Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

344 Äz országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1932 november 16-án, szerdán. két kézzel ebben az országban az adózók keserves filléreiből? Nem lehet azt mondani, önök sem mondhatják jogosan, hogy az államháztartás egyensúlya nem engedte és nem engedi ezt. Volt idő, mélyen t. Képviselőház, amikor bőségesen volt pénz, dolgozott az adóprés, amikor a végrehajtók éjt-napot összefűztek, csakhogy behajtsák az adókat. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy az 1925/26. évi költségvetésnél milyen irtózatos felesleg volt. Akkor még aranyértékű korona volt. Az 1925/26. évi költségvetésnél 400.159,650.000 korona felesleg volt. Kérdem: nem lehetett volna-e akkor valamit a hadirokkantak s hadikölcsönjegyzők érdekében is tenni? De tovább megyek! Azóta, hat év alatt, a kormány az egységespárt segítségével 2213 millió pengő bevételi többletet herdált el és azonfelül több, mint 300 milliót költött el költségvetésen felül. Szórták a pénzt, volt itt pénz bőven, csak nem volt szív, nem volt akarat, nem volt meg az az erős akarás, hogy azokat a szerencsétleneket, akik annakidején a harctéren és idebent a Hinterlandban erejük megfeszítésével minden áldozatot meghoztak, némikép kárpótolják. Pedig csak egyetlen egy részét; kellett volna igénybe venni annak az erőfeszítésnek, vagy erőkifejtésnek, amit annakidején hivatalosan kifejtettek az egész ország területén, amikor a tenyerüket, a markukat tartották oda a legszegényebbek elé, hogy adják ide az utolsó fillért is, mert a háború kimenetele attól függ, hogy milyen áldozatot tud hozni az ország lakossága. Miként mondottam, nyolcszor húzták meg itt a vészharangot, nyolcszor perselyeztek végig és nyúltak a zsebébe az ország lakosságának. {Zaj a jobboldalon,, — Propper Sándor (Szabóky Jenő felé): Ügy látszik, ön nem jegyzett hadikölcsönt! — Szabóky Jenő: Százszor annyit, mint ön! Blindre mondom! Abban ment tönkre a családom! — Kabók Lajos: Biztosan volt miből! -* Szabóky Jenő: Békeidőben volt!) Az ország gazdasági életének ez a nyolcszori lefölözése 13.673,231.310 pengőt tett ki. Amikor nosztrifikáltat a hadikölcsönöket, Magyarországra 9.402,880.000 korona esett. Nem tudnám én sem élénkebben aláfesteni a hadikölcsönjegyzők jogos kívánságait, mint ahogy aláfestik azok a jelenetek, amelyek lejátszódtak a népjóléti minisztériumban és amelyek ma lejátszódnak a belügyminisztériumban. Nagyon szeretném, ha az igen t. belügyminiszter úr egyszer azok közé vegyülne, — nem bánom, ha álszakállal is, — akik a hadikölcsönsegély-osztályon jelentkeznek. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a miniszter úr végighallgatná azoknak az embereknek siránkozó panaszát és jelszavát (Propper Sándor: Beosukatják őket!) és ha elolvasná azokat a szörnyű kétségbeesett leveleket ,amelyeket tömegesen írnak hozzánk szocialistákhoz, akkor módot keresne arra, hogy a hadikölcsönjegyzők jogos igényeit kielégítse. Arra kérem tehát az igen t. belügyminiszter urat, hogy keressen módot arra, hogy ezeket az érdekelteeket, akik, ismétlem, a 300.000 lélekszámot meghaladják, kijelentésével megnyugtassa. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztere ;T. Képviselőház! Legyen szabad először, azzal a beállítással foglalkoznom, amelylyel a t interpelláló képviselő úr ezt a kérdést kezelte, ö úgy állította be a dolgot, mintha valósággal hazaáruló volna minden kormány, (Esztergályos János: Tisza István gróf mondotta, én csak Tisza István gróf szavait citáltam!) — tessék csak meghallgatni — amely nem valorizálja lazáz százalékig a hadikölcsönöket. (Esztergályos János: Megelégednek a hadikölcsöntulajdonosok kevesebbel is, mint száz százalékkal!) Erre nekem csak egy a válaszom. Azokért az obiigókért, amelyeket a háború előtti és a háború alatti Magyarországvállalt, ezt a nyomorult csonkot felelőséé tenni nem lehet. (Esztegályos János: Ez a legjobb pacifista agitáció, miniszter úr! Ennél jobbat nem lehet mondani!) Azt hiszem, nincs a hadikölcsöntulajdonosok között józanul gondolkodó ember, aki be ne látná azt, hogy ezzel az országgal szemben mai helyzetében olyan igényekkel fellépni, hogy háborús adósságait száz százalékig, vagy csak ötven százalékig is kifizesse, nem: lehet. (Györki Imre: Mi van az optánsokkal? Azoknak jut?) A másik tétel, amit a képviselő úr felállít az, hogy volt itt az utóbbi tíz esztendőn keresztül elég felesleg, (Esztergályos János: Volt bőségesen!) miért nem fordították ezt a hadikölcsöntulajdonosok igényeinek kielégítésére? Erre az a válaszom, hogy sohasem volt megközelítőleg sem annyi felesleg, sohasem volt megközelítőleg sem annyi pénz, amiből ezt a kérdést érdemlegesen el lehetett volna intézni. (Propper Sándor: Legalább egy becsületes gesztust kellett volna mutatni!) A gesztus megvolt, a kormányok ismételten kijelentették, (Propper Sándor: Az ellenzék nyomására!) hogy igenis, érzik azt az erkölcsi kötelességet a hadikölcsön-károsultakkal szemben, hogy az állam anyagi erejéhez képest igényeiket kielégítse. Erre nézve összegeket is vettek fel a költségvetésbe, tehát azt mondani, hogy a kormányok ezzel a kérdéssel nem törődtek, nem lehet. T. Képviselőház! Áttérve a mai helyzetre, sajnálattal meg kell állapítanom, hogy a budgetáris viszonyok következtében a kormánynak ma nincs módja a támogatásnak még azt a mértékét sem nyújtani, amelyet a kormányok az előző években nyújtottak (Propper Sándor: Itt a megnyugtatás!), mert azt az 5 millió pengőt, amely erre a célra a költségvetésbe beállítva volt, kénytelen volt a kormány a múlt év folyamán 3-4 millió pengőre lecsökkenteni. Ez, természetes dolog, a hadikölcsönsegélyéknek cirka 25%-os csökkentését vonta maga után. Nincs módomban a kérdést máskép elintézini, miiinthogy .a jogosult igényeket 25%-kai csökkentett mértékben elégítsem ki. Igyekszem azonban mindent elkövetni abban a tekintetben, hogy azokat juttassam ezekhez a segélyekhez, akiknek semmi más jövedelmük nincs, akik tehát igazán rá vannak szorulva és hogy alaposan mérlegeljem a segélyek mértékének megállapításánál a kérelmezők anyagi helyzetét. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Ami a jövőt (illeti, természetes dolog, újra hangsúlyozom, hogy a kormány igenis, érzi az obligót a hadikölcsönkárosultakkal szemben és már a jövő évi költségvetés összeállításánál minden erőmmel azon leszek, hogy ezek a tételek további leszállítást ne szenvedjenek, sőt amennyiben a helyzet egyáltalában megengedi, felemeltessenek. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. ;