Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ennél az esetnél és azért hozom most ezt néhány héttel az esemény megtörténte után a Képviselőház elé, mert tudomásom szerint az az egyén, aki ezt elkövette, akkor nem első ízben lépte át a törvények és rendeletek határait, nem első ízben brutalizált olyan szerencsétlen, szegény asszonyokat és leányokat, akik teljesen ártatlanul kerültek a karmai közé. Ennek az esetnek megtörténte után és ennek ellenére is még mindig szolgálatban van, még mindig m. kir. államrendőrségi uniformisban jár, (Györki Imre: Előlép!) sőt amikor ennek az ügynek a fegyelmi tárgyalása volt s a gyermekek a szülők kíséretében ott voltak kihallgatáson, cinikusan és kihívóan szemükbe röhögött a vádat emelő szülőknek. Valószínűleg ki akart belőlük provokálni egy inzultust, hogy ennek az inzultusnak az árnyékában az ő törvénytelen eljárása enyhébb elbírálás alá essék. Az is szörnyű ebben az esetben, hogy a szülőket, akik a fegyelmi eljárás elrendelését és ennek a brutális alaknak megbüntetését kérték, arra akarták rábeszélni a .rendőrségen, hogy elégedjenek meg a bocsánatkéréssel. Nos, én azt hiszem, hogy egy olyan rendőrségi közeggel szemben, akinek annyi ítélőképessége sincs, hogy egy 12 éves leányt meg tudjon különböztetni egy felnőttől, nagykorútól; akinek annyi törvényismerete és annyi törvénytisztelete sincs, hogy tudná, hogy az ilyen esetekben mi a kötelessége, vagy pedig, ha tudja, nem törődik vele, az egyetlen helyes eljárás az, hogy tessék kirázni őt az uniformisából, inert ha annyi tapintata, annyi emberi érzése sincs, hogy tudná, mit kellene tennie ilyen esetekben, akkor nincs helye a m. kir. államrendőrség kötelékében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az abaj,it. Képviselőház, —és ezt az utóbbi időben egyre inkább tapasztaljuk — hogy az ilyen kérdésekben, amikor egy rendőrlegénységi, vagy rendőrtisztikari személy kerül szembe polgári egyénnel, rendesen presztízsszempontok érvényesülnek, amelyek abban csúcsosodnak ki, hogy a közönségnek pedig nem lehet igaza, védeni kell az utolsó lehelletig azt az illetőt, aki törvénysértést vagy szabálysértést követett el. Nem tudom megérteni, micsoda szempont az, amely itt az összefogást, az eltussolást követeli^ Hiszen meg vagyok győződve arról, hogy éppen a rendőrségnek, az egész intézménynek az használna többet, aki ebben a kérdésben és ezekben az ügyekben a példaadást tekintené a maga kötelességének, ami azután azoknak a kedvét, akiknek esetleg ilyen kedvük van, elveszi a hasonló törvénysértésektől. Ezt az egy esetet és ezzel kapcsolatban az egész kérdést azért hoztam ide, mert ennek körülményeinél és szereplőinél fogva különös jelentősége van, de hozzá kell tennem, hogy ez az eset csak következménye egy rendszernek, következménye annak, hogy hatalmat adnak primitív és törvénytudatlan emberek kezébe, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), akik azután ilyen módon élnek vele vissza. Ez az eset csak egy szem abban a láncban, amely a VIII. kerületet rettegésben -tartja már hónapok óta, hiszen a lapok is alig merték ezt megírni, egy csomó fenntartással, óvatos de-vel és óvatos havai felszerelve közölték. Vájjon az intézménynek szüksége van-e arra, hogy ezt a Scarpiahangulatot, ezt a félsz-hangulatot ilyenformán, ezekkel az eseményekkel fenntartsa? Ülése 1932 november 16-án, szerdán. 347 A miniszter úrnak ezzel szemben csak egy kötelessége Lehet: átreformálni azt az egész rendszert, amely az úgynevezett erkölcsrazziák területén ma fennáll, és súlyosan büntetni a visszaélőt. Nem fegyelmileg, nem bocsánatkéréssel, nem azzal, hogy a Tisza Kálmán-térről elhelyezik a Bezerédy-utcába, vagy a Mozdony-utcából az Aréna-útra, hanem példaadó módon, amely súlyos cselekedeteik meggondolására kényszeríti azokat, akik cselekvésre jogosultak, akiknek a cselekvés hatalma a kezében van. A (miniszter úrnak és a vezetése alatt álló intézménynek az a kötelessége, hogy ilyen kényes feladatot végzőket megfelelő tapintattal válogasson ki, megfelelő emberies érzéssel bírókat állítson ezekre a helyekre, hogy ezeken a pozíciókon csak olyanok legyenek, akik ismerik egy város lelkét, akik ismerik a városi embert, akik nem állanak gyűlölettel a városi lakossággal szemben, mert csak olyanok tudják egy város rendjét fenntartani, azok tudnak úgy eljárni, hogy a város rendjét ilyen provokáló eljárással fel ne bolygassák. Éppen ezért kérem interpellációmra a beügyminiszter úr megfelelő intézkelését. (Elénk helyeslés a szélsőbbaloldalon.) vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláció tárgyát képező esetről értesülvén, azonnal intézkedtem nemcsak a fegyelmi eljárás megindítása, hanem a bűnvádi eljárás folyamatbatétele iránt is. A bűnvádi eljárás azok ellen, akik túlkapásokat kövvettek el, folyamatban van, annak eredményét be kell várnom. Azt hiszem, töbhb intézkedést ebben a pillanatban nem iisi tehetek. {Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Közben tovább erkölcsrazziáznak.) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A bíróság meg fogja találni az elintézésnek azt a módját, amelyben azt hiszem, az interpelláló képviselőtársam is meg fog nyugodni. Egyúttal ennek az esetnek tanuságaképpen intézkedtem, hogy intézményesen történjék gondoskodás arról, hogy ezeket a feltétlenül szükséges erkölcsrendészeti ellenőrzéseket ezentúl olyan emberek végezzék, akik megfelelő intelligenciával bírnak és megfelelőleg ki vannak oktatva teendőik tekintetében, hogy ezeket a kényes teendőket kellő tapintattal és figyelemmel végezzék el. Ezek történtek, egyéb mondanivalóm nincs. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelöl) Elnök: Az interpelláló képviselőtársunkat megilleti a viszonválasz joga. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Nagyon megtudnék nyugodni a belügyminiszter úr válaszának különösen a második részében; tudomásom van azonban arról, hogy a megindított bűnvádi és fegyelmi elj cl I* et S ellenére az a rendőri közeg, aki ezt a brutalitást ebben az utóbbi esetben elkövette, még mindig szolgálatot teljesít, még mindig kényes feladatok vannak rábízva és a maga környezetében meglehetősen triumfálva terjeszti azt, hogy neki semmi baja nem történhetik, mert ő mögötte sokkal hatalmasabb erők állanak, semhogy neki ezért az esetért bármiféle bántódása lehetne. (Györki Imre: Lehetséges ez? — Gál Jenő: Ha bűnvádi eljárást indítottak, akkor fel is kellett volna függeszteni!) Az a baj, hogy azok, akik vele együtt ilyen dolgokban intézkedni jogosultak, azt látják, hogy ez az