Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

386 Az országgyűlés képviselőházának 128 viselőháznak módjában volna a magyar proletárság, a magyar munkásosztály egy nagy része számára valamilyen szociális előnyöket törvénybe iktatni. Megjelent már a láthatatlan kéz, lefogja a kormánynak, lefogja a többségnek a kezét és azt súgja az előadó úr fülébe, azt súgja a kormány fülébe: nem szabad elfogadni ezt az egyezménytervezetet, amely a magyar bányamunkásság részére nagyon parányi előnyöket és kedvezményeket kíván nyújtani. Ez az, amit én tudok, amit én ismerek és amire alapítom az én meggyőződésszerű kijelentéseimet. Nincsen ebben az országban a munkásosztály körében senki sem, aki joggal várhatna valamit ettől a kormányzati rendszertől. A bányamunkásság helyzetét és sorsát, igen t. munkástársaim, (Derültség. — Propper Sándor: Talán akad egy-két munkás is!) illetve t. Képviselőház, már előttem igen kitűnő két felszólalásban ismertették képviselőtársaim. Magam részéről is csak megerősíthetem anindazt, amit mondottak, hiszen nincs a társadalomnak még egy oly szenvedő része, mint a magyar bányamunkásság. Mélyen t. uraim, ismerik önök a magyar bányamunkásság életét? Voltak az urak már a magyar bányamunkások egyikének vagy másikának lakásában? Látták, hogy miként él munkás, aki életének kockáztatásával a nap-nap után megszerzendő darabka kenyérért hosszú órákat, 8—10 órát dolgozik a bányában, aki nem tudja, hogy mely pillanatban éri utol a halál, aki midőn reggel vagy délben elmegy a családi otthonából és elbúcsúzik a hitvestől, elbúcsúzik a gyerekektől, nem tudja, hogy vájjon mégegyszer viszontlátja-e kedveseit, nem tudja, hogy a halál melyik j illanatban éri őt utol

1

? Leszáll a bányába, dolgozik, robotol, testét borítja a szennyes izzadság lenn a bányában, csakhogy kielégítse a bánya-hajcsároknak a kívánságait és erejének megfeszítésével termeli a hatalmas bányakapitalizmus részére az irtózatos vagyont, míg ő maga a szegények legszegényebbjeinek életét éli. A bányamunkásosalád a legszaporább. A bányamunkások lakásában, otthonában ott fognak önök mindenütt találni 4, 5, 6, sőt 7 gyereket is. Tele vannak gyerekekkel. S ezek részére az apa — miként már Peyer és Propper képviselőtársaim nagyon helyesen mondották — hosszú, keserves, izomfeszítő munkával napi 2 pengő 50 fillért, 3 pengőt, 3 pengő 50 fillért bír csak keresni. Méltóztassanak elképzelni, hogy egy hathéttagú család miként él ebből a néhány pengőből! Nyomorúság és szenvedés a bányamunkásság helyzete. De nehogy azt méltóztassék mondani, hogy én túlozom^ a bányamunkásság sorsát és helyzetét, méltóztassék lemenni és megnézni akár a pécsvidéki bányákban, akár a tatai bányákban, hogy milyen sorsban élnek azok a bányamunkások, akiknek egy parányi kis szociális előnyt kérünk és akikkel szemben az előadó úr javaslata megtagadja ezt az előnyt. Megtagadja pedig azért, mert lefogja az a láthatatlan kéz, amely láthatatlan kezet én Vida Jenőnek és Biró Pálnak nevezek. A bányamunkások ma már nem dolgoznak 12 órát, amiként a magyar ipartörvény értelmében dolgozhatnának, ha egyedül csak a bányakapitalistáktól függene. Viszont egészen 1918-ig a bányamunkásság munkaideje nem volt meghatározva, amiképpen még most sincs meghatározva, habár papiroson le van fektetve, de a ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. bányakapitalista minden utolsó erejéig kiszipolyozza a bányamunkást és dolgoztatja baromi módon. A bányamunkásság munkaideje, ismétlem, 1918-ig nem volt szabályozva, csak 1918 után amidőn a nagy forradalmi viharok száguldottak végig az^ országpn, adatott meg a magyar bányamunkásság részére, hogy ő is kiépítse gazdasági szervezetét és gazdasági szervezetén keresztül iparkodjék a maga részére gazdasági és szociális előnyöket kivívni. 1918 óta létezik papiroson a magyar bányamunkások és a munkaadók részéről elfogadott egyezmény, amely a 8 órai munkaidőt állapítja meg. Hogy az nem 8 óra, azt már Peyer képviselőtársam elmondotta. Sokkal többet dolgoznak, mert, ismétlem, rákényszerítik erre őket, maguk a munkások is isparkodnak többet dolgozni, mint 8 órát, mert a munkaadók tudatosan akként osztják be a munkaalkalmakat, hogy a munkásság önnönmaga űzze és hajtsa magát hosszabb munkaidőre. Bár a magyar munkásságnak ez a kulturális és szociális harca nem új keletű, mégis azt kell látnunk, hogy itt ilyen javaslat jön a Ház elé, de még ezt sem akarja a t. Ház elfogadni. Nem új keletű ez a küzdelem. Hiszen ebben az országban a mindenkori uralomnak valóságos páriája volt a magyar bányamunkásság. Itt van előttem egy könyv; ebből fogok néhány mondatot citálni, amely jellemzi, hogy miként bántak a magyar bányamunkássággal évtizedeken, évszázadokon keresztül, Jászai Samu volt képviselőtársamnak van itt egy könyve, amely a magyar szakszervezetek történetéről szól. Megemlékezik a magyar munkásság évszázados küzdelméről és ebben a könyvben először is megállapítja, hogy a magyar bányatörvény még mindig abban a régi szellemben van, amely az 1573. évi császári pátens alapján kelt. Megállapítja azután a következőket (Olvassa): «Meg kell emlékeznünk az erdélyi bányászokról, akik Erdélyben már a XV. szá| zadban hatalmas bérharcokat vívtak. A bá! nyászok nyomorúságos viszonyok közt f éltek ! és már az 1435-beli okiratokban található j nyoma annak, hogy a máramarosszigeti báj nyászok szervezkedtek. Az 1435. október 18-án kelt királyi parancs a következőket tartalmazza: Megtiltjuk, hogy bányászaink a jövőben az összejövetelt vagy gyűlést, melyet^ ők maguk között túrnak neveznek és melyekből a kamarákra nézve mindig sok és nehéz hátrány és kár szokott háramolni, megtartani merészeljék (Buchinger Manó: Ügy mint ma!); azokat pedig, akik jelen tilalmunk ellenére az ilyen gyűlést kezdeményezni vagy összehívni merészelik és azon megjelennek, a bányakamarás letartóztathatja, őket testcsonkító büntetésekkel sújthatja, szemüket kitolhatja, összes öröklött és egyéb vagyonukat pedig a mi különös engedélyünkkel Felségünk számára lefoglalhatja és elkobozhatja.» (Buchinger Manó: De jó idők voltak!) Ez az évszázados szellem hatja át azt a javaslatot, amelyet az igen t. előadó úr itt előterjesztett. Kérnék öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? '\ (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást meg! idt'a; Esztergályos János: Nemcsak a kormány! zatot hatja át ma is ez a szellem, amely ennél a javaslatnál megnyilvánul, hanem megnyilatkozik ez a bányavállalatok magatartásában is. Tűzzel-vassal akarják irtani azokat a bánya-