Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. ül vai után felhangzó éljenzésben is — konstatál­hatta volna, hogy ez egy többgyermekes hadi­özvegy elvtársnőnknek szóló baráti kézszorí­tás volt, akit azért ítéltek el három hónapi börtönre a magyar igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére, mert ő, aki férjét a háborúban el­vesztette, egy népgyűlésen azt fejtegette, hogy soha többé nem akar sem ő, sem a magyar nép háborút s ezzel kapcsolatosan gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatási hatóságokkal. Ne adjuk oda magunkat eszközül ahhoz, hogy egy rókáról két bőrt húzzunk le, mellőzze a t. Ház a megkeresés teljesítését, mert . a kiadatás súlyosan igazságtalan, több ennél: erkölcstelen. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon) Elnök: .Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam, téved abban, hogy egy rókáról két bőrt akarunk lehúzni, mert itt véletlenül két rókáról van szó. Az egyik róka volt az a cikk, amely megjelent a Népszavában, a másik róka pedig az a külön lenyomat, amely a Népszavától függetlenül a párttagoknak el­küldetett. (Kertész Miklós: De ugyanaz a be­széd!) Az igazság az, hogyha ugyanazt a bőrt az egyik rókáról lehúztuk, akkor le kell húz­nunk á másik rókáról is. (Magyar Pál: A bőr ugyanaz! — Elnök csenget.) Azért a cikkért, amely a Népszavában megjelent, a Ház már kiadta a szerkesztőt, tehát ha ezt a cikket még egyszer kinyomatták és az még^ egyszer meg­jelenik, egészen logikus, hogy kénytelenek va­gyunk még egyszer kiadni. (Zaj és ellenmon­dások a szélsőbaloldalon.) Két különálló cselek­ményről van szó, tehát kétszer van szükség a kiadatásra. (Helyeslés jobbfelől- — Weltner Ja­kab: Itt értenek a bőrnyúzáshoz!) Ami most már a cikket illeti (Halljuk! Hall­ónk! jobbfelől.) az inkriminált részekben van­nak olyan passzusok, amelyek szerintem nem foglalnak magukban bűncselekményt.^ Amikor a cikk arról beszél, hogy a győztes államok a milliókat összegyűjtik és kiadják a nyomorult, szenvedő, leigázott népeknek, ez a rész szerin­tem tévesen van inkriminálva, ez nem izgatás, Ha csak ez volna a cikkben, akkor azt monda­nám, hogy ne adjuk ki a szerzőt, vagy a szer­kesztőt. A cikk azonban túlmegy ezen, amikor a hazai viszonyokra applikálva ezt mondja (olvassa): «Az egyik oldalon nyomor és kétség­beesés, minden képzeletet felülmúló szenvedés és e milliónyi éhezők és nyomorgók vámszedői ugyanakkor ott ülnek a dúsan terített asztalok­nál.» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Ez igaz!) Ez reánk vonatkozik. Mi ülünk a dúsan terített asztaloknál, (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Igaz! Igaz! — Elnök csenget.) és ezzel szemben vannak nyomorgók, akik nézik, amint a dúsan terített asztalnál lakmározunk. (Fel­kiáltások jobbfelől: Ez izgatás! — Weltner Ja­kab: Lehet izgatás, de így van! Ezen nem lehet segíteni ! — Elnök csenget. — Erődi-Harrach Ti­hamér előadó: Nem lehet a kapitalista rend­szert agyonütni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi János: Az előadó úr ne vitatkozzék velünk!) Bocsánatot kérek, nem tudom, melyikünk­nek az asztala van dúsabban terítve, a mienk-e, vagy pedig a túloldalon ülő t. képviselőtár­sainké. (Ügy van! jobbfelöl. — Zaj. — Fráter JenŐ: Cseréljünk! — Elnök csenget. — Sárkány Ernő: A bútorokat is! — Kóródi Katona János: A lakásokat is megnézhetjük! A Mária Terézia ! ése 1932 november 18-án, pénteken. 415 téri lakásokat! — Zaj a jobb- és baloldalon. — Sándor Pál: Túlságosan szigorúak! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy ne nyújtsam a vitát, hiszen nem azért hoztam azt fel, hogy személyes kérdést csináljak belőle, csak azért hoztam fel. mert amint egy cikkben ilyen kité­tel áll, amely a szegény nyomorgók szenvedését azzal iakarja orvosolni, hogy még felizgatja őket azzal, hogy mások jólétét fitogtatja előttük, ebből bűntetőtörvénykönyvünk és bírói jog­gyakorlatunk szerint izgatás lesz, s minthogy az ilyen cikk izgatást tartalmaz, ki kell adnunk a felelős személyt. (Zaj a jobb- és a szélsőbal­oldalon) — Kóródi Katona János közbeszól. — Buehinger Manó: A munkások majd megvizs­gálják! — Kóródi Katona János: Sok munkás fordul meg nálam, igaza van. — Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Kelemen Kornél: Ami a büntevő feldicsé­rését illeti, nem egészen értettem meg előttem szóló t. képviselőtársam, hogyan érvelt ebben a tekintetben. (Kertész Miklós: Mért nem mél­tóztatott elolvasni a cikket!) Nem olvastam, csak ezt a jelentést olvastam el, ami a kezem­ben van. Egy tény az, /hogy üdvözölték a börtön­ben ülő elvtársukat. (Kertész Miklós: A tömeg azt kiáltotta: Éljen Knur Pálné!) Megengedem, hogy önökhöz közelebb állnak azok az elvtár­saik, iakik a börtönben ülnek, mint pl. mi, de mégis kénytelenek f vagyunk, ha a jogrend alapján állunk, abból kiindulni, hogy akit a magyar bíróság jogerősen börtönbe küldött, az bűntettes, az bűncselekményt követett el, amely­nek feldícsérése törvényeink értelmében tiltott cselekmény. Minthogy az ilyen üdvözlés két­ségtelenül azt a látszatot kelti, mintha a ma­gyar bíróság igazságtalanul küldte volna az illetőket a börtönbe (Zaj a szélsőbaloldalon.) a sajtóközleménynek ez ia kitétele szintén meg­állapítja a hivatkozott bűncselekményt és ezért javaslom, hogy méltóztassék elfogadni ,a men­telmi bizottság javaslatát. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs, a vitát bezárom. Kérdem a t. Házat, méltózta­tik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Több­ség.) A Ház ia mentelmi bizottság javaslatát el­fogadta és^ ez ügyben Farkas István ország­gyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggesz­tette. Következik a mentelmi bizottság 320. számú jelentése. Kérem az előadó urat, szíveskedjék a jelentést ismertetni. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képvi­selőház! A budapesti kir. főügyészség Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogá­nak felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. törvényszék ellene mint felelős szerkesztő ellen a Népszava politikai napilap 1930. évi december hó 7. napján megjelent számában «Egy 75%-os hadirokkant levele» cím alatt közzétett cikk tartalma miatt eljárást indított. A fent megjelölt hírlapi közlemény Rus­nyák Lajos névaláírással jelent meg, de ő a cikk szerzőségét nem vállalja, annak szerzőjét a^ szerkesztőség erre felhatalmazott tagja fel­hívás dacára sem nevezte meg, így a vád tár­gyává tett közleményért az 1914 :XIV. t.-c. 35. §-a értelmében a sajtójogi felelősség Farkas

Next

/
Thumbnails
Contents