Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

30 Az országgyűlés képviselőházának 11 ket pedig mindezektől közvetlenül kívánhat». Továbbk azt mondja, hogy ha az állam érdeke megkívánja, {halaszthatatlan intézkedéseket még az talispán megkerülésével is tehet. A magyar törvények szerint tehát a főispánnak csak a törvényhatóság első tisztíviiselőjén, az alispánon keresztül lehet intézkedéseket tennie, a főispán közvetlenül sem a főszolgabírót, sem a jegyzőt, sem semmiféle közeget nem utasíttoatt semmiféle ténykedésre. Ennek ellenére az történt, hogy Borsod vármegye főispánja, otthagyva az ő miskolci rezidenciáját, Mezőesátra költözött és onnan intéiZite a választás ügyeit; intézte személyesen, mint ahogy vitéz Bizony Emil tb. főszolgabíró három képviselő, Klein Antal, Rakovszky Tibor és Kuni Béla képviselő urak előtt kijelentette: én nem intézkedhetem, mert a főispán úr átvette tai főparancsnoklást. Ávette a főparanesnoklást olyan értelemben, hogy például a mi számiunkra ott munkát végző autók sofőrjeinek igazolványai tekintetében sem a szolgabíró intézkedett, hanem a főispánhoz kellett engedélyért menni és a főispán volt az, aki a sofőrigazolványok kérdésében a kék ceruzát használta* tetszése szerint. (Zaj.) A főispán úr, az ott jelenvolt 40—50 egységespárti képviselőre hivatkozom, mint tanura, hogy igaz-e, a választás tartama alatt abban a bizonyos korcsmahelyiségben tartózkodott, ott az ő asztala^ körül tevékenykedtek az összes közigazgatási tényezők, a főszolgabírák, a szolgabírák, a jegyzők és ott ültek önök is, igen tisztelt túloldali képviselő urak, akik a főispánnal együtt, azt kell mondanom, szinte tanácsszerűen végezték a választási teendőket. Kérdezni bátorkodom, elsősorban is a belügyminiszter úrtól, hiszen ő is volt főispán, megtette volna-e a belügyminiszter úr, mint főispán, — pedig hosszú ideig volt főispán a mélyen tisztelt belügyminiszter úr és ő sem ment tanácsért kölcsön, ha arról volt szó, hogy mandátumot kell a kormánynak szállítani — (Ügy van! Ügy vem! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Friedrich István: Azért ül ott, megkapta a jutalmát!) összeegyeztethetőnek tartotta volna-e főispáni méltóságával azt, hogy a falu korcsmájába szálljon ki és ott a kortestanyán, főispán létére jegyzőkkel, szolgabírákkal és jegyzőknél alantasabb emberekkel heteken keresztül ingujjban dolgozzék a kormány érdekében"? (Zaj. — Propper Sándor: Mégis megbukott!) önök azt mondják, hogy tekintélyrombolók vagyunk. Kérdezem önöktől, milyen volt a főispáni tekintély 15—20 esztendővel ezelőtt? Elképzelik-e önök azt, hogy a 20—30 esztendővel ezelőtt ténykedő főispánok között akadt volna csak egy is, aki ingujjban, a korosmában (Felkiáltások a jobboldalon: Nem igaz!) lévő kortestanyára költözve vezessen egy kormányzópárt érdekében választásokat. Nem mi romboljuk a tekintélyt. Az rontja a tekintélyt, aki megengedi annak az egyszerű kisembernek, hoerv nyitott ajtókon keresztül lássa, hogy a főispáni tekintély a miskolci vármegyeházából hogyan csúszik le egy korcsma kortestanyájáig. (Zaj a jobboldalon. — Fáy István: Mikor jönnek az atrocitások

