Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. • Kabók Lajos: T. Képviselőház! Akiknek alkalmuk volt az újabb időkben a széntermelést a bánya mélyén látni és akiknek alkalmuk volt ilyesmit régebben is látni, azok meg tudják tenni az összehasonlítást s azok látják a különbséget ós tudják, hogy a pneumatikus réselő- és fúrógépekkel sokkal, de sokkal nagyobb termeléshez lehet eljutni. Akik ott lent jártak, tapasztalták azt, hogy a rázókészülékek tökéletesedése a legnagyobb mértékben segítette ellő a széntermelést és a legnagyobb mértékben tette feleslegessé a bányamunkások kézi munkaerejét. Akár ezeket, akár az, osztályozó gépek tökéletesítését vizsgáljuk, mind csak arról tanúskodnak, hogy a széntermelés technikája óriási módon haladt előre és ennek következtében a bányamunkások kézi erejére most már nincs szükség olyan mértékben a technikai fejlődés miatt sem, de a fogyasztás csökkenése miatt sem. Mindez szintén azt követeli meg, hogy a munkaidő tekintetében történjék rövidítés, mert a munkaidő rövidítése nemi jelentéktelen mértékben tud hozzájárulni a bányamunkások körében kialakult nagymértékű munkanélküliség enyhítéséhez. Akik kissé foglalkoztak a széntermeléssel, azok jól tudják, hogy a bányamunkás helyzete a munkába való járásban is egészen más, mint egy ipari telepre, egy gyárbajáró munkásé. Akármilyen gyártelepen dolgozik egy ipari munkás, annak munkaideje akkor kézkor kezdődik, amikor odaérkezik az ellenőrzőórához, — modern ipari telepről beszélek — amely a gyárkapuhoz egészen közel van és az ellenőrzőóránál lebélyegzi, hogy mikor lépett a gyár területére. Ezzel az ő munkaideje máiéi is kezdődött, holott tényleges munkahelye az ellenőrzőórától még jó távol van. Attól függ, hogy mekkora az a gyár. Vannak gyárak, ahol negyedóra, sőt a csepeli Weisz Manfréd-gyárnál még ennél is hosszabb idő kell, míg eléír valaki a munkahelyére. Mégis az ő munkaideje az ellenőrzőóránál kezdődik, onnan számítódik. Ezzel szemben a bányásznak meg kell, jelennie az úgynevezett felolvasóházban, ahol előbb felolvassák, 'hogy jelen van-e az, aki abba a tárnába tartozik és ha a felolvasásnál nincs ott, akkor ő már nem számít jelenlévőnek. A bányász munkája tulajdonképpen ettől a pillanattól kezdődik; azonkívül neki még a leszállásnál is időt kell töltenie és attól is függ, hányan szállnak le a tárnába, mert ha sokan szállnak le, akkor ő a negyedik, ötödik vagy talán a tizedik leszállásnál kerül csak sorra s midőn a leszállás bekövetkezett, még a tényleges munkahelyre is negyedóra, 20 perc, sokszor még ennél is hosszabb idő kell, hogy elérjen. Tessék ezt mind egybevetni és ezek alapján tessék kiszámítani a munkaidejét. Magyarországon elismerik a bányatulajdonosok, hogy 8 órát dolgozik a munkás, de úgy, hogy ez a munkahelyén értendő, ehhez hozzá kell számítani a munkahelyről a felszállás helyéig való időt, azonkívül a felszállás idejét, azután a visszaérkezésnél a földszínre érkezésnél a felolvasás . idejét. Eiz mind az ő munkája s r ha ezeket mind egybevetjük, akkor nem is 9 órai, hanem még 9 óránál is hosszabb az a munkaidő, melyet a magyar bányamunkásnak teljesítenie kell, mert attól függ, hogy milyen messziről jött a tényleges munkahelyre, attól függ, hogy hányadik csoportba került a beszállásnál és ha a későbbi csoportokkal jut csak a földszínre, akkor munkaideje ezzel is meghosszabbodik, úgyhogy egészen bátran merem állítani, hogy 9 és V4 óra, egyes esetekben pedig 9 és x

k órára KÉFVISELÖIIÁZT NAPLÓ XI, êse 1932 november 17-én

y csütörtökön. 389 rúg a munkaidő. Midőn tehát az a helyzet, hogy igen súlyos testi munkát, igen egészségtelen munkát és igen veszélyes munkát végző munkásokról van szó, akkor mélyen fel kell háborodni azon, hogy a törvényhozás olyan álláspontra tud helyezkedni, hogy az ilyen sorsban lévő munkásoknak még jobban megpecsételi a sorsukat és amidőn alkalom adódik arra, hogy legalább a munkaidő megrövidítésével lehetne ezen a szomorú sorson változtatni, akkor még ez sem történik meg, mert a bizottság javaslata ennek lehetőségét kizárja. T. Képviselőház! Ezt így némán, szótlanul tűrni nem lehet. Azért vagyunk kénytelenek mi egymásután felállni s egymásután elmondani véleményünket, s habár egy kissé naivak is vagyunk, midőn azt reméljük, hogy felszólalásunkkal meggyőzzük a Képviselőház többségét, (Kélhly Anna: Nagy naivitás!) mégis ebből a naivitásból nem lépünk ki, mert kötelességet teljesítünk egy elnyomott, kizsákmányolt munkásréteggel szemben, egy olyan munkásréteggel szemben, amellyel áll az anyagilag jól felkészült és nagy politikai hatalommal is bíró bányatulajdonosok csoportja, hogy ezek a kizsákmányolt, elnyomott bányamunkások legalább lássák és érezzék azt, hogy nincsenek magukra hagyatva, érezzék és tudják azt, hogy a törvényhozásban igenis vannak olyanok, akik velük éreznek, akik sorsukat teljesen átérzik, akik helyzetükkel tisztában vannak és mindent elkövetnek azért, hogy ezen a szomorú helyzeten javítani is lehessen. Mindezekre való tekintettel a bizottság javaslatát nem fogadom el és kérem a Képviselőházat, szíveskedjék Peyer Károly képviselőtársam indítványához hozzájárulni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Görgey István képviselő úr, mint a külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni! Görgey István előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a Képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentését a m. kir. külügyminiszter úrnak a Magyar királyság és Olaszország között Kómában 1928. évi július hó 4. napján megkötött és az 1929 :XX. tc-be iktatott kereskedelmi és hajózási szerződéshez ugyanott 1932. évi június hó 23. napján aláírt pótszerződés, illetve az ugyancsak Rómában 1932. évi február hó 23. napján aláírt kivitéli megállapodás ideiglenes életbeléptetéséről szóló jelentése tárgyában tisztelettel bemutatni. Van szerencsém továbbá a Képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentését a m. kir. külügyminiszternek az 1931:XVIII. tc.-be iktatott magyar-francia kereskedelmi megállapodás meghosszabbításáról és az 1925. évi október hó 13-án kötött magyar-francia kereskedelmi egyezmény kiegészítését képező III. pótegyezmény megkötéséről szóló 349. számú jelentése tárgyában tisztelettel beterjeszteni. Végül van szerencsém a Képviselőház külügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentését a m. kir. külügyminiszternek a Magyarország és Csehszlovákia között Prágában 1932. évi augusztus hó 19. napján aláírt árucseremegállapodás életbeléptetéséről szóló 350. számú jelentése tárgyában beterjeszteni azzal a kéréssel, hogy méltóztassék a jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. (Helyeslés.) : ,"< 55