Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. gyűlésünk, programmbeszéd-gyülésünk lesz valamely községben, kidoboltatták azt, hogy az összes hadirokkantak és hadiözvegyek jelenjenek meg a községházán, mert aki megjelenik, annak 25%-os adókedvezményt fognak nyújtani. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobb felöl : Önök meg adóelengedést ígértek!) Jegyzőkönyvek vannak arra nézve, hogy a választás napjának reggelére, 7 órára dobszóval a községházára hívták a hadirokkantakat és a hadiözvegyeket. Mi pedig hiába sürgönyöztünk önnek, belügyminiszter úr, hogy intézkedjék, hogy dobszóval hirdettessék ki az, hogy ez törvénytelen intézkedés, mert mi legalább nem tudunk arról, hogy ön intézkedett volna, pedig önnek erkölcsi és politikai kötelessége lett volna nyomban kiadni ilyen intézkedést- (Hegymegi Kiss Pál: Saját választásán is elkövették! Itt van a jegyzőkönyv!) Kérdezem önöktől, mélyen t. uraim,, mit szólnak ahhoz a közigazgatási metódushoz és kérdezem, nincs-e igazunk nekünk, ba önöknek szemrehányást teszünk és azt mondjuk: ez pedig nem a magyar állam, nem a magyar nemzet törvényes közigazgatása, hanem egy pártközigazgatás, amely a lejtő felé viszi ezt a nemzetet, amely beteg rendszernek rettenetes következményei lesznek. Beszédem alatt sokszor hallom Szilágyi képviselőtársamtól, hogy 1920-ban, vagy 1922-ben (Szilágyi Lajos: 1922 ben!) mi is ezt csináltuk. (Szilágyi Lajos: Ugyanazt! Gömbös, Eckhardt, Ulain !) Nekem nem sok részem volt abban, hogy ezek megtörténtek, de igaza van önnek mélyen t. képviselő úr, hogy akkor, azon a napon léptünk a lejtőre és ime itt a bűnhődés, az ország erkölcsi pusztulása! (Zaj a középen.) Igazuk van önöknek, mélyen t. uraim, és, ha én itt felszólalok, azt azért teszem — ha részem lett volna benne, nyiltan, itt a nemzet színe előtt mea culpat mondanék, — mert nem lehet a dolgokat a végletekig vinni. A magyar nép, amelyet az önök minisztere kultúrfölénnyel nevelt, amelynek nevelésére 100 és 100 milliókat költöttek, a magyar nép, amelyről nyugodtan .merem állítani, hogy a világ minden népei között józanság, becsületesség, tisztesség dolgában az első, a legkülönb (Ügy van! Úgy van! Taps.) nem fogja végletekig tűrni azt, hogy ilyen közigazgatási rendszere legyen (Weltner Jakab: Önök szerint a titkos választójogra éretlen!) Tudják-e azt az igen t. képviselő urak, hogy ez a rendszer hová fog vezetni? Ha nem, megmondom. (Farkas István: Anarchia van máris!) Mélyen t. uraim, oda fog vezetni, hogy rövidesen két párt lesz ebben az országban: a hatóság és a magyar nép. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbatoldalon.) Ezt akarják önök? (Felkiáltások a szélsÖbalotdalon: Most is így van!) Hát nem az a kötelességünk, hogy a hatóság tekintélyét növeljük? Hát nem nekünk törvényhozóknak a kötelességünk elsősorban az, hogy a törvények tiszteletéről gondoskodjunk, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) hogy a hatóságokat rákényszerítsük arra, hogy a törvényeket tiszteljék? (Kun Béla: Be kell hozni a titkos választójogot!) Mit gondolnak, mélyen t. uraim, bekötött szemmel él a magyar nép? Azt gondolják, mélyen t. uraim, hogy a magyar nép nem látja azt, ami a szeme előtt történik, hogy a magyar paraszt, a magyar kisiparos, a magyar egyszerű ember — hogy ne is beszéljek a magyar úri társadalomról — nem érzi azt a nyomást, amelyet hatósági részről fejtenek ki vele szemben és hogy azt nyugalommal, helyesléssel fogadja? Megbotránkozik, ezen igen t. uraim, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon) és e megbotránkozás nyomán fakadó undornak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. 