehívó igen t. képviselő urak, ha ezt a mai ülésösszehívást egy kicsit teátrálisnak tartom, egy kicsit nem méltónak a parlament komolyságához, (Ellenmondások a baloldalon. — Rassay Károly : Ami lefolyt itt, nem volt méltó !) nem méltóak azokhoz a rendkívüli eszközökhöz, amelyekkel a parlament rendkívüli összehívása jár. (Jánossy Gábor : ÏJgy van !) Cinikusnak is kell tartanom a dolgot, mert hiszen ezelőtt hat héttel már alá volt írva három darab képviselőházi ülést összehívó blanketta, (Ugy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) anélkül, hogy az aláíró képviselők tudták volna, mi célból és mi okból fog a képviselőház összehivatni. Alighogy Édes Antal, Istenben boldogult képviselőtársunk meghalt, a lapokban már közleülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. menyek jelentek meg, hogy a mezőcsáti választási visszaéléseket fogják ezen a képviselőházi ülésen tárgyalni. Még ki sem volt tűzve a választás és már voltak választási visszaélések. (Ügy van! Ügy van ! a jobboldalon.) Később más programmpontok jöttek: titkos választójog, általános választás, míg végre tegnap este a Gaal Gaston-párt bizalmas értekezleten elhatározta, hogy mi is az oka tulajdonképpen a parlament összehívásának. (Derültség a jobboldalon.) Én a választási visszaélésekkel nem akarok itt foglalkozni, már csak azért sem, mert ez a rendelkezésemre álló idő nagyon kevés ahhoz. De van ennek egy más oka, egy személyes oka is. Én, mint a kormánypárti választási vezető, megállapodtam Ulain Ferenc és Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársaimmal, akikkel naponta a legbarátságosabban érintkeztünk, hogy ha bármelyiküknek panasza vagy sérelme lesz, forduljanak a kormányhoz, és mi mindent elkövetünk, hogy azok orvosoltassanak. Állítom, hogy három hét alatt naponta történt érintkezésünk alatt egyetlen egy ilyen panasszal sem fordultak hozzánk. (Andaházi-Kasnya Béla: Mert azt lefogták volna ! — Zaj.) De a mai ülésen mégis volt egy lélekemelő pillanat. (Egy hang a baloldalon : Az, hogy győztünk!) Azért is, hogy győztek. Megmondom, miért. Mert ha vesztettek volna az urak, hallatlanul sokat sírtak volna, úgyhogy hetekig nem tudtunk volna tárgyalni. De én annak örülök, hogy Ulain Ferenc és a hasonszőrű és hasonló mentalitású politikusok újból visszatértek a törvénytisztelet útjára. (Derültség jobbfelől.) Ez számomra ünnepélyes pillanat, mert barátaimmal ebben a pártban 12 év óta folytatunk harcot a törvénytiszteletért. (Andaházi-Kasnya Béla: Ugyan kérem!) Mi üldözött vadak voltunk a képviselőházban azért, mert a törvény előtti egyenlőséget, a felekezetek megbecsülését, a kereskedő- és iparostársadalom megbecsülését hirdettük. Azok, akik titkos társulatokat teremtettek az országban, (Jánossy Gábor : Ügy van!) akik a magyar zsidóságot és a magyar kereskedőosztályt törvényen kívülinek tekintették (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) az ő lapjaikban, íme, kezdenek visszatérni a törvény útjára. Mi nagyobb elégtétele lehet az egységespártnak, mint maga ez az eredmény ? Az egységespárt létezését semmi sem tette olyan jogosulttá, mint az az eredmény, hogy Ulain Ferenc és barátai kezdenek visszatérni a törvény útjára. Ez nekünk elég eredmény. (Kelemen Kornél : Mi van az ébredőkkel? — Zaj.) Csak attól félek, a legnagyobb megelégedésemre mosolygó képviselőtársam, hogy úgy ne járjon, mint az egyszeri lovas, aki olyan nagy svungot vett, mikor a lóra felugrott, hogy a túlsó oldalon ismét lebukott a lóról, nehogy aztán egy pillanat alatt a törvényes alapról újból egy másik törvénytelenségre méltóztassék áttérni. Azt hiszem, hogy a magyar nemzetet nem ez érdekli. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Szívesen belemennék, ha volna rá időm, annak vitatásába, hogy a mezőcsáti választás mennyire bizonyíték a nyilt választójog ellen vagy mellett. Az kétségtelen dolog, hogy inkább igazolja azt, hogy nyilt választójog mellett is érvényesülhet egy ellenzéki akarat. Nincs azonban időm erről beszélni. Az is kétségtelen, az urak nagyon jól tudják, — talán jobban, mint mondják, mert bizalmas tanácskozásokon gyakran értesülhetnek róla — hogy ebben a tekintetben az előrehaladás lépései meg fognak történni minden külön sürgetés nélkül is. Engem egyetlenegy kérdés érdekel, mint törvényhozót és a magyar parlament tagját, az, hogy a mezőcsáti választás eredménye jelent-e és ha igen, milyen mértékű