Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-128
388 Az országgyűlés képviselőházának 128 Nagyon érdekes a jelentésnek az^ a része, amely így szól: «Miután a magyar szénbányák nehéz viszonyokkal küzdenek...» A szegény szénbányák sorsa lebeg a kormány szeme előtt és ennek a megvédése a bizottságnak elsőbbrendű kötelessége, mint az igazán szomorú sorsban lévő bányamunkások helyzetének javítása! Nem lehet erről elég sokat beszélni, t. Képviselőház! Habár előttem Esztergályos, Propper és Peyer képviselőtársaim elmondták, hogy milyen sorsban él a bányamunkás, mégis meg kell említenem, hogy a bányamunkás sorsa minden ipari munkás sorsától egészen elütő, mert számára rendkívül primitív életet biztosít az a már itt megemlített 3 pengős, de nagyon sok esetben ennél is jóval kevesebb napszámbér. Nekem alkalmam volt másfél évtizeden keresztül bányavidéken megismerni a bányamunkások és családjaik sorsát. Tatabánya Magyarország egyik legnagyobb szénmedencéje: mindenkor itt volt a legtöbb bányamunkás alkalmazva. En ezt a bányavidéket alaposan tanulmányoztam s tudom, hogy a bányamunkás — az is, aki dolgozik, — javarészt úgy él, hogy kenyéren és burgonyán kívül zsírtalan üres főzelékhez is alig tud jutni és csak tojásnélküli, zsírnélküli, barnalisztből készült tésztával tud táplálkozni. Ennek a bányamunkásnak gyermekei félig mezítelenül futkosnak az utcákon még a leghidegebb időkben is, mert a bányász keresetéből nem tudja rendesen ruházni gyermekeit. Az a bányászasszony, aki a leggyakoribb esetben 4—5—6 gyermeket szül, a legprimitívebb táplálkozásra van kényszerítve és ilyen primitív táplálkozás mellett ad ismételten és ismételten életet egy-egy új sarjadéknak, akiről előre tudja, hogy a legkétségbeejtőbb szenvedésre van ítélve. A bányászok gyermekeinek iskoláztatása is a legkínosabb gondot okozza és a bányatulajdonosoknak nincs kellő gondoskodásuk abban az irányban, hogy ezen a kétségbeejtő sorson segítsenek, hogy ezen változtassanak. Amikor áttérés történt a természetbeni ellátásról a készpénzfizetésre, a bányatulajdonosok a lehető legelítélendőbb módon éltek vissza a helyzettel és dolgozták át a munkabéreket olyan módon, amely nekik a lehető legtöbb kedvezményt biztosítja, ezzel szemben pedig a bányamunkásoknak a legkétségbeejtőbb helyzet jut osztályrészül. Amidőn itt a jelentésben arról van szó, hogy a bányamunkások munkaideje hét és háromnegyed órában állapíttassák meg, akkor a Képviselőháznak ezeket a szempontokat igenis minden körülmények között figyelembe kell vennie és nem lehet sem a bizottságnak, sem a Képviselőháznak elsőbbrendű feladata a bányatulajdonosok sorsának szem előtt tartása, hanem az elnyomott, kizsákmányolt bányamunkások sorsát kell elsőbbrendűnek tekintenie; ezzel kell törődni s ennek megjavítása érdekében kell intézkedéseket tenni. A bányatulajdonosok az infláció idején minden lehetőséget megragadtak arra nézve, hogy vagyon osodásukat biztosítsák. Kierőszakolták annak idején, hogy a termelés költségeibe beszámíttassék az az invesztíció is, amelyet a bányák tökéletesítésére, technikai, felszerelésének javítására fordítottak; de beleszámíttatott a termelési költségekbe az az invesztíció is, amelyet bányakoloniák létesítésére, bany ászlakások építésére fordítottak s a fogyasztóközönség ezeket az invesztíciókat mind . ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. az uto'lsó fillérig megfizette. A bányatársulatok teljes egészében — még azt is állíthatom, hogy száz százalékot messze túlhaladóan — mentették át vagyonukat az invesztíciókkal az úgyneyeztett szilárd pénzügyi helyzetbe. Amidőn a bányatársulatok részéről ezt lehet tapasztalni, ugyaneikkor a bányászok sorsa, mint ahogy többen is mondották, a legkétségbeejtőbb, mert azok a bányászok is, akiknek évekkel ezelőtt talán volt valamijük, talán volt egy kis ruházatuk, lakásberendezésük, esztendőről-esztendőre mind mélyebbre süllyedttek s családjuk ós önmaguk eltartása érdekében korábban beszerzett holmijukat, háztartási cikkeiket értékesíteni voltak kénytelenek. Aki ezekből a szavakból sem tudja megérteni a legelnyoinottabb ipari munkásréteg sorsát, annak el kell jönnie velünk a bányatelepekre, benéznie a bányászotthonokba, megtapasztalnia, hogyan élnek, mivel táplálkoznak, hogyan ruházkodnak és milyen lakásban laknak azok a munkások, akik a legveszedelnieseibb munkát végzik, imert a föld mélyében dolgozó bányamunkás a veszedelmeknek sokkal jobban ki van téve, mint az, aki a külszínen dolgozhat. Nekem volt alkalmam nem egy ízben tapasztalatokat szerezni a bánya mélyén is arról, hogy miként kell a bányásznak munkáját végeznie. Propper Sándor képviselőtársam már megemlítette, hogy kúszva, hason, hanyatt és egyéb módon, de ehhez hozzá kell még fűznöm, hogy sokszor 40—45—50 fokos hőségben kell félig mesztelenül a fekete gyémántot előteremteni azok számára, akik részére ez a termelés tulajdonképpen igazi gyémántgyüjtést jelent: mert a bányatulajdonosok vagyona óriási módon felszaporodott, a bányatulajdonosok jövedelme olyan nagymértékű, hogy horribilis jövedelmeket tud biztosítani a vezetők számára. ÍÉn itt igenis állítom azt, hogy például a Magyar Altalános Koszénbányatársulat elnökének évi jövedelme 100.000 pengőt ér el, amely jövedelem igazán nem munkáért, hanem a legcsekélyebb fáradozás kifejtése nélkül jár az elnöknek; a vezérigazgatónak, Vida Jenőnek — jól tudják az illetékes urak — félmillió pengőre rúgó évi jövedelme van. Nem kevesebb van Biró Pál úrnak is. Amikor pedis? ilyen és ehhez hasonló nagy jövedelmeket kapnak a vezető emberek, akkor a bányamunkásoknak a legkétségbeejtőbb nyomorúság jut osztályrészül és amikor a munkaidőben kellene valamiképpen enyhíteni a sorsukon, akkor á törvényhozás nem emelkedik arra a magaslatra, hogy legalább ezen a téren álljon oda az elnyomott, kizsákmányolt bányamunkások mellé és legalább ezen a téren óvja meg kissé őket, ha máskép nem, legalább egészségügyi szempontból. De a széntermelés technikájának fejlődése is a mellett szól, hogy a munkaidő rövidítésének kérdését mellőzni nem lehet. Tudni kell azt, hogy a széntermelés technikája az utóbbi tíz esztendőben rendkívöl erőteljesen fejlődött. Általában a technikai fejlődése az utóbbi tíz esztendőben minden téren rendkívül nagyfokú volt. Nagyfokú a széntermelés terén is és éppen ezért, mert a technikának ez a fejlődése bekövetkezett, a munkáskezek is nagyobb mértékben váltak feleslegessé. Kérem az igen t. Házat, hogy méltóztassék beszédidőmet az alapidő erejéig meghoszszabbítani. Elnök: Szóval 15 perces meghosszabbítást méltóztatik kérni. Méltóztatnak hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház hozzájárul.
