Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-117
-4.2! országgyűlés képviselőházának 117. i ván: Az a foglalkozásuk!) Az a rendszer, amely a főszolgabírákat erre használja fel, nem a nemzet erkölcsi javainak a felépítéséhez vezet, az a rendszer az erkölcsi javak lebontásához veze't, ezzel együtt a nemzet elpusztítását fogja előidézni s előidézi azt, hogy az az egyszerű ember, akiben talán még van egy parányi tisztelet irántunk, úgynevezett urak iránt és a hatóság emberei iránt, minél többet lát ezekből a jelenségekből, annál kisebb tisztelettel fog viseltetni irányunkban s elkövetkezik egyszer az az időpont, amikor az ő számára is betelik a pohár. Ebben a kerületben hét község- van s a választók száma mindössze 4500 ember; ebben a kerületben a főispánon s az odarendelt három idegen főszolgabírón kívül ott ténykedett az aktív főszolgabíró, a tiszteletbeli főszolgabíró és két tiszteletbeli szolgabíró. Nyolc közigazgatási ember tartott megszállva hét községet a főispánnal az élén. Ezenkívül minden községben kivétel nélkül volt egy községi jegyző és több községben még adóügyi jegyző és segédjegyző. Kérdezem: hát kell-e ebben az országban valakinek magyarázni azt, hogy Csaton a hatóság munkában volt? Melyik hatóság, mélyen t. képviselő urak 1 ? Az a hatóság, amelyről az a törvény, amelyet önök t. többség, 1925-ben hoztak itt a választással 'kapcsolatosan, azt mondja, (Zaj jobb felől.) hogy: «állami, törvényhatósági vagy rendezett tanácsú városi köztisztviselő, továbbá községi (kör)jegyző (segédjegyző) nem vehet részt saját hivatali működése területén választási pártgyűlés vagy pártünnepély összehivásában vagy rendezésében; nem lehet ilyen pártgyűlésnek elnöke vagy jegyzője; nem fogadhat el ilyen pártgyűléstől megbízást, nem vehet részt a képviselőjelölt körutazásában; végül nem gyüjtheti össze és nem vezetheti a szavazás helyére a választókat.» (Malasits Géza: Mikor tartották ezt be! — Zaj.) Itt van t. uraim, önök hozták ezt a törvényt, amellyel előírták a hatóságok számára azt, hogy nekik pártatlanoknak kell lenniök. Hát kérdezem pártatlanság-e az, amely itt lejátszódott, amikor a hatóság embereit így állították be kortesmunkákra a kormánypárt érdekében. Ezen bűnök, ezen ténykérdések alapján azonban a törvény intézkedései szerint (olvassa): «Az ellen a köztisztviselő ellen, aki a megállapított (tilalmak valamelyikét megszegi, az előbbi paragrafus rendelkezéseinek megfelelő fegyelmi eljárásnak van helye.» » A hatóság emberei tehát törvénybe ütköző ténykedéseket követtek el. Kérdezem a belügyminiszter urat, ha majd meg fogja tőlünk kapni az adatokat, meg fogja-e indítani a fegyelmi eljárást ezek ellen az egyének ellen? Leszögezem _ azonban, hogy a belügyminiszter úr nagyon jól tudta, mert naponként telefonon értekezett Maczky Emil borsodmegyei főispánnal, hogy a^ főispán hivatalos helyiségéből, Miskolcról áttette tartózkodási helyét Mezőcsátra (Propper Sándor: Ingujjban!) és a belügyminiszter úrnak sürgönyileg jelentettük azt, hogy szabadság ürügye alatt három főszolgabíró ott tartózkodik a kerületben és felkértük őt arra: intézkedjék, hogy ezek az urak onnan eltávolíttassanak, hogy ezek az urak ott törvénybe ütköző cselekedeteket ne kövessenek el. A belügyminiszter úr azonban nem intézkedett, nyilvánvaló jeléül annak, hogy azonosította magát azzal a rendszerrel, amely rendszer nem válik díszére másnak, mint az olyan lése 1932 szeptember 2-án, pénteken. 