Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-128
376 Az országgyűlés képviselőházának 128 a kérdésben, de az itt elkövetett és pedig magas és fontos közjogi pozíciókban ült férfiak által elkövetett frankhamisítás^ adjon impulzust arra, hogy nemzetközileg foglalkozzanak a pénzhamisítás elnyomásával. Ezt a kétes dicsőséget akarja most a kormány törvénybe iktatni és ezt a kétes dicsőséget akarja, úgylátszik, levenni a napirendről, mert amikor a frankhamisítás ügyét az ellenforradalmi mentalitástól kísérten elintézték, akkor ezt a r kérdést kaszinói alapon intézték el és megtörténhetett ebben az országban az, hogy Windischgrätzet a bíróság bűnösnek mondotta ki, de nem sokkal később egy tábornokokból alakított zsűri rehabilitálta és kimondotta, hogy hazafias indokokból követte el a frankhamisítást és vett abban részt. Ilyen körülmények között nagyon szomorú, hogy most az igazságügyminiszter úr beterjeszti ezt a javaslatot, mint első javaslatot, ahelyett, hogy az ország és az igazságszolgáltatás szempontjából is komoly és értékes javaslattal állna elő. , | Bár nemzetközi egyezményről van szó, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt az egyezményt elfogadjam és hozzájáruljak akár annak bármely részletéhez is, nem pedig azért, mert az egyezmény olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek; szembenállanak eddigi büntetőjogi szabályainkkal, így megváltoztatják a kiadatásra vonatkozó rendelkezéseket. De nem járulok hozzá azért sem, mert megint a bürokratikus szervek számát emeli fel és lehetővé teszi a bürokrácia kitenyésztését azzal, hogy egy bürokratikus intézményt állítanak fel minden országban, tehát Magyarországon is ezeknek a pénzhamisításoknak ellensúlyozására, központi kivizsgálására. Mondom, én eme szempontok miatt nem járulok hozzá a javaslathoz. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban határozati javaslatot is nyújtok be arra vonatkozólag, hogy: utasítsa a Ház az igazságügyminiszter urat, terjesszen a Ház elé 30 napon belül kimutatást arról, hogy az úgynevezett frankhamisítási ügyből kifolyólag elítéltek, akik a frankhamisításnak aktív szereplői voltak, ezidőszerint a társadalomban vagy az állami szervezetben, vagy magánalkalmaztatásban milyen pozícióban foglalnak helyet. T. Képviselőház! Távol áll tőlem, mintha engem a bosszúállás szelleme vezetne ennek a határozati javaslatomnak előterjesztésében, ellenkezőleg. Abból a tényből, amelyről informálva vagyok, hogy azok, akik a frankhamisításban résztvettek, akik a frankhamisításnak gyanúsítottjai, vádlottjai, terheltjei és elítéltjei voltak, ma visszakerültek, fontos pozícióban vannak és el tudtak helyezkedni, azt a következtetést kell levonnom, hogy az igazságügyi kormányzat is közeláll a rehabilitációs törvény elgondolásához, közeláll ahhoz az elgondoláshoz, amely bennünket vezetett ennek a kérdésnek taglalásánál, amikor már évekkel ezelőtt magam is határozati javaslatot terjesztettem elő, mely határozati javaslatban kértem az igazságügyminiszter úr elődjét, hogy sürgősen terjessze elő a rehabilitációról szóló törvényjavaslatot. Megengedhetetlennek tartom ugyanis, hogy valaki, aki elkövetett valamely bűncselekményt, egész életén keresztül cipelje annak átkát és mindannyiszor, amikor a társadalomban újból el akar helyezkedni, erkölcsi bizonyítványában mindig feltüntetik, hogy valamikor botlást követett el és összeütközésbe került az igazságügyi hatósággal. Ha tehát azt kell látnunk, hogy azokra vonatkozóan, akik a frankhami. ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. sításban résztvettek, a rehabilitáció már megtörtént, akkor ebből logikusan kell, hogy következzék az, hogy az igazságügyminiszter úr és maga a kormány továbbmenjen egy lépéssel és necsak ezekre a kiváltságosakra mondja ki a rehabilitáció lehetőségét és necsak ezeknek tegye lehetővé, hogy a társadalomban elhelyezkedhessenek és fontos, ismétlem, ma is fontos közjogi pozíciót tölthessenek be, hanem igenis, fontosnak és szükségesnek találom, hogy mindazoknak, akik valamikor bűncselekményt követtek el, megadassék a rehabilitáció lehetősége. Amikor tehát azt a véleményemet nyilvánítom, hogy a törvényjavaslatot még a részleges tárgyalás alapjául sem fogadom el, benyújtom a következő határozati javaslatot, amelynek elfogadását kérem (olvassa): «Utasítja a Képviselőház az igazságügyminiszter urat hogy 30 napon belül terjesszen a Ház elé olyan jelentést, amely tartalmazza, hogy az úgynevezett frankhamisítási bűnper gyanúsítottjai, terheltjei, vádlottjai, továbbá a büntetőbíróság által elítéltek közül ezidőszerint kik, hol és milyen állásban vannak és milyen javadalmazásban részesülnek.» (Helyeslés a szélsuoaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 (Nem!) Szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Lázár Andor igazságügy miniszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, ha e törvényjavaslat tárgyalása során nem fogom Györki Imre igen t, képviselőtársamat követni arra az útra, amelyre ő rátért, midőn a pénzhamisításra vonatkozó törvényjavaslat, illetve nemzetközi egyezmény becikkelyezése kérdésénél a magyar nemzetnek egy meglehetősen fájó periódusában elkövetett bűncselekményt újból ide a Ház elé hozott. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon sok szomorúságot, nagyon sok hátrányt szerzett számunkra ez a bűncselekmény, amelyet a komolyan gondolkozók kellő módon elítéltek (Farkas István: Ezért volna jó róla beszélni!) és semmivel sem árthatunk többet ennek az országnak,, mint ha ezeket a cselekményeket minduntalan és újból előhozzuk. (Peyer Károly: A kormány hozza ide; becikkelyezte az egyezményt, nem volt rá szükség, hogy idehozza! — Farkas István: A kormány most is elkövet sok olyan hibát, amely nagyon árt az országnak!) Elnök: Kérem Farkas képviselő urat, tessék csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak maradjanak csendben. Nem kívántak hozzászólni a javaslathoz, most már méltóztassanak csendben maradni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy erről a frankhamisítási kérdésről többet ne szóljak és kérjem, hogy a benyújtott határozati javaslatot méltóztassék elutasítani, annyival is inkább, (Helyeslés a jobboldalon.) mert az igazságügyminiszternek semmiféle kontrolljoga nincs azok felett, akik az igazságszolgáltatás keretébe már nem tartoznak. Nem óhajtom a Ház figyelmét a javaslat újbóli ismertetésével fárasztani, hisz az előadó úr részletesen ismertette a javaslatot, csupán egyre vagyok bátor rámutatni, hogy ez a javaslat egy nemzetközi egyezmény, amelynek életbelépése attól függ, hogy az aláíró több mint 30 hatalom közül leg-