Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-128
Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. 395 javaslatot a pénzügyminiszter úr azzal az indokolással utasította vissza, hogy meg fog jelenni egy adóstatisztika és ebben az adóstatisztikában azután majd szó lesz ezekről az urakról, kimutatást kapunk arról, hogy kik azok, akiknek az adóhátralékuk 5000 pengő, vagy még ennél is több. Azóta megjelent ez az adóstatisztika és előttünk fekszik. Azonban nyoma sincs ebben annak, hogy névszerint volnának feltüntetve azok az urak, akik elfelejtették, vagy nem akarták az utóbbi időkben adójukat befizetni. (Krüger Aladár: Vagy nem tudták!) ítassay igen t. képviselőtársam már a 33-as bizottság ülésén is szóvátette ezt a kérdést. Rámutatott arra, hogy mennyire megnyugtatná a magyar közvéleményt, ha a kormány leközölné azok nevét, akik késedelmesen fizetik be adójukat. Itt nagyadózókról van szó. Ha tehát a kisadózókat végrehajtják, ha a kisadózókat csendőrrel és egyéb közigazgatási eszközzel presszionálják arra, hogy adójukat fizessék be, akkor annál inkább elvárható az adófizetés a nagyadózóktól. Annakidején Korányi pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy ő a megszégyenítésnek ezt az eszközét nem veheti igénybe, ellenben erről a helyről szólítja fel azokat a nagyadózókat, hogy végre restelljék el magukat és fizessék be adójukat. Persze, hogy ezek a nagyadózók (Peyer Károly: Mind befizették az adójukat 1 ?) nem nagyon restelltek el magukat, nem. nagyon fizették be adójukat, úgyhogy az új kormány kormányralépésének első napjaiban kénytelen volt egy szigorú hangú rendeletet kibocsátani, amelyben felszólította ezeket a jeles hazafiakat arra, hogy végre-valahára fizessék meg adójukat. Ezek között az urak között igen sok nagybirtokos van, igen sok kapitalista van, igen sok előkelő társadalmi állású egyén van, aki a klubban, a kaszinóban, a párthelyiségben nagyszerűen tud szavalni az adómorálról, nagyszerűen tud beszélni arról, hogy mit kíván a magyar haza, nagyszerűen tudja szidni a szocialistákat és nagyszerűen tud alkalmazkodni a miniszterelnök úr programmjához, a nemzeti koncentrációhoz, amelyből természetesen a «gaz nemzetközi szocialisták» ki vannak zárva; mindenről beszél az ilyen hazafi, csak arról nem beszél, hogy Ő miért nem fizeti be az adóját. Nem beszél pedig azért, mert a multak tapasztalatai szerint számíthat arra, hogy adóamnesztiát kap, hiszen nem egy esetben történt meg, hogy a pénzügyminiszter egészen könnyelmű módon az ilyen egyéneknek adóamnesztiát adott, erre számítva, ők ma késedelmesen fizetik be az adójukat. De vannak fölös számmal ezek között olyanok is, akik arra számítottak, hogy a mai rossz gazdasági viszonyok mellett fog gyengülni a pengő és el fog következni az az idő, az a számukra boldog idő, amely 1921—22-ben volt, amikor egy jó vacsora árán meg lehetett az egész évi adót fizetni; azt gondolják ezek az urak, hogy el fog jönni megint az az idő, amikor ismét rossz pénzzel, rossz pengővel lehet adójukat kifizetni. A miniszterelnök úr is beszélt .adómorálról és felszólította a magyar társadalmat, hogy tegyen eleget adózási kötelezettségének. De én erre azt mondom, hogy az adómorál elsősorban az államnál kezdődik, az államnál és a kormánynál^, a kormánynak kell jó példával előljárni és olyan adórendszert létesíteni,, amely