Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

32 Az országgyűlés képviselőházának 117. nevezettek mezőcsáti járás felsorolt községeinek területén való tartózkodása és működése csak fokozza a már életveszélyessé vált és elfajult választási küzdelmekkel járó izgalmakat, jelenlétük féktelen agitációval a legmagasabb fokra szított szenvedélyek kirobbanásokra vezetne. Ennélfogva őket az 1898. évi 83.383. számú belügyminiszteri határozat alapján mint olyat, akinek a megjelölt községben való tartózkodása közbiztonság és közrendészet tekintetében meg nem tűrhető, kitiltom és kényszerrel való eltávolítását elrendelem.» (Heyeslés a jobboldalon.) Itt hivatkozás van egy rendeletre, amely 34 esztendővel ezelőtt kelt. (Peyer Károly: Jó, hogy nem mentek vissza a próbaszívási rendeletre. — Derültség.) Ez a rendelet, amelyre a hivatkozás történik, a következőképpen szól (olvassa): «Szabad királyi város tanácsának 1897. évi március 3-iki határozatát, amely szerint a rendőrkapitány által elsőfokú határozat helybenhagyásával M. István X. Y. illetőségű napszámos M. város területéről kitiltatott, a nevezett által beadott írásbeli fellebbezés folytán megváltoztatom és M. Istvánt M.-ről való eltávozás kötelezettsége alól felmentem, mert azon körülmény, hogy nevezett a városban engedélynélkül tartózkodik és települési engedélye nincsen, valamint azon további körülmény, hogy jogtalan elsajátítás vétségével gyanusíttatik, nem képezhetnek törvényszerű indokot arra, hogy nevezett egyén a város területéről kitiltassék.» (Zaj és derültség a baloldalon.) T. Ház! Harmincnégy esztendővel ezelőtt a magyar j belügyminiszter egy határozatot hozott, amelyben még egy lopással vádolt egyénnek a város területéről való kitiltását se hagyta jóvá és most ugyanezen rendelkezésre való hivatkozással történik meg az, hogy feddhetetlen életű embereket, ügyvédeket, papokat, bankigazgatókat kiutasítanak az ország valamely városából, hivatkozással erre a rendeletre. Kérdem, honnan veszik ezt a bátorságot ezek a hatóságok ahhoz, hogy ilyen intézkedéseket tegyenek

1

?

