Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-126
Az országgyűlés képviselőházának 126. kinek ott kell laknia, ahol nyugdíját folyósítják. Az illető tiszt tehát megkapta ott a nyugdíjat, de nem tetszett neki az ott-tartózkodás, egyik várost sem találta alkalmasnak arra, hogy ott lakhassák, és inkább a nyugdíját hagyta ott. Akkor jött azután ide hozzánk, akkor fedezte fel magyarságát. Pedig azelőtt — jól emlékszem — mi magyarok legtöbbször Kossuthkutyák voltunk nekik. Amikor azonban arról volt szó, hogy nyugdíjra, megélhetésre van szükségük, akkor egyszerre felfedezték, hogy létezik Magyarország is. Ha ezek a tisztek megtették volna még azt, hogy azt a kegyet, amelyet a magyar állam velük szemben gyakorol, hogy nyugdíjat ad nekik, megköszönve ide jöttek volna és azt a pénzt itt költenék el, akkor még szemet tudnék hunyni a dolog felett. De még arra sem tartanak bennünket érdemeseknek, hogy itt lakjanak. Ügy látszik, még most is fáj a fülüknek a magyar szó. Bécsben és más jó katonatiszti nyugdíjas városokban laknak. Igenis, minden magyar embernek óvást kell emelnie az ellen, hogy ebből az országból egy fillért kivigyenek ilyen célra a külföldre és egy fillért külföldre folyósítsanak a nyugdíjasoknak. Tessék hazajönni, tessék itt a szegénységben osztozkodni és tessék itt elkölteni azt a pénzt! Mert lehetetlenség, hogy amikor az ipar, a kereskedelem, a bank, a kisgazda tönkremegy, nem ibür eladni semmit, mert a fogyasztóinak száma lecsökkent, ezt az állapotot fenntartsuk. A magam részéről teljes mértékben helyeslem azt a kérvényt, amelyet a két törvényhatóság benyújtott, és remélem, hogy a mostani miniszterelnök úr, aki honvédelmi miniszter korában az első lépést tette meg ebben a tekintetben, mert ő volt az első, aki követelte, hogy a külföldön élő nyugdíjasok hazajöjjenek, továbbra is fenntartja akkori álláspontját és arra kényszeríti azokat, akik önszántukból nem jönnek, hogy tessék hazajönni és azt a nyugdíjat, amelyet nehéz áldozattal az adózók verejtékéből tud az állam csak folyósítani, tessék itthon elkölteni. Ismétlem, helyeslem a törvényhatóságok egész felterjesztését. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Farkas István szólásra jelentkezik.) A szó Farkas István képviselő urat illeti. Farkas István: T. Ház! Teljesen magamévá teszem előttem szólott képviselőtársaim álláspontját és csak néhány szót akarok megjegyezni. Előttem szólott Meskó képviselőtársam azt mondotta, hogy a mostani miniszterelnök úr volt az, aki elsősorban is lépéseket tett abban az irányban, amit itt követelnek. Meg kell állapítanom, — mert megállapítottam és azért tettem szóvá annak idején a pénzügyi bizottságban a honvédelmi tárca tárgyalásánál, — hogy a miniszterelnök úr, aki egyúttal honvédelmi miniszter is, nagyon helytelen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. A honvédelmi tárcánál van ugyanis a legtöbb nyugdíj. Az összes tárcáknál nem olyan magas a nyugdíj, mint a honvédelmi tárcánál. A honvédelmi tárca keretében a régi Osztrák-Magyar Monarchia generálisainak százait vették fel, és ez emeli fel a nyugdíjakat a, honvédelmi tárcánál. Most, amikor redukálni akarunk, amikor a háború már régen elmúlt, és Magyarország itt van a maga megcsonkított állapotában, nem fogadható el az az álláspont, ülése 1932 november ll-én, pénteken. 311 , amelyet Gömbös miniszterelnök úr annak ide! jén még mint honvédelmi miniszter válaszul adott. Azt mondotta ugyanis, hogy ő nem tehet róla, hogy ilyen magas ez a nyugdíj, az idők folyamán majd csak kihalnak a nyugdíjasok, és akkor az kevesebb lesz. Ezt az álláspontot nem fogadhatja el a törvényhozás, hogy amikor itthon mindenhol redukálni kell, amikor a kistisztviselőknek levonják a fizetéseit, a külföldön élő magastom. Következik a határozathozatal, rangú generálisok, akik közül némelyiknek egy csomó vagyona is van, kapják a nyugdíjat. Bocsánatot kérek, legalább tegyünk meg annyit, hogy ha helytelen intézkedések történtek éveken keresztül, házhatározattal utasítsuk a kormányt, hogy változtassa meg eddigi álláspontját. A Ház szuverén, a Háznak joga van azt mondani, hogy mindazok, akik a háború befejezése óta akármilyen címen nem laknak itt, nem kapnak nyugdíjat. Meg kell vonni a nyugdíjat azoktól, akik külföldön élnek. Ez egyszerű rendelkezés, és a Ház -ezt határozatával megcsinálhatja. Kérem a t. Házat, hogy ezt az álláspontot foglalja el és ilyen értelemben utasítsa a kormányt. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva senki sincs! Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Hodossy Gedeon szólásra jelentkezik.) Hodossy Gedeon képviselő úr kíván szólani. Hodossy Gedeon: T. Képviselőház! En is a legnagyobb készséggel csatlakozom az előttem szóló képviselő urak szavaihoz és csak arra az egy dologra akarok rámutatni, hogy I míg mi itt tényleg a legnagyobb generozitásI sal bánunk ezzel a kérdéssel, addig például a megszállott területeken megfordítva kezelik a kérdést. Tudok nem egy esetet, hogy ha az, aki ott nyugdíjat élvez, átjön ide Csonka-Magyarországra és itt családját vagy rokonait meglátogatja, mikor visszamegy, levonják a nyugdíjából az arra az időre eső részt, amelyet itt töltött Magyarországon. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ebből is látható, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű és gazdasági szempontból is sokkal fontosabb, semhogy efelett olyan könnyen napirendre lehetne térni. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A magam részéről csatlakozom az előttem felszólalt képviselő urak felfogásához. (Helyeslés,) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Kóródi Katona János előadó szólásra jelentkezik.) Az előadó úr kíván szólani. Kóródi Katona János előadó: T. Kép vi selőház! A külföldön élő nyugdíjasok ügyében ma a tényleges helyzet a következő: Azok a külföldön élő nyugdíjasok, akiknek illetménye a 200 pengőt nem haladja túl, változatlanul megkapják illetményüket. A 200 pengőn felüli illetmények 50%-át azonban elveszik a külföldön élő nyugdíjasoktól. Tehát például, akinek 400 pengős nyugdíja van, az csak 300 pengőt kap. Ezenkívül a külföldön élők csak az V. lakbérosztálynak megfelelő lakbért kaphatják. Magam is teljesen osztom az előttem szólott képviselő urak felszólalásait és azt a határozati javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy Debrecen város és Borsod-Gömör-Kishont vármegyék átiratát azzal teszi át a Ház a kormányhoz, hogy sürgős intézkedést kíván, ezenkívül pedig utasítja a Ház a Kormányt, hogy