Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. végéig ennek az egész kedvezménynek elbírálása már megejthető lesz. Kérném az igen t. Házat, hogy a földmíve lésügyi miniszter úr nevében is adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Mojzes János: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. A pénzügyminiszter úrtól tulajdonképpen generális intézkedést kértem arra vonatkozóan, hogy a lecsapolt területek ne legyenek magasabb kataszteri osztályokba sorozhatok addig az ideig, amíg a társulati érdekeltségek a beruházási kölcsönöket vissza nem fizetik. Tudom, hogy a társulatoknak megvolt a pénzügyminiszter úr által említett fakultatív joga, legalább papíron, ez azonban a gyakorlatban, sajnos, nem érvényesült. A legtöbb társulat nem is tud arról, hogy ez a jog megilletné, mert például itt van a margitaszigeti társulat, amely elég nagy társulat, 18.000 katasztrális hold tartozik ártéri érdekeltségéhez és a többi vízitársulatok is úgy vannak, hogy nem is tudják, hogy kérhetik ezt a kedvezményt és még ha kérik is, amint egy pár társulatnál megtörtént, a pénzügyi hatóságok ezt a kérelmet nem respektálják. Mert nem elegendő a sérelmek orvoslására, ha például a társulatok földadó visszatérítést kapnak, eltekintve attól, hogy a földadóvisszatérítés sem érvényesül a gyakorlatban. Ha a társulatok például nem kérnék, hogy a kataszteri tiszta jövedelem változatlanul maradjon 15 évig, ennek automatice maga után kellene vonni, hogy a földadótöbbletet a pénzügyi hatóságok még akkor is visszatérítsék a társulatok részére, ha a társulatok ezt nem is kérnék. De ez sem volna elegendő, mert mint tudjuk, ha például magasabb osztályokba sorozzák a lecsapolt területeket és ha a földadótöbbletet visszatérítik is, a földadótöbblet után mégis kivetik és behajtják az egyéb pótadókat. A legtöbb községnél ma 150—200% között mozognak azok a pótlékos adók, amelyeket a földadó alapján, tehát a földadótöbblet alapján vetnek ki és amelyeket még a földadótöbblet viszszatérítése esetén is kötelesek viselni ezek a lecsapoló érdekeltségek. Éppen annak elkerülése végett tehát, hogy az ország" egyes részeiben i'lyen egyenlőtlen legyen az elbánás, hogy például egyes ármentesítő- vagy lecsapolótársulatoknál megadják ezt a 15 évi kataszteri tiszta jövedelemváltozatlanságot, más társulatoknál pedig viszont csak *a földadótöbbletet térítsék vissza, éppen ennek az egyenlőtlenségnek kiküszöbölése végett kérek generális intézkedést a pénzügyminiszter úrtól arra vonatkozóan, hogy a jövőben tiltássék meg- a pénzügyi hatóságoknak, hogy bármilyen lecsapolt, vagy ármentesített területet magasabb osztályokba sorozhassanak addig az ideig, amíg a társulatok érdekeltsége a beruházási, költségeket vissza nem fizeti. A máfeiik intézkedés pedig volna, hogy abban az esetben, ha a pénzügyminiszter úr nem szánná el magát ilyen generális intézkedésre, arra vonatkozóan kérnék intézkedést, hogy a pénzügyi hatóságok kötelesek legyenek az eddig beszedett összes fölcladótöb

bietet visszautaltatni minden egyesi vízitársulatnak, ahol a lecsapolt területeket magasabb kataszteri osztályokba sorozták és a jövőben eztí minden külön kérelem vagy felhívás nélkül is térítsék vissza az érdekeltségnek. Elnök: Következik f a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyülése 1932 november 16-án, szerdán. 367 miniszter úrnak a földművelésügyi miniszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemt (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Müller Antal képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a kultuszminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a József-körút 67., 69. és 71. számú, kezelése alatt lévő alapítványi házak üzletbérei sokkal magasabban vannak megállapítva a környékbeli házak üzletbéreinél? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a fenti házak üzletbérlői eddig hiába kérték bérleményeik árainak leszállítását, dacára annak, hogy ez a környékben már mindenütt megtörtént? 3. Hajlandó-e a miniszter úr különös tekintettel a mindinkább súlyosabbá vádé gazdasági helyzetre, a fenti házak bérét, figyelemmel az 1917. évi alapbérekre, úgy megállapítani, hogy az arányban legyen a környékbeli bérekkel?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Képviselőház! A háború alatti és a háborút követő rendkívüli idők a gazdasági életben is szükségessé tettek rendkívüli intézkedéseket. Ilyen rendkívüli intézkedés volt a lakbéreknek és üzletbéreknek korlátozása, kötöttsége. A lakbéreknél még ma is fennáll ez a helyzet, az üzletek béreit azionj ban — azt hiszem 1928-ban — néhai Vass JóI zsef népjóléti miniszter felszabadította, illetőleg szabaddá tette. Ezt a szabaddátételt a háztulajdonosok nagy része, legalább is jelentékeny része, kihasználva, még akkortájt a jobb gazdasági, viszonyok mellett egyszerre, hirtelen felemelte az üzletbéreket. Ha most a főváros utcáin játunk, százával látunk lehúzott rolókat, amely lehúzott rolók bizonyítékai annak, hogy nagyrészben a háztulajdonosoknak -— nem akarok erős kifejezést használni -— mohósága idézte elő azt, hogy nagyon sok kereskedő kénytelen volt éppen á magas házbér miatt üzletét megszüntetni. Bizony éppen a mai napon értesültem a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatójától, hogy ezidőszerint Budapesten csak az adó szempontjából több mint 2000 üres üzlet van bejelentve. (Dinnyés Lajos: Szomorú jelenség!) A háztulajdonosoknak egy része természetesen nem élt azzal az előnnyel, hogy rögtön felemelte volna jelentékenyen az üzletbéreket, és az ilyen helyeken az üzlettulajdonosok, a kereskedők inkább megtudtak maradni. Ha ez az egyes háztulajdonoisoknál elismerést érdemel, mennyivel inkább követelhették volna a kereskedelmi és ipari körök, hogy a közületek részéről is részesüljenek ilyen elbánásban. A székesfővárosnak nagyon sok háztulajdona, nagyion sok házbirtoka van. Noha a főváros sehol nem élt ezzel a jogával, sehol nem emelte az üzletbéreket akkor, amikor a rendelet értelmében erre joga lett volna, mégis a mostani súlyos időben — bár mondom nem emelte az üzletbéreket — 10—30%-kai mérsékli a béreket, mert számol azzal a súlyos gazdasági helyzettel, amelyben most — sajnos — minden társadalmi osztály, de különösen az 52*