Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. telepítésekkel akar a földmíyesosztály javára megvalósítani. Ez az elővásárlási jog, amely pedig hatalmas eszköz a földbirtokpolitikai célok elérése érdekében, az előző kormányok^ kezében jóformán elkallódott. Merem remélni, hogy a jelenlegi kormány gyakorlatában ezen a téren is új stílus fog lábrakapni. Elnök: A földművelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azokkal az elvi szempontokkal, amelyeket az interpelláló képviselő, úr előadott, teljes egészében egyetértek és egyetért velük a kormány is, amely tényleg első rangsorú feladatának tekinti, hogy akár elővásárlás útján, akár más rendelkezésére álló módokon a forgalomba) kerülő birtokokat lehetőleg a kisemberek, az erős, életképes kisebb egyedek kezére juttassa. Nagyon szomorú, de meg

1 kell azt említenem, hogy a földmívelésügyi miniszternek ezen nagyon elsőrendű feladat teljesítésére tulajdonképpen nem áll megfelelő összeg rendelkezésre, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ez nagyon szomorú!) A költségvetésben felvett tétel olyan csekély, hogy elővásárlást gyakorolni egy 100 holdas birtokra még az egész év folyamán rendelkezésre álló összegből sem lehet, úgyhogy azt, ami ma fennáll, komoly elővásárlási lehetőségnek nem tekinthetem. Vannak ilyen kivételes esetek, mint amilyeneket a képviselő úr megemlített, ahol csakugyan meg lehet kísérelni, hogy hitelek átcsoportosítása, hitelek átvétele útján azoknak a vevőknek kezére kerüljön az eladás alá került birtok, akiknek a mi nagy princípiumaink alapián tényleg juttatni akarunk. Hogy ez az eset ilyen-e, azt megmondani nem tudom, amenynyiben az interpelláló képviselő úr nem említette meg írásbeli interpellációjában, hogy melyik birtokról van szó és az adatokait már előzőleg nem tudtam megvizsgálni. Elsőrendű feladatomnak tekintem azonban, hogy & kérdést 'konkrétumában ds ,megvizsgá^jam. Itt csak azt akarom még kijelenteni, hogy ennek a kérdésnek túlságbavitelét, — nehogy szavaimat félre méltóztassanak érteni —. most a jövőre beszélek, mert idáig semmi sem történt, azért nem tartom indokoltnak, mert anélkül, hogy ai konkrét esetet ismerném, egy 286 holdas birtok esetleg nem az a birtoktest, amelynek gazdasági, sőt szociális és nemzeti szempontokból is mindenáron való felosztása indokolt és elkerülhetetlen volna. Ezt csak mint elvi álláspontot jelentem ki anélkül, hogy ezt a konkrét esetet ismerném. Mindenesetre megvizsgálom ezt a kérdést és ha lehetőség van rá, meg fogom kísérelni, hogy annak az intenciónak megfelelően járjak el, amely a kormány eredeti bejelentett programmjának megfelel. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz jogai Szakács Andor: T. Képviselőház! Csak rövid megjegyzést óhajtanék még hozzáfűzni ehhez a kérdéshez. Eészben örömmel veszem tudomásul a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy földbirtokpolitikai elgondolásában a nagyobb arányú birtoktestek lebegnek szemei előtt Éppen Békés megyében — ez megnyugtatásul szolgálhat — igen jelentékeny terrénum van ezeknek a céloknak megvalósítására. ülése 1932 november 16-án, szerdán. 353 A dolog érdemét illetően azonban legyen szabad megjegyeznem, hogy erre a békéscsabai határhoz közeleső kondorosi középbirtokra éppen békéscsabai bérlők és kisemberek pályáznak, akikkel az a sajnálatos és furcsa eset történt meg, hogy a földbirtokreform során teljesen kimaradtak a földhözjuttatásból, mert az a nyolc ember, akiket választmányi tagnak megválasztottak, megelégedett azzal, hogy ők megkapták a maguk három-három holdját, a többiek ügyét pedig elejtették. Itt tehát nagy, visszafojtott érdeklődés van a told iránt, ezek mozgatják ezt. a kérdést, ezért tartottam szükségesnek, hogy ezt a tárgyat idehozzam. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ezek azok, akik már be is fizették és még mindig nem kapták vissza a költséget?) Ügy van! Látom, hogy méltóztatott már érdeklődni a dolog iránt. Annakidején» még az 1920-as évek elején befizették az eljárási költségeket, de semmit az égvilágon nem kaptak. Abban a reményben, hogy a miniszter úr meg fogja vizsgálni ezt a konkrét kérdést és ha — mondom, — gyakorlati ok nem szól ellene, az elővásárlási jogot gyakorolni fogja, a választ tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Alsózemplénben, Tiszaluc község határában, gr. Erdődy Johanna és Falkenhayn Frigyesné, gr. Erdődy Franciska haszonbérleti szerződést kötöttek 1275 kat. holdnyi ingatlanukra Hoszszúfalussy Imrével, a szerződést azonban a vármegye mezőgazdasági albizottsága még nem hagyta jóvá. Erre a birtokra mint kishaszonbérlők Tiszaluc község és esetleg a szomszédos községek kisemberei is igényt tartanak, e célból 251-en már Össze is állottak, hogy bérlőszövetkezetet alakítsanak s ilyen formában vegyék haszonbérbe a birtokot. Értesülésem szerint hajlandók a bérleti szerződés feltételeit vállalni, szükség esetén egyévi haszonbért előre le is fizetni s rendelkeznek a megfelelő felszereléssel is. Hajlandó-e a t. miniszter úr a kormány programmjának szellemében odahatni, hogy ezen az amúgy is túlságosan megpróbált vidéken, ahol a nagybirtok túltengése valósággal megnyomorítja a falvak népét, ez a nagybirtok a kisemberek kezére kerüljön haszonbérlet formájában s hajlandó-e a haszonbérlet megkönynyítésére segítőkezet nyújtani, erkölcsit és esetleg anyagit is a bérlőszövetkezet megszervezéséhez?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Interpellációmat azzal kezdem, amivel Szakács Andor t. barátom befejezte, hogy tudniillik Örömmel hallottam a miniszter úrnak az előzetes interpellációra adott válaszát, amely szerint nem a középbirtokot, hanem főleg a nagybirtokot kívánja a birtokreform megoldásának alapjává tenni. En olyan kérdésben interpellálok, amelynél a miniszter úrnak módja van bebizonyítani, hogy a kormány valóban minden kínál-