Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
346 Az országgyűlés képviselőházának 127, (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ez a két gyermek szeptember 29-én délután 4 órakor, — ezt azért hangsúlyozom, mert a Képviselőháznak tudnia kell, hogy szeptemberben ebben az időben még egészen világos van, — tehát ebben az időben ment haza. A kisfiú kísérte haza a kisleányt egy látogatásról, egy közös ismerősüknél tett látogatásukról. (Propper Sándor: Gyermekzsúrról mentek haza!) Amint a két gyermek a Rákóczi-út és a Kenyérmező-utca sarkára, tehát a frekventált utcasarokra, egy népes utca közelségébe ért, látták, hogy egy kopottas ruhájú férfi egy nőt ráncigál s körülöttük csődület keletkezik. A gyermekek el akartak menni a csődület mellett, folytatni akarták útjukat hazafelé, amikor az a kopottas ruhájú civil férfi — ezt ismét hangsúlyozom — elengedte azt a nőt, akit éppen megragadva tartott, és ezt a 12 esztendős kis leánygyermeket fogta meg nyakánál, gorombán, brutálisan átkarolva a kisleány nyakát. Annak a fiatal fiúnak, aki a kisleánnyal volt, természetesen legelső gondolata az volt, ami minden épeszű embernek támad, hogy tudniillik ez a civilruhás, kopott ruhájú férfi bizonyára részeg és ezért esik neki ennek a kisleánynak. Az a fiatal fiú tehát érthető lovagiasságból a kisleány védelmére kelt sa férfi kezét a gyermek nyakáról le akarta fejteni. A férfi erre durván félrelökte a kisleányt, úgy, hogy a kisleány elesett — a ruhája el is szakadt — és a fiút fogta meg, karjait hátracsavarva, rettenetes erővel, A fiú természetesen ki akarta magát szabadítani a férfi kezéből és karjával visszafelé hadonászott, fogalma sem lévén arról, hogy hatósági közeg az illető — az elmulasztotta bemutatkozni neki — a fiú tehát nem tudta, hogy azzal, hogy ő védekezik és részben a kislányt, részben sajátmagát megakarja védelmezni, ő, a gyönge 16 esztendős gyermek, hatóság elleni erőszakot követett el a hatalmas, erős férfi ellen. Ez az egész eljárás fényes nappal ezen a népes utcán természetesen olyan feltűnéssel járt, hogy mások is beleavatkoztak ebbe az ügybe, mások is a gyermekek segítségére siettek. Akkor ez a rendőrségi közeg, akiről csak később derült ki, hogy kicsoda, megfogta a kisfiút és magával cipelte a Tisza Kálmán-téri őrszobára, a másik vele lévő rendőr pedig — szintes civilruhás, a maga foglalkozását szintén be nem jelentő férfi — a kisleányt fogta meg és olyan szemérmetlen kifejezések ' kíséretében tuszkolta végig a Kenyérmező-utcán a Tisza Kálmán-téri őrszoba felé, hogy ezeket a kifejezéseket azért nem ismételhetem itt meg, mert az elnök úr valószínűleg gondoskodnék arról, hogy ezek a szemérmetlen kifejezések a Ház naplójában meg ne maradhassanak. Ezek a rendőrségi közegek azonban ezeket a szemérmetlen kifejezéseket annak a nagy tömegnek és annak a 12 esztendős kisleánynak füle-hallatára kiáltozták az utcán. A tömeg egy része felháborodással, másik része pedig mulatva fogadta ezt az egész jelenetet. Nem tudom, hogy a belügyminiszter úrnak például erről a részletről mi a véleménye, alkalmasnak találja-e a hatósági tekintély alátámasztására, hogy világos nappal, népes utcákon hatósági személyek ilyen kifejezésekkel kísérjenek be akár bűnöst, akár ártatlant. Ezt én a magam részéről helyénvalónak semmiképpen sem tartom. Ez után a jelenet után mindkettőjüket, a kisfiút és a kisleányt és még két