Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. Következik a mentelmi bizottság 387. számú jelentésének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. vitéz Hadházy Zsigmond előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 9710/1932. f. ü. szám alatt Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék B. 8625/10/1932. számú megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen, büntetőeljárást indított a «Népszava» politikai napilap 1932. évi július hó 30. napján kiadott 163. számában megjelent «A statárium ítélt» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: «Az ítélet megdöbbentő és értelmetlen. Megdöbbentő és értelmetlen idehaza és megdöbbentő és értelmetlen Európa szemében.» «... jobb felé szinte megértően félreáll és engedékenyen nézi.» «Ennek az ítéletnek csak kára lesz, haszna semmi.» «... az ítélet nemcsak az ország közvéleményét rázza meg és sújtja le. Nem érti meg és megdöbben tőle az európai közvélemény, az a tisztességes európai közvélemény is.» «Irtózó idegenkedéssel és leküzdhetetlen utálattal fordul el tőle.» A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek a Btk. 173. §-ába ütköző, sajtó útján elkövetett lázítás vétségének jelenségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Weltner Jakab országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! 1932 július 29-én hozta meg a statáriális bíróság ítéletét Sallai és Fürst ügyében, amelyet még aznap végrehajtottak. (Buchinger Manó: Egyszerű politikai agitációért embereket felakasztanak! Disznóság! — Zaj. — Elnök csenget.) Az egész magyar közvéleményt megdöbbenés és irtózat töltötte el ennek a nem várt s mindenütt gyűlölettel és felháborodással fogadott ítéletnek a hallatára. (Buchinger Manó: Egész Európát!) A városban, az országban egyébről nem beszéltek az emberek. Egy dermedtség, egy riadtság volt tapasztalható mindenütt és ez egyáltalában nem szorítkozott a szociáldemokrata munkásság táborára, mert az egész magyar közvélemény pártállásra és politikai felfogásra való tekintet nélkül érezte azt, hogy egy szörnyű jogi eltévelyedés és egy súlyos politikai hiba történt. (Buchinger Manó: Justizmord!) A Népszava másnap megjelent számában «A statárium ítélt» címen vezércikkben juttatta kifejezésre azt a hangulatot és azt az érzést, amely eltöltötte az egész ország népét, ezzel a szörnyű esettel kapcsolatban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es higyjék el, t. képviselő urak, hogy itt a büntetőülése 1932 november 29-én, kedden. 453 törvénykönyvnek a lázítás paragrafusára hivatkozni sokkal inkább és sokkal könnyebben lehetne magával ezzel a ténnyel kapcsolatosan, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mint a tényhez fűzött igen szelíd és igen óvatos kritikai megjegyzésekkel összefüggésben. Mert mit mond itt a Népszava cikkírója? Megállapítja, hogy borzalmas hatása lesz ennek a ténynek nemcsak idebenn, hanem a külföldön is mindenütt. Még élénk emlékezetemben van az a hangulat, amely eltöltött bennünket, akiket egy világ választ el azoktól a szerencsétlenektől, akik itt most politikai nézeteikért az akasztófán lakoltak, milyen irtózat töltött el engem és azt a francia képviselő barátunkat és elvtársunkat, aki idejött Budapestre, az emberi jogok ligájának képviselőjét, Jean Longuet-et, akivel egész nap együtt voltam, vele együtt mindent megkíséreltem abban az irányban, hogy az illetékes magasabb fokokon lévő tényezőket megfelelő emberségre és jobb belátásra bírjuk. Emlékszem arra az írtózatra és megdöbbenésre, amely eltöltött bennünket akkor, amikor látnunk kellett, hogy minden józan megfontolástól és mérlegeléstől elrugaszkodva, itt a kezdet kezdetén már mintegy befejezett tények teremtettek ebben az ügyben. Meg kell állapítanom erről a helyről is abban a mondhatnám szinte tragikus pillanatban, amikor most a Népszava cikkíróját perbe akarják fogni lázítás miatt, mert egy egész ország felháborodásának és megdöbbenésének kifejezést adott, meg kell nyomatékosan és hangsúlyosan állapítanom, hogy a statárium nem lehet eszköze politikai vélemények és nézetek elfojtásának. Meg kell állapítanom, hogy a statárium, amint azt a cikk olyan találóan és szépen mondja, gyorsan lovagol, nem sokat mérlegel, gyorsan sújt és ennek következményeit néha egészen mások sínylik meg, mint ahová tulajdonképpen tendálni akarnak. Hogyha a szociáldemokratapártnak a statárium ellen benyújtott indítványa annakidején itt a parlamentben érdemi megvitatásra kerül, ha a statárium visszavonására benyújtott előterjesztésünket, amely több mint egy esztendeje került be a Ház naplójába, a Képviselőház előveszi, tárgyalja, az abban foglalt megdönthetetlen érveket mérlegeli és a statáriumot már akkor hatályon kívül helyezi, higyjék el, hogy a társadalmi rend nem rendül meg, ellenben a magyar igazságszolgáltatás története szegényebb lesz egy justizmorddal. Ezt akartam itt elmondani és a kiadatás ellen kérem a Háy, határozatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kálmán István! Kálmán István: T. Képviselőház! Kertész Miklós képviselőtársam egy kétségtelenül komolyabb természetű ügyben (Zaj \a szélsőbaloldalon. — Kéthly Anna: Komolyabb? De milyen komoly!) azt állította, hogy ezért a képviselő urat megbüntetni nem lehet, mert ő csupa igazságot írt, és hogy itt Justizmord történt. Azt is mondja egyúttal, hogy ha akkor mindjárt a Képviselőház elé kerül az ügy, ez egészen más hatással lett volna a közre. Igen t. képviselő úr, nekünk, a Képviselőháznak nem volt módunkban elősegíteni, hogy gyorsabban menjen a dolog, de —mint itt a mentelmi bizottság jelentése mondja,-hogy