Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

380 Az országgyűlés képviselőházának 128, tában nehéz fizikai munkát végezni tizenkét órán át, sokszor olyan munkahelyen, ahol a víz csorog, vagy olyan helyen, ahol egész nap féloldalt dőlve kell keskeny, 40—50 cm-es ereszkébe felbújva és sárban oldalt egész nap kala pácsolni, egész nap csákánnyal szenet kitermelni nem, lehet; aki elhiszi, hogy tizenkét óráig ezt a munkát szakadatlanul végezni lehet, az ezt a szakmát abszolúte nem ismeri. Hiba volt békeidőben, hogy ezt a tizenkétórai munkaidőt érvényben hagyták. A háború alatt már kitűnt ennek az állapotnak tarthatatlansága és a háború utáni időkben, amidőn megváltozott a munkaidő, kitűnt, hogy ez az üzemnek egyáltalán nem válik rovására. Amikor a munkaidőt nyolc órában állapították meg, akkor a legtöbb üzemnél az volt a megállapodás, — ez azt hiszem, 1920-tól 1925-ig volt érvényben — hogy a munkások munkaideje a kies beszállást beleértve számítódott vagyis a beszállás idejét is beleszámították. Ezt teljes joggal kérik a munkások. Kérdem, nem munka-e az, amikor a munkásnak be kell szállania a kasba, le kell mennie sokszor ötszáz r méteres mélységekbe, életének veszélyeztetésével, mert ugyanakkor már olyan veszélyes állapotba kerül, hogy nem tudja, melyik pillanatban szakad le a kas, vagy omlik össze valami, hiszen már nem egy ilyen baleset történt. De ez talán annak a leszállási időnek a rövidebb szaka. A hosszabb szak az, hogy némelykor egy rövid leszállás után, ahol a tárna 50—100 méter méiy, a munkásnak a föld alatt gyalog kell megtenie három-négy kilométeres hosszú utat tárnákon keresztül, hajolva, sárban, vízben, állandóan életveszély közepette, mert a feje felett megy az erősáramú vezeték a folyosóu és ki van téve állandóan annak a veszélynek, hogy amennyiben egy pillanatra a fejével hozzáér a felső vezetékhez, ez a halálát okozhatja. Annak izolálására pedig lehetőség nincs, mert ha nincs emberszállítás, akkor ott teherszállítás folyik, úgyhogy a vezetéket izolálni nem lehet. Á munkásnak tehát állandóan vigyáznia kell, — nem egy ilyen baleset történt már, — állandóan reszketve halad sárban, vízben, guggolva, míg munkahelyéhez eljut. Kérdem: hát ez nem munkaidő? Sokszor a legfárasztóbb munka. Vannak bányák, ahol az ilyen munkahelyre való odajutás tizenöt percig tart; van olyan üzem, ahol ez félórát vesz igénybe. A munkaadók ezzel nagyon gyakran vissza is élnek, mert ők szívesebben járatják .az embereket és olcsóbb is nekik, ha ingyen járathatják a munkást az aknától messzeeső termelőhelyre, semhogy a messzeeső termelőhelyen új aknát nyitnának és ezzel a munkásnak lehetővé tennék, hogy a munkahelyhez közeleb'bről tudjon eljutni. Ha az üzem elhatározza végre, hogy új aknát nyit, akkor sohasem a munkások érdekei és a munkásszempont készteti őket erre, hanem mindenkor a szállítás költségei, a szállítás gyorsasága és egyéb körülmények azok, amelyek arra késztetik, hogy ilyen módon igyekezzék a termelést olcsóbbá tenni. A munkásszempont nem döntő ebben a kérdésben, mert hiszen a munkás ingyen megy oda a munkahelyre, ezért nem kell fizetni, ezért nem kell semmit sem adni. A. munkás már 3