1

?) Hogy ennek a főispáni rezidenciaáttételnek minő következményei kellene, hogy legyenek, azt, remélem, nem kell vázolnom sem ebben a parlamentben, sem e házon kívül senki előtt. Egy pár körülményt azonban legyen szabad leszögeznem. A mélyen tisztelt túloldali képviselő urak is méltóztatnak tudni és ennek következtében tanúképpen hivatkozom önökre '. ülése 1982 szeptember 2-án, pénteken. annak igazolása végett, hogy a mezőcsáti választókerületben megtörtént az, hogy Borsod vármegye három aktív főszolgabírája az ózdi, az ónodi és a mezőkeresztesi főszolgabírák, kivették a szabadságukat (Felkiáltások a jobboldalon: Jogwkban áll!) és a szabadság ürügye alatt ugyancsak Mezőesátra tették át a maguk rezidenciáját, mert jobb nyaralóhelyet Magyarországon és a világon nem találtak, (Derültség.) mint a mezőcsáti porfelhőket. (Zaj.) Három aktív főszolgabíró kivonult a mezőcsáti kerületbe (Szilágyi Lajos: 1922-ben különb dolgok történtek.) és a kortestanyán főispáni segédlettel, a főispán vezetése mellett segédkeztek a választás alkalmával. Önök azt fogják kérdezni, hogy hát ezek az urak nem állampolgárok, hát ezeknek az uraknak nincs joguk ahhoz, hogy szabadságukat kivegyék és úgy töltsék el, ahogyan nekik tetszik? Igazuk van, ehhez minden állampolgárnak és minden főszolgabírónak joga van, de kérdezem, joguk van-e ezeknek a főszolgabíráknak ahhoz^ is, hogy így egyik vagy másik községre való rászabadítás után abban a községben, ahol impériumuk sem volt, a választók szavazása tekintetében illegitim befolyásokat érvényesítsenek? (Bessenyey Zénó: Mivel?) Sürgönyben jelentettük a földmívelésügyi miniszter úrnak azt, hogy az Igriciben tartózkodó Lukács nevű főszolgabíró úr maga elé rendelte a gáton dolgozó munkások egy részét; névszerint megjelöltük ezeket az egyéneket a sürgönyben és felkértük a minisztert, intézkedjék abban az irányban, hogy utasíttassák az a főszolgabíró, hogy engedje a munkába felvétetni azokat az egyéneket, akiket azért tiltott el a munkába való felvételtől, mert tisztességes és bátor polgárokhoz illően elutasították azt a gyalázatos kívánságot, hogy a kormányra szavazzanak. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Bessenyey Zénó: Valamennyi munkás ellene szavazott és mégis mind tovább ott maradt zavartalanul a munkájában!) Felszólítottuk a földmívelésügyi miniszter urat, hogy tegye meg az intézkedéseket. Az egyik főszolgabíró Igriciben heteken keresztül éjszakákon át házról-házra járt, embertől-emberhez ment; a jegyzőkönyvek egésa tömegével tudjuk igazolni, hogy állandóan ezt a munkát végezte ott, nyilván mert a szabadságidő alatt pihenésre yolt szüksége. (Bessenyey Zénó: Nem volt hivatalos impériuma!) Házról-házra járt befolyásolni a választókat abban az irányban, hogy a kormányra szavazzanak. (Bessenyey Zénó: Magánember volt, nem volt ott impériuma! — Zaj half elől.) Ugyanezt a tényt kell megállapítanom az úgynevezett ároktői kubikus-fronton ténykedő Fekete nevű főszolgabíróval szemben, aki a nyaralási munkáját annyira fokozta, hogy éppen ő volt az, aki például Ároktőn a mi programmbeszédes gyűlésünket megzavarta, akit a főszolgabíró kénytelen volt csendőrrel arra kényszeríteni, hogy végre hallgasson el és akinek közbelépése miatt Ároktőn tumultuózus jelenetek állottak elő. Lovasesendőröket a tömegbe ugrattak és ott kínos, kellemetlen incidens történt. Vájjon ennek az országnak a főszolgabírái azért vannak a főszolgabírói hivatalokban, hogy szabadságot vegyenek magúknak avégből, hogyha valahol képviselőt választanak, ők odamenjenek és ott a rendet megbontsák, a törvények elleni cselekedetre kényszerítsék és megfenyegessék a választókat?' (Farkas 1st-