Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

Az országgyűlés képviselőházának 120. jól felfogott érdeke szempontjából igenis meg kell szüntetni a hitbizományok intézményét, meg kell szüntetni a kötöttbirtokok intézményét és lehetőséget kell teremteni arra nézve, hogy a magyar parasztság, amely ezer év óta jogtalanságban és nyomorúságban él itt ebben az országban, megvethesse a magyar földben a lábát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva én a következő indítványt nyújtom be az előadó úr által előterjesztett javaslathoz (olvassa): «A Debrecen város közönsége által felterjesztett és a kérvényi bizotság által előterjesztett javaslat kiegészítéseképpen utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy hat hónapon belül terjesszen a Képviselőház elé törvényjavaslatot a hitbizományok intézményiének megszüntetéséről.» Elnök: A képviselő úr határozati javaslatot nyújtott be. (Szeder Ferenc: Igen!) Szólásra következik?' Brandt Vilmos jegyző: Más nincs felírva*. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, akkor a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Szeder Ferenc képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, ezt a határozati javaslatot tehát a, Ház döntése alá fogom bocsátani, szemben a kérvényi bizottság javaslatával. Tehát, igen t. Képviselőház (Kabók Lajos: Tessék egy kicsit várni, hadd jöjjenek be!), kérdezem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a kérvényi bizottság javaslatát (Malasits Géza: Ez. a sofort! — Derültség á szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Ez nem sofort!), szemben Szeder Ferenc képviselő úr határozati javaslatával elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a kérvényi bizottság javaslatát fogadják el, méltóztassanak felállni! (Megtörténik.) A többség nyilvánvalóan megállapítható. (Kabók Lajos: Most már bejöttek!) A Ház tehát elfogadta a kérvényi bizottság javaslatát, Szeder Ferenc képviselő úr határozati javaslatát pedig elutasította. Következik az 52. folyószám alatt beadott kérvény tárgyalása. A kérvényt az előadó úr lesz szíves ismertetni. Kcródi-Katona János: T. Ház! Hódmezővásárhely város törvényhatósága feliratot intézett a Képviselőházhoz a Hódmezővásárhely törvényhatóságát terhelő Speyer-féle kölcsönkötvények visszafizetése ügyében. Erre vonatkozólag a kérvényi bizottság javasolja, hogy a felirat adassék ki a magyar királyi miniszterelnöknek és a'bel- és pénzügyminiszter uraknak. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Végtelenül csodálkozom, hogy a kérvényi bizottság nem vett magának annyi fáradtságot, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozott volna és legalább pártolólag javasolta volna a kérvénynek az illetékes miniszterekhez való jut tatását. Hódmezővásárhely város törvényhatóságának azt a kérelmét, hogy a kormány tegye számára lehetővé a piacon forgó Speyer-kötvények visszavásárlását és ezáltal a város nagy terheitől való szabadulását, a magam részéről helyesnek tartom. Ez alkalommal fel kívánom hívni a Ház és a kormány figyelmét arra, hogy necsak Hódmezővásárhely városának tegye leKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI, ülése 1932 november 11-én, pénteken. ">05 hetővé ennek a súlyos tehernek, a Speyer-kölcsönkötvények visszavásárlása útján való viszszafizetését, hanem terjessze ki ezt a kedvezményt valamennyi más városra is, mindazokra a városokra, amelyek a Speyer-kölcsönt igénybe vették. Ez annál is inkább szükséges, mert a városok kongresszusa is ilyen irányú javaslatot tett a kormánynak és kérte a kormányt, hogy miután ezeknek a kötvényeknek piaci forgalmi ára a kibocsátási árnak alig 10—11, a legrosszabb esetben 12 százaléka, engedje meg. hogy a kötvényeket összevásárolják és ezekkel a tartozásokat visszafizessék, mert így igen könnyen lehető volna számukra ettől a terhes kölcsöntől való szabadulás. Sajnos, a kormány mind a mai napig nem nyilat kozott ebben a kérdésben és ahogy én a bankokráciának, főleg a nagybankoknak a kormányra való káros befolyását ismerem, azt kell hinnem, azt kell gondolnom, hogy ez a kérvény is igen sok más kérvény sorsára jut, vagyis a papírkosáíba kerül. T. Képviselőház! Már a Speyer-kölcsön tárgyalása alkalmával rámutattunk ezekről a padokról arra, milyen terhes feltételelei vannak ennek a kölcsönnek. Rámutattunk arra, hogy ezt a kölcsönt a kormány annak idején a Speyer, Loeb & Go. bankházzal kötötte meg, olyan feltételek mellett, amilyen feltételeket akkor Európában egyetlenegy állam el nem fogadott volna; még a Balkán-államok egyikemásika is meggondolta volna, hogy ilyen terhes feltételek mellett fogadjon el kölcsönt, mint amilyen súlyos feltételeket a Speyer-kölcsön tartalmazott. Már akkor rámutattunk arra, hogy Magyarországon, különösen a városokban, ha valahol egy utcát felszakítottak. a polgár már azt kérdi: ki keres ezen? Annál inkább kérdezték ezt ennek a kölcsönnek megkötésénél: ki keres ezen a kölcsönön? Ez valóságos rabszolgakölcsön a városokra, t. Képviselőház és ennek a szerencsétlen Speyer-kölcsönnek nagy része van abban, hogy á városok ma nem tudják szociális kötelességeiket munkanélküli polgáraikkal szemben teljesíteni s hogy a városok a kulturális és szociális igények tekintetében visszamaradtak, sőt visszaestek, visszasüllyedtek oda, ahol a múlt század nyolcvanas éveiben voltak és ahonnan csak óriási erőfeszítéssel tudtak felfelé kecmeregni. Ebben a visszasüllyedésben nagy része van ennek a szerencsétlen Speyerkölcsönnek. A városok egyike-másika nem akart felvenni kölcsönt. A kormány egyenesen rákényszerítette a városokat a főispánok útján arra, hogy ezt a kölcsönt vegyék igénybe. A városok autonómiája Magyarországon még papíron sincs meg s még kevésbbé van meg a gyakorlatban. A városok legtöbbje a főispán vagy a vármegye útján egyenesen a kormány kegyeitől függ és végeredményben a belügyminisztérium dönt abban a tekintetben, hogy a városoknak mit szabad és mit nem szabad tenniök, nem pedig a városoknak erre jogosított törvényhatósága. Ezek a törvényható! ságok a mai városi, illetőleg megyei törvény j szerint nem egyebek, mint falazó testületek. | Beszélhetnek, magyarázhatnak, vitatkozgatnak, végeredményben azonban nem ők döntenek, hanem dönt a főispán javaslatára a belügyminisztérium illetékes osztálya. A városok tehát hiába tiltakoztak a köl; csőn ellen, fel kellett venniök a kölcsönt és 1 niost derül ki, hogy milyen rettenetes terhet 44