Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

412 Az országgyűlés képviselőházának 129 natkozó bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasalja a mentelmi bizottság' a t. Képviselőháznak, hogy Szeder Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Kérem a javaslat elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! A leghatározottabban tagadom, hogy az itt inkriminált füzet, amelyet Dániel Arnold «A mezőgazdasági válság és a magyar nép sorsa» címen írt, osztály elleni izgatást tartalmazna és bármiféle formában is összeütközésbe jönue akármilyen magyar tételes törvénnyel. Ennek a két és fél ívre terjedő füzetnek inkriminálása olymódon, ahogy ez a mentelmi bizottság 318. számú jelentésében elénk kerül, megint tipikus példáia a könnyelmű vádemelésnek, a logikai összefüggésből kiszakított részleteknek válogatás nélkül a Ház elé való dobásának. Már ebből az okból is arra kell, hogy kérjem a t. Házat, hogy itt a mentelmi jog felfüggesztését mint igazságtalant, mint helytelent, mint tipikusan zaklató jellegűt mellőzni méltóztassék. Ha elolvasták — mint ahogy, sajnos, kétségbe kell vonnom, hogy elolvasták — a képviselő urak ezt a két és fél íves füzetet, amely a magyar sors egyik legdöntőbb kérdésével, a mezőgazdasági válsággal és a magyar nép sorsával foglalkozik, akkor megállapíthatták belőle, hogy ennél nyugodtabb és emelkedettebb hangú írás ritkán hagyta el a sajtót az utóbbi évek során. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megállapíthatták belőle, hogy ez tulajdonképpen nem is röpirat, inkább tanulmány. A szerző neve, tudományos működése, kiváló érdemei a magyar mezőgazdasági irodalom terén, mind garancia arra nézve, hogy itt a megismerésnek és a világosságnak terjesztése, nem ped^g szenvedélyek felkeltése lebegett a szerző előtt. De ugyanez volt a célja a füzetet kiadó pártunknak is, mert hiszen a mezőgazdasági népesség széles rétegeihez szól azon az egyszerű, világos és tiszta magyar nyelven, amely előfeltétele annak, hogy a néo lelkéhez hozzá férkőzhessünk, s egy ilyen brosúrának a magyar nép körében való terjesztése minden egyébnek nevezhető, csak osztály elleni izgatásnak nem. Számok vannak ebben, hivatalos statisztikai adatok, többek között Fellner Frigyes érdemes munkáiból adatok tömegének közlése. Inkább forrásmunka ez, inkább történelem, amit előad, és igazán nem mi tehetünk arról, ha ezek a tárgyilagossággal, szinte ridegen oda vetett számok és tények talán méffis alkalmasak, — nem ugyan a gyűlölet felkeltésére és izgatására, de bizonyos kritikai meggondolások elindítására a falusi nép lelkében. Elvégre ez nem lehet bűn, ez nem lehet kifogásolandó. (Weltner Jakab: Itt bűn!) Politikai párt vagvunk. amely a maga Programm ját és a maga elgondolásait terjeszti s minden módon és eszközzel terjeszteni hivatott. A valóság csoportosítása is lehet olyan, — hallottuk az újabb terminológiát — amely izgatásra alkalmas. Ha a valóság izgat, t. Képviselőház, akkor erről a tények tehetnek: tessék a tényeket, amelyek izgatnak, megváltoztatni, de nem perbe fogni azokat, akik ezeket a való tényeket a maguk igazi összefüggésében a nyilvánosság elé viszik. (Buçhinger Manó: Nagyon helyes!) ' ülése 1932 november 18-án, pénteken. A füzetnek nem az a lényege és nem az az igazi tartalma, amit itt néhány, talán három vagy öt kiszakított részlettel elénk tálal a t. mentelmi bizottság. A füzet lényege az itt most általam idézendő két rövid bekezdés és illő volna, hogy azok, akik a magyar mezőgazdaság és a magyar nép sorsát valóban szívükön viselik, felfigyeljenek ezekre a szavakra és ezekre a mondatokra, amelyekkel bizonyítani kívánom azt, hogy ez a röpirat tartalmában, célzatában egészen más, mint ahogyan, megtévesztő módon, azt a mentelmi bizottság ide állítja. Azt mondja a röpirat egyik kitétele (olvassa): «Az ipar válsága Magyarországon nem olyan, mint a nyugati Országokban. Ha azokban ei is fog múlni pár éven belül az ipari válság, Magyarországon nem fog az ipar talpraállani, amíg az ötmillió főnyi dolgozó földmívesnép elszegényedése, elnyomorodása meg nem szűnik.» Hát. aki ezt az országot szereti, aki ennek az országnak dolgozó népével együ

Itérez, az kétségbevonhatja-e ennek a néhány mondatnak abszolút igazságát? Lehet-e egy röpiratot, amelynek gerince és legfőbb gondolatmenete ez a mondat, kifogásolni és inkriminálni? A továbbmenŐ konzekvenciák (olvassa): «Magyarország ipari munkássága már felismeri, hogy az ő egészen különleges rossz helyzete a magyar földművesnép szegénységének, nyomorának következménye; hogy a földműves népmilliók kiszabaduljanak mai válságos helyzetükből, ez nem kevésbbé áll az ipari munkásság, mint a földmunkásmilliók érdekében. Ezt az érdekközösséget ismerte fel a szociáldemokrata munkásság, amikor 1930 szeptemberében megalkotta agrárpro gramm ját, amelynek két legfőbb tétele a mezőgazdasági tÖbMermelés megszervezése és a földosztás.» T. Képviselőház, mi van ebben a két bekezdésben? Benne van mindenekelőtt egy olyan történelmi előrelátás, amely az uralkodó osztályok képviselőiből Magyarországon hiányzik. Benne van a magyar dolgozó földművesnépesség igazi és őszinte, még pedig minden dogmatizmustól mentes szeretete és benne van a falu és város sors>közösségének felismerése és ennek aktív hirdetése a város és a falu dolgozói felé egyaránt. Ez a lényege, ez a tartalma, ez az érdemleges része a füzetnek: a többi kísérő zene. Már csak ezért sem helyes, okos és igazságos eljárás tehát ezt a füzetet inkriminálni. Ha azonban a részleteket, ezeket a meglehetősen logikátlanul elénk dobált részleteket nézem, akkor elsősorban azt látom, hogy a mentelmi bizottság Jelentése kifogásol egy pontot, amelyben az áll, hogy az igazi földreform megvalósítását ez a rendszer elmulasztotta. Ez azonban igaz, ez így van. Amikor ezt erről a helyről is megállapítom, tovább megyek e^y lépéssel és hozzáteszem, hogy viszont a magyar demokratikus államszerkezet, a demokratikus Magyarország ezt a földreformot, amelyet az urak elmulasztottak, végre fogják hajtani az ország és a nép érdekében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a röpirat, hogy az állami budget-ből túlsók jut a magasrangú tisztviselőknek, a katonatiszteknek és a nyugdíjasoknak. Hát nem ebben a Házban beszélt-e Gömbös miniszterelnök úr a pipázó magyarokról? Vájjon csak a pipa iránti nagy előszeretet-e az, amely a hivatalokban a miniszterelnök szerint itt megnyilatkozik, vagy pedig az, hogy ezeknek