33 hullámai, sajnos, nemcsak azokat, akik okozzák, de azokkal együtt azokat is, akik nem okai ennek, el fogják söpörni. Mindannyiunk érdekében, az önök és a magunk érdekében, a magyar nemzet intelligens társadalma érdekében és az egész magyar nemzet sok milliója érdekében kérve-kérem önöket, elsősorban önt, gróf Károlyi Gyula, egy nagy történelmi név birtokosát, egy férfiút, akinek jelleméhez, tisztességéhez kétely nem fér, kérem önt, a történelem előtti felelősségre való hivatkokozással : vigyázzon, állja útját annak, hogy ezen a lejtőn a nemzet tovább csússzék, mert a következményekért a történelem előtt, de egyébként is benn a társadalom keretein belül ön is felelős lesz, gróf Károlyi Gyula miniszterelnök ! (Úgy van ! Úgy van ! — Taps- a bal- és szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó : Már most is felelős ! — Malasits Géza : Mi történik 1 Ha valami baj van, megszöknek innen ! — Zaj!) Elnök : Csendet kérek ! (Propper Sándor : Van már a kontóján éppen elég !) Ulain Ferenc : Ez a választás egy lépéssel lejebb vitte a nemzetet azon az úton, amelyen a tízéves rendszer alatt járt, mert ott, abban a kerületben szembekerült a hatóság és a nép. A hatóság iránti tisztelet, amely szükséges, amely egy rendesen kormányzott országban mindig meg is van, nagymértékben megingott. De, mélyen t. Képviselőház, nemcsak ez a vesztesége, nemcsak ez a kára lett ennek a választásnak. Nem mulaszthatom el azt, hogy reá ne mutassak arra, hogy határtalan könnyelműséggel, lelkiismeretlenséggel és felületességgel, de természetesen törvényellenesen is felhasználtatott kortescélokra maga a csendőrség is. (Ügy van ! Ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől és középen.) Ennek az országnak ez volt egyik legféltettebb, legnagyszerűbb, legmegbízhatóbb intézménye. (Jánossy Gábor : Nemcsak volt, az is !) A magyar csendőri intézmény, mélyen t. képviselő urak, évtizedeken keresztül büszkesége volt a magyar közéletnek, a magyar politikai berendezkedésnek. (Ügy van ! Ügy van ! balfelől ! — Jánossy Gábor : Az is !) A csendőrt a paraszt mosolygó arccal fogadta, a csendőr biztonságot jelentett, (Ügy van ! Ügy van !) a csendőr egy fogalom volt a magyar nemzet közéletében. Kérdezem, mélyen t. képviselő urak, vájjon ez a fogalom ilyen tiszta formában megmaradhat-e, ha nap-nap után azt fogja a magyar társadalom tapasztalni, hogy a csendőr nem a jogok tisztelete végett jár el, hanem politikai kortescélok érdekében használtatik fel ? (Ügy van ! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől. — Elnök csenget. — Malasits Géza : Egységespárti cseléddé degradálták !) Elnök : Csendet kérek ! Malasits képviselőurat rendreutasítom ! (Bessenyey Zénó: Minden feljelentésükre negyedóra múlva ott volt a hadbíró. — Malasits Géza: Az ördögöt porlik az édesanyjánál !) Malasits képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Még egyet sem büntettek meg! — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat már kétszer figyelmeztettem. Ulain képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy a csendőrség a törvény védelme alatt áll, a csendőrség a törvényi védelmezi, a képviselő úr egy ilyen testület ellen, amely a törvény alapján áll és a törvény védelmére van rendeltetve, ilyen általános támadást nem intézhet. (Helyeslés jobbfelől.) Ulain Ferenc: Az elnöki figyelmeztetés előtt tisztelettel meghajlok, engedje meg azonban a mélyen t. többség, hogy leszögezzem azt, hogy nekünk ebben a Házban mindnyájunknak jogunk van mindent bírálat tárgyává tenni. (Ügy van! 5