31 népnek, amely lecsúszott már a Dráva és a Duna alá, le a Balkánig. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. (Szilágyi Lajos: Ezt a rendszert 1922-ben kezdték és akkor tetszett önnek!) Kérem Ulain képviselő urat, maradjon a házszabályok által részére biztosított keretek között. (Szilágyi Lajos: Engem is robbantani akartak! — Friedrich István: Ez is igaz! Akkor kezdődött! — Szilágyi Lajos: Akkor jólesett!) *: Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Miután beszédidőm két perc múlva lejár, azzal a kéréssel fordulok a t. Házhoz, hogy nekem egy órai meghosszabbítást engedélyezni szíveskedjék. Elnök: Kérem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a beszédidő meghosszabbítását megadni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház a meghosszabbítást megadja, tessék beszédét folytatni. (Eckhardt Tibor a terembe lép. — Elénk éljenzés a baloldalon.) Ulain Ferenc: Már most engedjék meg, hogy a borsodmegyei főispán úr intézkedéseinek és ottani tevékenykedéseinek egyes fázisait leszögezzem. Mindenesetre a legszembeszökőbbek egyike az, hogy a főispán úr csütörtökön, tehát tegnap egy hete, egy fesztelen és, mondhatnám talán, barátságos beszélgetés során, amikor én azzal a kéréssel fordultam hozzá, hogy további kellemetlenségek és összeütközések elkerülése végett az általam neki benyújtandó jegyzékben felsorolt 12—14 egyénnek, akik nekünk választási irodáinkat vezették, tartózkodási engedélyt adjon a mezőcsáti kerületben, akkor tőlem átvette a jegyzéket azzal, hogy ő majd intézkedni fog. Le kell szögeznem, hogy nekünk ilyen engedélyt kérnünk nem kellett. (Friedrich István: Magyar állampolgárok részére!) Magyar állampolgárnak ebben az országban mindenféle engedély nélkül szabad mindenütt^ tartózkodnia, (Szűcs István: De a szolgabíráknak is!) de az ellentétek és kellemetlenségek elkerülése végett ^túlzott óvatosságból előterjesztettem ezt^ a kérést és a főispán úr átvette a délelőtti órákban tőlünk a névjegyzéket. Este 11 órakor megjelentek a csendőrök nálunk, elhoztak hozzák 13 vagy 14 kiutasító végzést, amelyeken úgy intézkedett a főszolgabíró, hogy azoknak az egyéneknek, akik a névjegyzéken szerepeltek, csendőrkényszerrel azonnal el kell hagyniok a mezőcsáti kerületet. (Szilágyi Lajos közbeszót. — Friedrich István: Te is elszenvedted ezt 1922-ben.) T. Képviselőház! A főszolgabíró ezt az intézkedést megtette nemcsak azokkal szemben, akik akkor már ott voltak a mezőcsáti kerületben, de megtette azokkal az egyénekkel szemben is, akik még ott sem voltak a kerületben, akik még Budapesten tartózkodtak és csak vasárnap voltak lejövendők. Így kiutasította már csütörtökön Tildy Zoltánt, a független kisgazdapárt ügyvezető alelnökét, dr. Manndorf ügyvéd urat, dr. Artinger Imre bankigazgató urat és kiutasított minden olyan egyént, ^aki a mi névjegyzékünkön szerepelt. A kiutasítás indokát majd felolvasom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindezt el kell itt mondanom azért, hogy az a hipokrízis is nyilvánvalóvá váljék, amellyel itt a törvények mögé húzódnak azok, akik nem merik a törvényt nyíltan és bátran megszegni. Ebben a határozatban, amely a kiutasítást tartalmazza, a megokolás a következő. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon, — Olvassa).' «Fenit-
