Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

306 Az országgyűlés képviselőházának 126. jelent ez a kölcsön a városoknak, még az , olyan város is, mint például Győr, amely ugyancsak kényszerítve volt felvenni a kölesönt, de amely a kölcsönből nem luxusépítkezéseket hajtott végre, hanem bérházakat épített, súlyos összegeket fizet rá erre a kölcsönre, mert ezeknek a bérházaknak a jövedelme nem elég a kölcsön évi annuitásának fedezésére. A városok legtöbbje azonban nem ilyen takarékosan gazdálkodott ezzel a pénzzel, nem hasznot hajtó üzemeket létesített, hanem miután a pénzt felülről rákényszerítették, miután a pénzt fel kellett vennie, valamit kellett rajta csinálnia, tehát luxusépítkezéseket hajtott végre és ezekben nagyszerű tanítómesterre talált az államnál, a kormánynál; hiszen annak a kormánynak, amelynek nem telik a hadirokkantak,, hadiözvegyek és hadiárvák emberséges ellátására, amely kormánynak nem telik a hadikölcsön-károsultak kielégítésére s nincs elegendő pénze arra, hogy az özvegyek és árvák pénzét, amelyet hadikölcsönbe fektettek, legalább némileg isviszszafizesse, hanem az erre szánt összegek évrőlévre csökkennek, — ugyanannak az államnak és kormánynak, amelynek nem volt pénze és egyetlen fillére a • hadikárosultak számára, milliói voltak luxusépítkezésekre, milliói voltak olyan építkezések végrehajtására, amelyek a befektetett tőkének még a legminimálisabb kamatát sem hozzák meg. A kormány e gesztusában nagyszerű követőkre talált a városokban, amelyek ezt a pénzt olyan építkezésekbe fektették, amelyek ma a befektetett tőkének még a legminimálisabb kamatát sem hozzák meg. Zárdákat, templomokat építettek; olyan városokban, ahol a lakosság túlnyomó része csak akkor fürdött meg, amikor a bábaaszszony fürdette meg, azután vége lett számára minden fürdési alkalmatosságnak, ilyen városokban luxusfürdőket építettek, amelyek ma üresek s amelyeknek fürdőkabinjait az egerek és patkányok ma szülészeti klinika céljaira használják. Létesítettek olyan luxusépítkezéseket, amelyek talán száz év múlva sem fogják meghozni a kamatokat. Nos, a városok úgyszólván felügyelet nélkül végezhették mindezt, a kormány számára csak az volt a fontos, hogy minél többet vegyenek fel a Speyer-kölcsönből. Azután bekövetkezett a gazdasági válság s az értékek eltolódása következtében a városok ma nincsenek abban a helyzetben, hogy ennek a kölcsönnek akár csak a kamatait is megfizessék. A kölcsön befagyott, nem kis bosszúságára azoknak, akik hittek a magyar városok teljesítőképességében és ilyen kölcsönkötvényeket vásároltak befektetés céljából. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A kölcsönkötvények piacra kerültek, piaci forgalom tárgyát képezik. Mindenki azt hihetné, hogy a kormány azért, hogy legalább az emlékétől is megszabaduljon ennek a kölcsönnek, lehetővé teszi a városoknak, hogy a kölcsönt a kötvények visszavásárlásával törleszthessék. Ebben a tekintetben azonban a kormány megköti magát, bakafántoskodik és minden áron megakadályozza, hogy a városok ezt megtehessék. A városok kongresszusa, mint említettem volt, ebben az irányban felírt a kormányhoz, a kormány azonban ezt még válaszra sem méltatta. Ujabban a városok kongresszusa kiülése 1932 november 11-én, pénteken. dolgozott egy javaslatot az inség leküdzésére. Ebben a javaslatban a következőket olvassuk. (Olvassa): «Ugyancsak kérjük, hogy a külföldi fizetési eszközökben felvett kölcsönök tőketörlesztését egy évre felfüggeszteni és a városokat annak befizetése alól felmenteni és a magas kamatokat leszállítani méltóztassék. Ez irányban már ismételten tettünk előterjesztést, legutóbb pedig a városi országgyűlési, képviselők parlamenti csoportja folyó évi június hó 16. napján tartott értekezlete is emlékiratot terjesztett nagyméltóságod elé. Értesülésünk szerint nagyméltóságod a külföldi hitelezőkkel tárgyalást is kívánt folytatni ez irányban, azonban a külföldi hitelezők huzavonája miatt ez a kérdés megoldásra nem kerülhetett. Miután most már a lét vagy nemlét kérdéséről van szó, kérjük a nagyméltóságú kormányt, hogy most már a tőketörlesztésnek és a kamatleszállításnak kérdésében, ha másképpen nem lehet, egyoldalúan, sürgősen intézkedjék.» (Farkas István: Téved! Önagyméltósága a makarónit dicséri!) T. Képviselőház! A városok jajkiáltása ez. Egyfelől terheli őket a Speyer-féle kölcsön, amelynek, mint mondottam, a legtöbb helyen — még ha hasznothajtó építkezésekbe fektették is bele — ma nem bírják a kamatait kihozni, azok a városok pedig, amelyek olyan építkezéseket létesítettek, amelyek semmiféle hasznot nem hoznak, valóságos malomkőképpen érzik a nyakukon ezt a Speyer-kölcsönt, sírnak, jajgatnak, mert a legelemibb szociális kötelességüknek nem tudnak eleget tenni csak azért, mert a kormány nem tud dűlőre jutni a hitelezőkkel, ami talán kisebb baj, a nagyobb baj azonban az, hogy a kormány mind a mai napig nem tette lehetővé a városok számára azt, hogy a piacon forgó kötvények visszavásárlásával törleszthessék tartozásukat. Erre a körülményre akartam a t. Háznak és a Házon keresztül a kormánynak figyelmét felhívni. Ha el akarjuk kerülni a városok legtöbbjének gazdasági összeomlását, ha el akarjuk kerülni azokat a bajokat, amelyek egy ilyen összeomlásból származnak, ha valóban igaz az, amit ebben a Házban a túloldal részéről számtalanszor hallottam, hogy szeretjük a városokat, mint a magyar kultúra védőbástyáját, ha szeretik az urak a városokat és a kormány is ad a városokra annyit, amenynyit adnia kell egy ^kormánynak, akkor mielőbb teljesítse Hódmezővásárhely törvényhatóságának kérvénye alapján az összes városok ezirányú kívánságát, mielőbb sürgősen tárgyaljon a kormány a hitelezőkkel a kamatok leszállítása tekintetében és sofort — hogy ezt a szót használjam, amely most már a programúiból átment a köztudatba — intézkedjék a kormány aziránt, hogy a városok ezt a kölcsönt a piacon összevásárolt kötvényekkel fizethessék vissza. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gróf Apponyi György. Gróf Apponyi György: T. Képviselőház! A most tárgyalt kérés, Hódmezővásárhely városának kérvénye tulajdonképpen nemcsak a hódmezővásárhelyiek ügye, (Ügy van! Ügy van!) hanem olyan kérdéskomplexumot érint, amely Magyarország valamennyi városát fájdalmasan érdekli, azonkívül tágabb értelemben véve tulajdonképpen Magyarország összes jelzálogadósait érdekli. Mert, amint a mi részünkről, agráriusok, földbirtokosok, gazdák