nem igazságtalan, amely nem Mária Terézia-korabeli felfogás alapjában gyökerezik: a nagyokat kímélni, a vagyonnal szőrmentén bánni, hanem olyan adózási rendszer, •amely legalább nagyjában, ha nem is száz százalékig,, mert ez majdnem lehetetlen kapitalista államban, de legalább megközelítőleg igazságosiam osztja fel az állam terheit és az adók nagy részét azoknak a vállaira zúdítja, akik azt bírják és akik az államban való élés előnyeit sokkal jobban élvezik, mint a dolgozó néposztály bármely rétege. Itt kezdődik tehát a morál és ott folytatódik, hogy azok az államfenntartó elemek akik mindig fennen hangoztatják nagy hazafi s águkat}, akik nem tudnak elég erős jelzőt mondani reánk szociáldemokratákra azért, mert nemzetközileg érzünk, elsősorban azzal amitassák meg, hogy jó hazafiak, azzal mutassák meg, hogy valóban államfenntartó elemek, hogy fizessék be az adójukat. Mert az nem tanúskodik morálról, amit az egyik dunántúli püspök úr mondott a pénzügyminisztérium egyik magas állású tisztviselőjének: «Peirsze, persze, tartozom adóval,, több mint százezer pengővel, de nézze,, nekem most nincs pénzem,» 55.000 pengő évi jövedelme van ennek az úrnak és azt mondja, hogy most nines pénze. S így folytatta: «De most alkudozom egy amerikai emberrel egy kép árára nézve. Ha eladom ezt a képet, megfizetem az adótartozásomat.» Ha pedig az az amerikai ember 5 évig nem fog Magyarországra jönni tárgyalni, akkor őnaigyméltósága, 55.000 pengős évi jövedelme mellett is, 5 évig nem fog adót fizetni, S ilyen jeles hazafi nem egy van a Dunántúlon, hanem többen vannak ilyenek, vannak köztük bárók» grófok, hercegek vannak plebeiusok is; die nem fontos a származásuk, hanem az a fontos* hogy aki morálról prédikál, pláne adómorálról, elsősorban mutasson sajátmaga példát azoknak a polgároknak, akik bizony nagyon keservesen nyögik ki adójukat. Pacsán, Szentmártonkátán az adózók vérrel fizették meg, hogy nem akarnak... (Vargha Imre: Ügy van! Nem akarnak!) illetőleg nem értik az adómorált; vér folyt, mert az államnak kell az adó. Ha tehát lefelé ilyen kíméletlen az állam, akkor legyen kíméletlen felfelé is, ne legyen a pénzügyi kormánynak Janusarcaj, egy, amely a nagybirtok, a nagyvagyon felé mosolyogva néz és kuncogva kéri az adóhátralékot, s egy másik kemény zsandár area és ezer körme, amellyel nekimegy a szegény adózóknak. Egyenlő mértékkel mérjen a pénzügyi kormány, akkor lehet az emberektől adómorált követelni. Mondom,, mindennél fontosabb. hogy a kormány kövesse a jó morált azzal, hogy olyan adórendszert létesít, amely maga is erkölcsi bázison nyugszik^ nem úgy. imint a mai adórendszer, amely a nagyok, a hatalmasok felé kíméletesebb* a szegények felé pedig a mértéktelen kizsákmányolásra van felépítve. Tisztelettel benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): «Utasítsa a Ház a pénzügyminiszter urat, hogy 60 napon belül terjesszen a képviselőház elé oly kimutatást, amely tartalmazza az 5000 pengőnél többel tartozó adóhátralékosok névjegyzékét». (Helyeslés.) Hadd lássa egyszer a polgári közönség, hogy kik azok, akik tartoznak. Tegnapelőtt vagy tegnap, ha nem tévedek, egyik képviselőtársam a túlsó padokról arra kérte a pénzügyi kormányt, legyen a szegény emberek iránt kíméletesebb és utasítsa közegeit arra, hogy kevesebb kíméletlenséggel hajtsák be az adókat. En azt gondolnám, hogy
