Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-126
310 Az országgyűlés képviselőházának 126 fontosságú politikai és gazdasági kérdésekről beszéltek az itt benyújtott kérvények kapcsán. Ügy érzem, hogy ez a kérdés, a külföldön tartózkodók nyugellátásának kérdése, nem ilyen fontos, nem ilyen jelentőségű kérdés sem politikai, sem gazdasági szempontból, ennek ellenére mégis szót kell emelnünk a feliró vármegye és a feliró törvényhatóság kérvénye mellett. Ez ia kérdés, a külföldön tartózkodók nyugellátásának kérdése méltán sorakozik azok mellé a harcok mellé, amelyek például az álláshalmozások és a mammutfizetések ellen itt most már hónapok óta, sőt mondhatnám, évek óta folynak. Igaz, hogy ebben a kérdésben nem régiben kiadtak egy rendeletet, amelyben a külföldre kifizethető nyugdíjösszegeket 500 pengős határon limitálták, szóval 500 pengő az az összeg, amelynél magasabb nyugdíjat külföldre kifizetni nem lehet. T. Ház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy nagyon érdekes és fájó összehasonlításra vagyok kénytelen a t. Ház figyelmét felhívni. Ha egy nincstelen rokkant kimegy, nem is a régi külföldre, hanem a régi Magyarországnak a mai határokon kívül eső területére, tehát magyar vidékre rokonaihoz azért, hogy könnyebben megélhessen, hogy néhány pengőt kitevő rokkantjáradéka mellett rokonainak, hozzátartozóinak támogatásával meg tudjon élni, akkor ettől a háborús áldozattól egyszerűen elvonják a rokkantjáradékot arra való hivatkozással, hogy külföldre pedig nem fizetünk rokkantellátást. Nem tudom megérteni, hogy miért ez a szűkkeblűség a háború legszerencsétlenebb áldozataival szemben akkor, mikor főleg katonai nyugdíjasok azok, akiknél 500 pengőnél állapítják meg a külföldre fizethető nyugdíj hatáxát. Azt hiszem, 500 pengő ma olyan öszszeg, amelyből idehaza is meg lehet élni, s amelyért idehaza is nemcsak kenyeret, hanem kalácsot is lehet vásárolni. Én megérteném a külföldön tartózkodó, a külföldön élő nyugdíjasoknak azt a kívánságát, hogy nyugdíjukat utánuk küldjék akkor, ha egészen alacsony határ állapíttatnék meg, ami tehát azt jelenti, hogy idebent nem tudnak belőle megélni, így tehát szükségük van arra a baráti vagy rokoni környezetre, amelynek támogatása ezt az alacsony nyugdíjöszszeget számuKra kiegészítheti annyira, hogy odakün meg tudjanak élni. De ezt az alacsony határt is csak akkor tudnám elfogadni, méltányolni, ha nem tesznek különbséget a különféle jellegű járadékok között, ha nem mondják ki, hogy például az, aki katonai nyugdíjat kap, 500 pengőn alul, ezt kint is megkaphatja, aki ellenben rokkantjáradékot kap, annak számára azonnal beszüntetik ennek folyósítását, mihelyt lábával a határokon túli területre lépett. A feliratban úgy Borsod-Gömör-Kishont vármegye, mint Debrecen város nagyon helyesen mutatnak rá arra, hogy magyar pénzért tessék magyar kenyeret vásárolni, akkor, amikor itt olyan borzalmás a munkanélküliség, amikor a gyárak egymás után csuknak be azért, mert nincs fogyasztójuk, amikor a magyar búzát nem lehet eladni, mert nincs, aki megvásárolja, mert nincs, akinek pénze volna annak megvásárlására. Ha tehát nem elég kenyérre az a nyugdíj-járulék, és az a nyugdíjas csak odakünn egészítheti ki haráti és rokoni támogatással ezt a nyugdíjjárulékot, ak. ütése 1932 november ll-én, pénteken. kor tessék ugyanezt a kedvezményt a rokkantak számára is biztosítani. Tessék elképzelni, t. Képviselőház, azt az esetet, hogy ha a régi Magyarország területéről egy. leány férjhezment Csonka-Magyarország területén élő férfihoz, és az illető elesett a háborúban: ez a hadiözvegy kap havi 50 fillért, vagy 3 pengőt. Ezzel a néhány fillérrel idehaza nem tud megélni. Tegyük fel, hogy Abaujban élnek a szülei, vagy egy erdélyi megyében, és> ez a hadiözvegy a maga árva gyermekeivel nem mehet át a határon szüleihez, mert akkor elesik ettől a neveltetési járuléktól, ettől az özvegyi járadéktól, ugyanakkor, amikor 500 pengőben állapítják meg a külföldre fizethető nyugdíjak összegét. En már arra is gondoltam, hogy ez az egyenlőtlen elbánás talán azon alapszik, azért nem engedik ki a hadiözvegyet, hadiárvát és hadirokkantat, illetőleg ezzel az eszközzel azért tartják vissza, mert szégyenlik odakünn a háború áldozatainak ezt a nyomorúságos ellátását. Annakidején, amikor megjelent az a rendelet, amely 500 pengőben maximálta a külföldre fizethető nyugdíjak összegét, egymás után jöttek vissza a háborút vesztő generális urak és hozzátartozóik a magyar földre, akik ezért a pénzért idehaza mazsolás kalácsot és nemcsak száraz kenyeret tudnak kapni. Jöjjenek tehát vissza azok is, akik 500 pengőig terjedő nyugdíjból idehaza is megélhetnek, annál is inkább, mert egyáltalában nem is tudom, hogy ezt a pénzt pengőben vagy valutában fizetik-e ki számukra, hiszen lehetséges az is, hogy ennek az összegnek kifizetése céljából valutát kell vásárolni, és ezzel még külön is rontják pengőnk értékét, árfolyamát. • . Én tehát a kérvényi bizottság javaslatával szemben azt a határozati javaslatot terjesztem elő, hogy Debrecen város és Borsod-GömörKishont vármegye feliratát azzal teszi át a Ház az összkormányhoz, hogy sürgősen intézkedjék a felirat szellemében; utasítja egyúttal a Ház az összkormányt, nyújtson be kimutatást a külföldön élő nyugellátást élvezők névsoráról és a nyugdíjak összegéről. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A magam részéről teljes egészében osztom előttem szólott t. képviselőtársam felfogását és érvelését. Annak idején már többízben felszólaltam itt a Házban és követeltem, hogy a kormányok intézkedjenek, hogy magyar pénzt külföldre senki ki ne vihessen, és nyugdíjas külföldön nyugdíjat ne kaphasson. Magam is aktív katonatiszt voltam, és ha visszagondolok az elmúlt időre, nagyon sok magasabbrangú, az osztrák-magyar hadseregben szolgált katonatisztről tudok, akik csak akkor fedezték fel, hogy magyarok, amikor a magyar államkincstártól nyugdíjat követeltek. Tudok olyan magasabbrangú katonatisztről, aki többek között megszerezte a román állampolgárságot ,és a román államkincstár nyugdíjat is folyósított részére, megkövetelte azonban tőle, hogy a románok által elrabolt részen, az új Komániában lakjék. Az illető kijelentette, hogy ott .. nem lakik és elvesztette ezáltal ott a nyugdíját, mert ott sokkal okosabbak voltak az emberek és kimondották előre, hogy a nyugdíjat mindenki ott, abban az országban tartozik elkölteni, ahol kapja, minden-
