Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-128
Az országgyűlés képviselőházának 128. munkásokat, akik rövidebb munkaidőért harcolnak és emberhez méltó életet akarnak élni becsületes munkájuk után. Hogy ma már nem tolhatják ki Vida Jenőék és a többi bányakapitalisták a bányamunkásság szemeit (Malasits Géza: Port hintenek a szemükbe!) és hogy nem büntethetik őket testcsonkítással, az csak az idők változásán múlik. Az akarat azonban ma is megvan bennük. Ennek illusztrálására legyen szabad a következőket közölnöm. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A pécs vidéki bányamunkásság ezrei már évekkel ezelőtt szervezkedtek. Ha van bányamunkásság, amelynek minden oka megvan arra, hogy saját erejéből iparkodjon gazdasági, kulturális és szociális helyzetén javítani, akkor a Dunagőzhajózási Társaság érdekkörébe tartozó pécsvidéki bányamunkásság az. Mindenütt gyalázatosan komisz a kereseti viszonya, a megélhetési lehetősége a bányamunkásságnak és az elbánás, amelyben részesül, de még ezen is túltesz a pécsvidéki bányamunkásság helyzete. Baromi sorsban élnek. Méltóztassanak elmenni a pécsi bányamunkások otthonába. A közelmúltban egy orvossal jártam ott és az az orvos nagy megdöbbenéssel állapította meg (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon), hogy a pécsi bányamunkások olyan odúkban laknak, amelyek minden kritikán aluliak, embertelenek, nem méltók az emberhez. (Szűcs István: Bécsben van ennek a vállalatnak vezetősége.) De t. közbeszóló képviselőtársam, nem a bécsi szellem uralja a pécsi bányaigazgatóságot, hanem az az ellenforradalmi szellem, amely eltölci az önök lelkét és gondolkozását A bányamunkásság iparkodik gazdasági és politikai szervezetét is fentartani Pécs környékén, Pécs vidékén. Mit csinált azonban -a' pécsi bányaigazgatóság az utóbbi napokban? Miután nem lehet szemeket kitolni, nem lehet füleket csonkítani, nem lehet karokat levagdosni, azt csinálta, hogy a közelmúltban behívta az összes bányamunkásokat kivétel nélkül az irodába, és azt kérdezte mindegyiktől: tagja-e maga valamelyik szervezetnek? Amelyik munkás azt mondotta, hogy tagja egy szervezetnek, annak azt mondották: jól van, elmehet, majd gondunk lesz magára. Akik pedig azt mondották, hogy nem tagok, azokat lelki nyomorítás alá vetették és rögtön feleskették a pécsi bánya irodájában arra, hogy semmiféle gazdasági és politikai szervezet tagjai nem lesznek, feleskették őket a nemzeti munkahadsereg részére. Tehát a nemzeti munkahadsereg örve és címe alatt iparkodnak lehetetlenné tenni azt, hogy a pécsvidéki bányamunkásság saját erejéből teremtsen magának olyan, emberhez méltó életet, (Farkas István: Rabszolgát csinálnak a munkásból!) amelyhez mint f embernek, mint munkásnak joga van. A bányakapitalizmus részéről ez a legnagyobb aljasság, ez a legnagyobb perfidia, amit csak el lehet képzelni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tudva és ismerve azt, hogy az egyik oldalon a bányakapitalizmus minden eszközzel lehetetlenné iparkodik tenni a bányamunkásságnak azt a törekvését, hogy emberhez méltó életet teremtsen magának, csakhogy a bányakapitalizmus vagyona és jövedelme hatványozottabb mértékben emelkedjék, ismerve és hallva másrészt itt az előadó úr javaslatát, a legnagyobb lelkifelháborodással utasítom viszsza azt az előadói javaslatot, hogy ezt az ülése 19SÊ november 17-én, csütörtökön. 387 egyezményt itt csak egyszerűen tudomásul vegyék, ne pedig elfogadják. Az előadó úr javaslatával szemben javaslom, méltóztassék Peyer Károly képviselőtársunk javaslatát elfogadni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ez alkalommal másodszor áll módunkban a legelnyomottabb, a legkizsákmányoltabb ipari munkások sorsáról kissé részletesebben beszélni. Annak ellenére, hogy már előttem többen szólottak, magam is szólni kívánok azért, mert úgy látom, nem lehet elég sokat beszélni arról a szomorú sorsról, arról a mérhetetlen elnyomatásról, amelyben a bányamunkások vannak. Első ízben akkor volt alkalmunk kissé részletesebben beszélni erről a kérdésroL^ amidőn a bánya nyugbérpénztárak központosításáról volt szó. Akkor úgy tapasztaltuk, hogy a Képviselőház különböző pártjai — még az egységespárt is — úgyszólván versenyt futottak velünk és egymási után iparkodtak ebben a kérdésben olyan hangot megütni, .amelyből az lássék ki, mintha ők is megértén^ akarnák a legelnyomottabb, a legkizsákmányoltabb ipari munkásréteg sorsát. Most, 'midőn itt van a második alkalom, szomorúan, szinte kétségbeesve kell tapasztalnunk, hogy az egész Képviselőház ridegen áll szemben ezzel a kérdéssel. Nem látjuk a bányavidékek kormánypárti képviselőit, nem halljuk azoknakf elszólalásait, akiknek éppen úgy szóvá kellene tenniok ezeknek az: elnyomott munkásrétegeknek a sorsát itt, mint ahogyan szóvá tesszük mi most. (Györki Imre: Nem a bányamunkásoktól kapták a mandátumukat, hanem a szolgabíráktól!) Most kezdem megérteni, hogy ai választások idején miért is volt olyan nagy erőfeszítés a bányatulajdonosok részéről* miért törekedtek arra, hogy mindenütt a maguk embereit juttassák mandátumhoz és a; közigazgatást, a kormányt s mindent befolyásolva, keresztülerő s zakolták a maguk akaratát és a bányavidékekről olyan képviselőket küldtek a Képviselőházba, akik nem tartják elsőrendű kötelességüknek, hogy annak a néprétegnek sorsát, amelynek képviseletében valójában itt ülnek a törvényhozásban, itt szóvá tegyék és tiltakozzanak ilyen alkalmiakkor» amidőn sorsukat meg akarják pecsételni. A tárgyalás alatt levő jelentés ugyanis a genfi nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet f egyezménytervezetéről, illetőleg annak elutasításáról szól; mert aiz, ami a javaslatban van, semmi egyéb, mint elutasítási, hiszen a tudomásulvétel a jelentés indokolása szerint nem jelent egyebet, mint azt, hogy ezt az egész egyezményt tegye félre a kormány és ebből az egyezményből semmit a világon ne valósítson meg. Azt merem mondani, hogy a jelentésnek ilyen tudomásulvétele a fekete gyémánt kitermelőinek sorsát pecsételi meg, mert a bányásznak, aki a föld mélyéből, kétszáz, sőt sokszor többszáz méter mélységből kitermeli, előteremti a bányatulajdonosok részére igenis a gyémántot, s ugyanakkor a maga számára még a legprimitívebb megélhetést sem biztosító munkabért kap, sorsát pecsételi meg ez a jelentés, mert azt a munkaidőt, amelyet a nemzetközi egyezmény magában foglal, a magyar bányatermelésben nem tartja elfogadhatónak.
