Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

Az Országgyűlés képviselőházának 128. is kérem, hogy a Ház utasítsa vissza erről a nemzetközi egyezményről szóló jelentést, tárgy altassa újra a bizottsággal és annak elfogadása esetén terjesszék azt ismét a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólani! (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Az államtitkár úr kíván nyilatkozni. Vargha Imre államtitkár: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az ellenzék igen t. szónokai, különösen Peyer képviselő úr nagy szakértelemmel ás tárgyilagossággal tárgyalták ezt a kérdést. Előadásában, beszédében igen sok megszívlelni való mondandója volt, amit a kormány és különösen a pénzügyminiszter a maga részéről a legkomolyabb bírálat és tárgyalás alá kíván venni. Ennek ellenére kénytelen vagyok kérni, hogy a képviselő úr határozati javaslata ne fogadtassák el és a kormány jelentése, amint az megtörtént, elf ogadtassék. (Propper Sándor: Hol a logika!) Ennek indoka nem az, mintha a kormány mereven el kívánna zárkózni azelől, hogy a bányamunkásoknak jogos igényei és kívánságai kielégíttessenek, (Kabók Lajos: Félnek a bányatulajdonosoktól, az az indoka! — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hanem az. hogy ennek az egyezménynek esetleges becikkelyezése ezt a kérdést meg nem oldja (Propper Sándor: Legalább is előbbre viszi!) és ezzel ez a kérdés nemhogy elintézést nem nyer, hanem hosszú, egészen bizonytalan időkig elhalasztatnék. (Ügy van! jobb felöl.) Nagyon jól méltóztatnak tudni, éppen a t. képviselő urak, akik olyan alaposan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy az egyezmény hat hónappal azután lépne életbe, amikor az ott felsorolt hatalmak közül kettő ezt az egyezményt már ratifikálta. Ma még egyetlenegy állam nem fogadta el és nincs is reménység arra, Ih'ogy ez az egyezmény valaha is életbe lépne. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Azzal tehát, hogy a magyar törvényhozás ezt az egyezményt ratifikálja, a munkásoknak helyzete semmivel sem javul, reménye sem igen lehet, mert hiszen Peyer képviselő úr — aki e pillanatban nincs itt. aki ennek a kérdésnek alapos ismerője, hiszen ő maga ott volt az egyezmény tárgyalásánál — maga is bizonyos célzásokat tett arra, hogy két állam vitáján és versengésén, amely az egész széntermelést dominálja, nevezetesen Németországnak és Angliának egymással való versengésén múlik az egész elfogadása. Ettől függővé tenni a kérdést, az én meggyőződésem szerint, nem volna elsősorban a munkásságnak érdeke. Ha ezt az egyezményt a törvényhozás ma ratifikálná, ez útját állná annak, hogy ezt a kérdést belátható időn belül esetleg jobban, esetleg helyesebben is szabályozhassák. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést tudomásul venni és én a magam részéről kijelenthetem, hogy a kormány ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozik, és rövidesen a munkaidők szabályozásával kapcsolatban ezt a kérdést is lehetőleg minden igény kielégítésével meg kívánja oldani. Kérem a jelentés tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nines, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Ház a jelentésben ismertetett egyezmény tartalmát vegye tudomásul, a 1932 november 17-én, csütörtökön. 391 további mtézkedéseket pedig mellőzze, szemben Peyer Károly képviselő úr határozati javaslatával. (Ipen! Nem!) Akik elfogadják a bizottság javaslatát, méltóztassanak feláilani. (Megtörténik. — Propper Sándor: Ez az új stílus!) A Ház a bizottság javaslatát elfogadja, az egyezmény tartalmát tudomásul veszi, a további intézkedéseket pedig mellőzi. A most, letárgyalt javaslatot tárgyalás és hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik a magyar kirájyi pénzügyminiszter jelentése Budapest székesfőváros, valamint egyes törvényhatósági joggal felruházott és megyei városok részére az 1929:XXIX. te. 3. és 6. §-ai alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában, (írom. 202, 355) Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1929:

XXIX. te. 3. és 6. §-ai alapján egyrészt városrendezési szempontból, de főként talán szociális okokból felhatalmazást kapott a pénzügyi kormányzat, hogy Budapest székesfőváros meghatározott területeire nézve harmincévi rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezhessen. Az említett törvény a lakásépítési tevékenység szélesebbkörű kiterjesztésére való tekintettel további felhatalmazást adott a pénzügyi kormányzatnak, hogy egyes törvényhatósági, valamint megyei városok részére előre meghatározott területen az új építkezéseknél 20—25. kivételes esetekben pedig Budapest székesfőváros építkezéseihez hasonlóan 30 évi rendkívüli ideiglenes házadómentességet is engedélyezhessen. A megadható házadómentességnél arra is felhatalmazást adott a törvény, hogy a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértőleg ezt az ideiglenes házadómentességet a községi pótadókra is kiterjeszthesse. Mivel azonban a községi pótadómentesség élesen belevághat az egyes törvényhatósági és megyei városok egész gazdálkodási rendszerébe, különösen községi költségvetésébe, azért, mert egyfelől az ilyen új építkezések kapcsán, amelyekkel a belterület talán nagyobb mértékben kiterjesztetnék, utcák rendezése és közmüvek felállítása válnék szükségessé, ami különleges terhekkel sújtaná az egyes városok költségvetéseit, de másfelől állampénzügyi szempontból is igen fontos a házadómentesség megadásának az ellenőrzése, — hisz tudvalevő, hogy a harmincévi házadómentesség azt jelenti, hogy az építtető az építési költségeknek körülbelül 50%-os megtakarítását éri el — ennek következtében a törvény úgy intézkedik, hogy a megadandó házadómentesség feltételeit és ennek az egyes városok bizonyos területeire való kiterjesztését, valamint a községi pótadómentességet is a pénzügyi kormányzat a belügyminiszterrel egyetértőleg állapíthassa meg. T. Ház! A törvény 9. §-a a megadott házadómentességeket a törvényhozás ellenőrzése alá kívánja helyezni, s ezért a pénzügyminiszter ebből a célból terjesztette a törvényhozás elé az előttünk fekvő jelentését. E^ jelentésében beszámol a pénzügyminiszter arról, hogy az 1931 március 26-án tett jelentése óta Budapest székesfőváros, továbbá Debrecen és Sopron törvényhatósági joggal felruházott városok, valamint Esztergom, Nyíregyháza, Űjpest és Veszprém megyei városok részére a felsorolt helyeken építendő házakra nézve a rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezi. Ezeket tartalmazza az előttünk fekvő jelen55*