Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

414 Az országgyűlés képviselőházának 129. mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem*? ilyen! NeM!) Akik elfogadják, méltóztassa­nak -'felálmi. •(Megtórtéma./ 'xuuuseg. A naz a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és Szeder Jb'erenc képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben leliuggesztette. Következik a menteimi bizottság 319. számú jelen teséneK tárgyalása. Kérem a jelentés is­mertetését. Erődi-Harrach Tihamér előadó: Tisztelt Képviselőház!' A budapesti kir. főügyész­ség Jb'arK.as István országgyűlési Icepviseio men­telmi jogának felfüggesztését kerté, mert a buüapesii kir. büntető torvény szék megkeresése szerint a bíróság eljárást indított ellene sajtó útján elkövetett izgatás büntette és bűn­tett és búntevő feldíesérese címén a «Külön­lenyomat a -Népszava l9al. évi decemoer hó 8. és 10-i számából» című sajtótermék, «Peyer elvtárs elnöki, megnyitó-beszeue» lenratú köz­leményének egész tartalma, de különösen an­nals inkriminált kitételei miatt. A fent megjelölt közlemény névtelenül je­lent meg, de a nyomozás során kihallgatott tanú állítása szerint a sajtótermék szerzője Farkas István; a sajtóterméken kiadókent szintén Farkas István van megjelölve; így a vád tárgyává tett közleményért a sajtötrvény 33. és 34. §-a értelmében a sajtójogi felelősség Farkas István országgyűlési képviselőt, mint a kérdéses közlemény szerzőjét és illetve kiadóját terheli. Ezen közlemény egész szövege, de különö­sen az idézett részeiben foglalt tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenőek, célzatuknak megieieioen a szenvedélyen lei­keltésére s a gyűlölet kiváltására alkalmasak, de egyben olyan kifejezéseket is tartalmaz, amely a törvény által bűntettnek nyilvánított cselekményt, illetve annak elköveőjét, annak elkövetése miatt nyilvánosan kitünteti, — ezért a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő sajtó títján elkövetett osztály elleni izgatás bűntet­tének és a Btk. 147. §-ába ütköző bűntett és bűntevő feldíesérese vétségének jelenségeit tüntetik feL A bizottság megállapította, hogy a meg­keresés illetékes hatóságtól érkezett, az össze­függés nevezett képviselő személye^ és a vonat­kozó bűncselekmény között nemi kétséges, zak­latás esete nem forog fenn, javasolja a t. Kép­viselőháznak, hogy Farkas István országgyű­lési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben füg­gessze fel. Kérem a javaslat elfogadását. Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőliáz! Csak né­hány rövid megjegyzést kell tennen^ erre az előterjesztésre, amely most második kiadásban kerül elénk. A mentelmi bizottság 319. számú megkere­sése ugyanis a szociáldemokrata pártnak 1931. évi december hó 8-án tartott pártgyűlésére vo­natkozik, amelyről szóló tudósítást az ügyész­ség egyízben már kifogásolta s belőle inkrimi­nált bizonyos részeket. A mentelmi bizottság ugyanezen az alapon már kiadta Farkas István képviselőtársunkat, mivel azonban a párt az erről a pártgyűlésről szóló tudósítást külön lenyomat formájában is eljuttatta tömegeihez, most ennek a külön lenyomatnak egy külön mentelmi megkeresés és külön bíróság dukál, mintegy klasszikus bizonyítékául mentelmi ülése 1932 november 18-án, pénteken, bizottságunk szorgos munkájának, amely egy roKarói ket bőrt akar ezúttal lehúzni. En azokat az erveket, amelyeket a múlt­kori megkeresés alkalmával — meg kell álla­pítanom, nem nagy sikerrel— előadtam, nem akarom itt megismételni, csak röviden utalok arra, hogy a logikai Összefüggéseknek össze­zavarása, amely mar a muitkori előterjesztés­nek is egyik kirívó gyengéje volt, ebben az előterjesztésben még soKkal klasszikusaoban nyilvánul meg. Egymással összefüggésben nem álló. egymással logikai kapcsolatban nem levő kitételeket egyszerűen egymás mellé nelyez, a. logikai Ősszel aggést ezzel niegb amisít ja, de mindez elég ok arra, hogy mégis könnyelműen vádat emeljen. «Éhezni hagyják az embereket csak azért, hogy a kapitalizmus legféltettebb célja, a pro­fit, ne kerüljön veszedelembe.» Ez volt az ©gyík inkriminált kitétel a múlt alkalommal. Megállapítottam már a múlt tárgyalás során is azt, hogy ez tisztára programmatikus kije­lentés, amely azonkívül véresen és tragikusan igaz, mert a világ termelése megállott azért, mert a kapitalizmus számára prolitlehetőségek ezidoszennt nem mutatkoznak; ahol pedig nincs profit» ott nem füstöl a gyárkémény. Üógi klasszikus megállapítás és ma igazabb, mint valaha. Megállapítottam azt is, hogy az aranynak egyenlőtlen elosztására és felhalmozására vo­natkozó kritikai kitételt kifogásolni tulajdon­képpen csak két tényezőnek, ket országnak volna módjában, illetőleg jogában: az Egyesült Államoknak és Franciaországnak. Ott tudniil­lik felhalmozták az aranyat, nálunk Magyar­országon nem. Hogy az aranynak ebből az egyoldalú felhalmozásából kifolyólag a világ­gazdaságot, a világkereskedelmet, a világ pénzügyeit milyen súlyos károsodás érte és mennyire hozzájárul ez a bénító tényező az egész gazdasági élet megdermedésénez, azt nem kell bizonyítani azok előtt, akik bizonyos, egészen elemi közgazdasági műveltséggel ren­delkeznek. Itt ez megint vádemelés formájá­ban kerül elénk. Végül kifogásolják azt, hogy a pénzváltók és kufárok ellen dörög a Népszava, holott em­lékezniök kell erre az uraknak, úgyis mint ke­resztény alapon álló politikusoknak arra, hogy valamikor régen 1900 egynéhány esztendővel ezelőtt ez nemcsak programm volt, hanem Jé­zus Krisztus korbácsot ragadott és a templom előcsarnokából kiverte a pénzváltókat és a ku­fárokat. Ma ez nem megy olyan könnyen és egyszerűen. Ma a pénzváltók és kufárok ott ülnek a hatalmi pozíciókban, ma ezeket csak törvényhozási úton és a demokratikus népi erőknek megfelelő megszervezésével lehet ezek­ből a hatalmi poziciókból kiűzni, mert 2000 esztendő alatt az első pénzváltástól az államok igazgatásáig és a financkapitalizmuson keresz­tül az államok ügyeinek döntő irányításáig ezek a pénzváltók és kufárok igen nagy kar­riert csináltak és ma bank- és ipari kapitaliz­musnak nevezik őket. Ha valaki a keresztény világnézet alapján áll, akkor helyeselnie kell ilyen szándékot és ilyen intenciót, nem, pedig vádemelés alapjául megtenni. Végül kifogásolják azt és bűntett feldícse­résének nevezik, hogy mi a mi pártgyűlésünk­ről üdvözletünket küldtük a börtönökben ülő elvtársainknak. Ehhez au tán igazán nagy adag politikai elfogultság kell. Ha megnézte volna a tudósító, hogy kik is azok a bűnösök, akikről szó van, — világosan látszik ez az elnök sza-

Next

/
Thumbnails
Contents