tőlük távolálló ülése 1932 november 16-án, szerdán. idegent, akik védelmükre keltek, bekísérték az őrszobára, ahol a kisfiút borzalmas módon megpofozták, annyira, hogy ezekről a pofonokról és az ezeket követő ütésekről rendőrorvosi látlelet szól, a rendőrorvos is kénytelen volt ezeknek a pofonoknak és ütéseknek nyomait megállapítani. Akkor a kisfiút bevitték egy belső szobába a Tisza Kálmán-téri őrszobán, ott pokrócot dobtak a fejére és a pokrócon keresztül gummibottal és vonalzóval verték ezt a szerencsétlen kisgyermeket, holott a legelső kötelessége lett volna, hogy igazoltassa és az igazoltatás után mint kisfiút a szüleihez hazakísérje, amennyiben olyasmit követett volna el, ami hatósági eljárást igényel. Ahelyett azonban, hogy igazolásra szólította volna fel, újabb pofozás és a brutalitások sorozata következett be. Nem elég, hogy a 16 éves kisfiúval ez történt, a kisleányt, — hogy mondjam magyarul — kezelés alá vették és odabenn szintén a legszemérmetlenebb, a legaljasabb kifejezésekkel illették. Amikor pedig a kisleány kora után érdeklődtek és azt mondta, hogy 12 esztendős, durva röhejjel visszautasították és azt mondották, hogy legalább 10 esztendőt eltagad a korából; holott aki ismeri és látta azt a kisleányt, minden további nélkül elhiszi annak a gyenge, fejletlen gyermeknek, hogy nem több 12 esztendősnél. Nos, ezután az eljárás után az történt, hogy a kisfiút megbilincselték és egy másik elfogottal együtt bilincsbeverve átkísérték a Tisza Kálmán-téri őrszobáról a VIII. kerületi kapitányságra. (Propper Sándor: Ez már nem is erőszak! Ez őrület, paroxizmus!) Nem tudom, hogy ennek az országnak állami és társadalmi rendje olyan súlyos veszedelmeknek lett volna-e kitéve, ha egy 16 esztendős fiút nem bilincselnek meg és. nem viszik végig az egész városon azzal, hogy majd a VIII. kerületi kapitányságon megkapja a továbbit, ami neki jár — a rendőrök szerint. Tisztelettel kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a 10 perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kéthly Anna: A VIII. kerületi kapitányságon azután ezek a brutalitást és törvénytelenséget elkövető rendőrközegek még ráadásul jegyzőkönyvbe vették az esetet és vádat, panaszt emeltek a kisfiú ellen hatósági közeg ellen elkövetett erőszak miatt (Györki Imre: Ellenoffenzíva! — Gál Jenő: A kisleány követett el erőszakot a rendőrön?) Igen. (Györki Imre: Ellenoffenzíva! Ez a kormányzati elv!) Azt a két férfit, aki mint az egész esetnek tanuja, jelentkezett az őrszobán, ezt a kettőt is odabenn összepofozták és azonkívül 20—20 pengő pénzbüntetésre ítélték, (Propper Sándor: A tanú sorsa!) valószínűleg azon a címen, hogy miért avatkoznak bele olyan dologba, amelyhez semmi közük nincsen. Az eredmény tehát ebben a nagy erkölcs-razziában az, hogy a kisfiú ellen hatósági közeg elleni erőszak címén vádat emelnek. (Farkas István: A népjóléti minisztériumban és másutt kellett volna rendet teremteni!) Meg kell kérdeznem, vájjon nem szégyenli-e magát a hatóság, amely egy 16 esztendős gyermekkel szemben kér magának hazugságokra alapítottan védelmet. Ez az egész eset valósággal ordít az ügyész után, az után az ügyész után, akinek több gondja van a Népszavának különféle cikkeire, mint arra, hogy ezeket a törvénytelenségeket megtorolja. (Kabók Lajos: Nem ér rá azért, mert a Népszavát figyeli!) A hivatalos hatalommal való visszaélések sorozata történt