/4 6-kor bemegy a tárnába és mire munkahelyéhez ér, már 6 óra van. Ha tovább tart az út, akkor beszáll Vao-kor, hogy 6 órakor munkahelyén legyen és hogy — «mint ezt szakszerűen mondülése 1932 november 17-én, csütörtökön. ják — melegen vegye át a csákányt társa kezéből. Itt tehát a legteljesebb üzemkihasználás forog fenn és a munkaadó ingyen kapja meg azt a félórát, amelyet a munkásnak — mint előbb bátor voltam említeni — sokszor élete veszélyeztetésével kell végiggyalogolnia. Pedig ez nem érdeke az üzemeknek sem, mert hiszen a bérek tekintetében abszolúte nem állunk ott, hogy azt lehetne mondani, hogy a vállalatok legalább annyit fizetnek, mint amennyit békében fizettek. Szintén hivatalos adatok alapiján látom, hogy míg békeidőben az egy vájárra eső átlagos munkabér 4-92 aranykorona volt, ami átszámítva 5 pengő 71 fillért tesz ki, a mai munkabér 5 pengő 50 fillér. A vájár békebeli munkabére tehát 5 pengő 71 fillér, mai munkabére pedig 5 pengő 50 fillér. De nem a vájármunkabér teszi ki a bér nagy összegét, hanem az összes munkások bére. Ha én az összmunkások bérét veszem alapul, akkor kitűnik, hogy békeidőben az egy munkásra eső átlagos munkabér 4-07 aranykorona volt, ami pengőre átszámítva 4 pengő 72 fillér, a mai bér pedig ezzel szemben 3 pengő. (Sándor Pál: Akkor miért drága a szén?) Nagyon helyes az a megjegyzés, amelyet Sándor Pál képviselő úr tett. Méltóztassanak egyszer összehasonlítást csinálni abban a tekintetb'en, hogy amikor a munkabér a békebeli 4.72 pengőről 3 pengőre szállott le, ugyanakkor a szén ára a békebelihez viszonyítva mennyivel emelkedett. Tudom, hogy vannak a béren kívül is olyan költségek, amelyek beszámítódnak a termelési költségbe. (Sándor Pál: Es drágítják!) Nagyon jól ismerem ezt a kérdést és tudom, hogy az időközben történt adóemeléseknek is van valamelyes szerepük ebben a széndrágításban, tudom, hogy a magyar közönség a közvetett adók révén tekintélyes összeget fizet adóba a szénben is. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Tessék folytatni beszédét. Peyer Károly: Tudom, hogy az anyagárban is van^ valamelyes emelkedés, semmiesetre sem áll azonban arányban a szén árának emelkedése^ egyéb cikkek árának emelkedésével, r legkevésbbé áll pedig arányban a munkabérrel, amely munkabér pedig a termelési költség legnagyobb hányadát teszi ki. Ezen a téren olyan nagymérvű csökkenés van, — bátor vagyok ismételni, 4 pengő 72 fillérről 3 pengőre csökkent — hogy ezek az adatok a legvilágosabban r bizonyítják azt, (Propper Sándor: A tantiémek emelkedtek! Az biztos!) hogy a magyar bányaipar nem dolgozik ma ilyen nehéz vizsonyok között. Ha valaki nehéz viszonyok közepette él, akkor az nem a bányaipar, amelynek mérlegeiből meg lehet állapítani, hogy az utóbbi években változatlanul fizette az osztalékot. Abszolúte nem volt valami lényeges csökkenés ezen a téren, holott, ha összehasonlítom, hogy az egyes bányák össztermelése mennyi volt, akkor kitűnik az, hogy a bányák össztermelése lényegesen csökkent, ez azonban az osztalékban egyáltalában nem jutott kifejezésre. Nehéz helyzetben éltek az utóbbi években a magyar bányamunkások. Ezeknek a munkásoknak a sorsáról gondoskodni kellett volna, kellett volna valami védelmet nyújtani. A magyar bányamunkások közül sok ezren kény-