1 (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tudatlanságból! A miniszter megvédi őket! — Zaj.) Bocsánatot kérek, nem ezen múlik. Ebben a határozatban az indokolási részben csakugyan van szó egy elvi álláspontról, de magáj ban a határozatban, amely minden jogtudó ember előtt az irányadó és nem az indokolás, abban semmiféle jogalap nincs adva arra, hogy az igen t. belügyminisztérium tudtával a főispán utasítására a főszolgabíró ezt a személyes szabadságba ütköző és a büntetőtörvénykönyv szerint büntetendő hivatali visszaélést elkövesse. Ebben a rendeletben a következők foglaltatnak: «Az 1886 : XXII. te. ugyanis nemcsak a magyar állampolgárnak, hanem még a külföldinek is szabad költözködési és lakhatási jogát biztosítja és csak a külföldiekre nézve szabja meg az, hogyha a községben állandóan lakni akarnak, tartoznak ezt bejelenteni és lakhatási engedély nélkül a községben állandóan nem lakhatnám és lakhatási engedély hiányában a községből való távozásra rendőri - kényszerrel is szoríthatók. Magyar honpolgár azonban csak azon esetben tiltható ki és távolítható el kényszerrel nem illetőségi községéből, ha ottani tartózkodása közbiztonsági, közréndészeti és közerkölcsiségi tekintetekből meg nem tűrhető.» Hát hol van erre az indok? Mivel tudta alátámasztani az általános frázisokon kívül az a főszolgabíró az álláspontját? Az a református pap, az a bankigazgató és az az ügyvéd a közerkölosiség, a közbizton ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. ság és a közrendészet tekintetéből nem tűrhető? Az a járásbíró, hadbíró olyan egyén, akit ki lehet tiltani? Mélyen tisztelt uraim, tudják önök, hogy mi ez? Közigazgatási banditizmus. (Zaj. — Szilágyi Lajos: Ha ez az, akkor 1922-ben is az volt! — Kas sa y Károly: Tíz év elmúlt már azóta. Mit akar azzal az 1922-vel? — ZajElnök csenget.) T. Ház ! Mezőcsát községében 1.800 választó van. Avégből, hogy a választás során a szükséges rendfenntartás eszközölhető legyen pártunk részéről és hogy a szükséges szervezeteket kiépítsük, a választás előtt körülbelül egy héttel a község hat helyén hat irodahelyiséget béreltünk ki és noha senkinek semmi köze ahhoz, a magyar törvények szerint, hogy ki, hol, milyen helyiséget bérel ki, mert ez magánügy, ennek dacára megint csak óvatosságból mind a hat helyiséget a főszolgabírónál bejelentettük azzal, hogy ebben a hat helyiségben fognak a párt szervezetei összejönni, hogy a választás napján a választás könynyebben legyen lebonyolítható. A főszolgabíró úr azt tudomásul vette és a párthelyiségeket mi frekventáltuk is. A tegnapi napon múlt egy hete annak, hogy a főispán urat felkerestem és őt arra kértem, intézkedjék abban a tekintetben, hogy ezek a helyiségek tovább használhatók legyenek, mert az előző nap este csendőrök jelentek meg a párt helyiségekben és onnan kihajtották, kikergették erőszakkal az embereket. A főispán úr ezt tudomásul vette és Ígéretet tett arra nézve, hogy majd talán valami áthidalást fog találni és ez az áthidalás az volt, hogy másnap a csendőrök közölték velünk, hogy többé ne merjük a párthelyiségeket látogatni. Kérdezem a t. belügyminiszter urat és kérdem az igazságügy miniszter urat, ki felelős ezért a házjogsértő cselekményért, ezért a magánlaksértésért ? A főispán úr felel-e érte, vagy azokat a szerencsétlen csendőröket fogják-e odaállítani, akik nem tudtak nekünk írásbeli bizonyítványt produkálni arra nézve, hogy ők utasítva lettek arra, hogy ezt a bűncselekményt elkövessék ? T. Ház ! Természetes, hogy amikor a belügyminiszter úr ma egy hete, tehát két nappal a választás előtt Kun Béla képviselő úrnak az intervenciójára azt a korrekt álláspontot foglalta el, hogy a választási irodák számára szükséges egyéneket nem lehet a kerületből kitiltani és ennek következtében akceptálta azt a jogos és törvényes álláspontot, hogy ott nekünk a választás szervezését végezni jogunk van, akkor egy napra megtörtént az intézkedések levokálása. A választás napján azonban reggel, amikor a munka kezdetét vette, a választási irodákban megjelentek a csendőrök és minden irodahelyiségből az ott szervezési munkát végző embereket egyszerűen kiutasították. Ki felelős ezért a büntetendő cselekményért, mélyen tisztelt belügyminiszter űr? (Friedrich István '

% Senki !) Felel-e érte a borsodi főispán, felelősségre fogja-e vonni őt ezért valaki ? Ezeknek az intézkedéseknek ez a karaktere annyira szembeötlő, hogy természetesen az lett a konzekvenciájuk, hogy azok a kisbasák, akik ott látták, hogy az ingujjra vetkőzött főispán vezeti, még pedig így vezeti a választást, vérszemet kaptak, a községi jegy2Ők házról-házra jártak. Számtalan jegyzőkönyv áll itt rendelkezésünkre, amelyeket a belügyminiszter úrnak rendelkezésére fogunk bocsátani és amelyek miatt a magyar bíróságok előtt a büntető eljárást minden egyes adat szempontjából meg fogjuk indítani, hoary végre példa statuáltassék ezekkel az eljárásokkal szemben. Ezek a jegyzők megkapták a főispántól a buzdítást, házról-házra, embertől-emberhez jártak, megvolt a vakmerőségük ahhoz, hogy akkor, amikor nekünk nem lehetett kidoboltatni azt, hogy párt-